RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 30., kedd
Janka, Zsanett

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Ezt a műfajt teljesnek érzem
2015-12. szám / Bóta Gábor

Fischl Mónika a Budapesti Operettszínház Sybill premierjén a címszerepet alakította. Bár énekel operát is, örül annak, hogy az operett vált pályája fő területévé. Örül annak is, hogy a férje, Vadász Dániel szakmabeli, bonviván és producer.

Szabó Máté olyan rendező, aki szereti kicsit „megtekerni” a dolgokat. Ez, gondolom, most is így történt...
F. M.: Nem dolgoztam még vele, csak a jó hírét hallottam. A régi nyár című produkciót rendezte nálunk a Raktárszínházban, az nagyon sikeres. A Sybillt most olyan nagyon nem variálta át, annyiban igen, hogy egy öregek otthonában kezdődik az előadás, ahol ott ül az idős Sybill, és visszaemlékezik az életére. És bizonyos jeleneteknél rend­sze­re­sen feltűnik az öreg Sybill, figyeli az eseményeket, értékeli, hogy valamit jól tett-e vagy sem, például jól döntött-e abban a kérdésben, hogy a szerelmét vagy inkább a karriert válassza. Sok ember átélhette, hogy tudja már, be kéne fejeznie egy kapcsolatot, de a szíve még nem tart ott. Mivel Petrov katona, Sybill pedig színésznő, nem tudják össze­e­gyez­tetni az életüket. És azért, hogy egyiküknek se kelljen le­mon­da­ni a pályájáról, Sybill inkább elbúcsúzik Petrovtól.

Neked sikerült ezt a két dolgot jól összeegyeztetned, mert a férjed, Vadász Dániel abszolút szakmabeli, bonviván.
F. M.: Hála istennek. Mivel Dani is a pályán van, pontosan tudja, hogy ez mennyire fontos. Ugyanakkor az is lényeges, hogy az ember ezért ne áldozzon fel mindent, és szerintem én jól tudom összeegyeztetni a dolgokat. Most is volt például egy turné Délkelet-Ázsiában, amiből azért nem vállaltam be négy hetet, mert én ezt már nem tudom elképzelni a kislányom nélkül. Ezért felosztottuk két-két hétre és Lukács Anita váltott engem. De ebben közrejátszott a Sybill is, amit el kellett kezdeni próbálni. Szegény Szabó Máté meg volt áldva velünk, mert négy napja volt arra, hogy lerendelkezze a darabot. Lőrinczy György főigazgató meg is mondta neki, hogy ez alatt úgy „fel kell, hogy tegye” a darabot, hogy amikor én elutazom, már ez legyen a fejemben. Máté ezt meg is csinálta ilyen rövid idő alatt. És amikor visszajöttem, ez még mindig ott volt a fejemben, innen tudtunk tovább menni.

Sokak szerint az operettprimadonna-szerepek elég sablonosak. Mindegyikben vadítóan jó nőnek kell len­ned és jól kell énekelned. A Sybill például mennyiben tér el A Csárdáskirálynő Szilviájától?
F. M.: Például annyiban, hogy Sybill lemond a szerelméről. A Csárdáskirálynőben pedig Sylvia végig küzd érte. A Sybillben sajnos kevesebb énekelnivaló jut a primadonnának, A Csárdáskirálynőt pedig végigénekli Sylvia. A Sybill inkább egy zenés játékként alakult ki a fejemben. Mátéék, ahogy tudom, elég sok zenét is kivettek belőle, mert sok prózai jelenetet beleírtak.

Gondolom, a drámai vonulatot akarták erősíteni.
F. M.: Így van, meg a humoros oldalát is a darabnak. A táncoskomikus meg a szubrett vonulat eleve nagyon erős, ahogy a kormányzó figurája is, és felépítették Oszvald Marika szerepét, az nem volt benne a szövegben. Nagyon nagy sikere van, ő egy védjegy, ahol ott van, ott siker lesz.
hirdetés

A párod producer is, és te föllépsz azokban a produkciókban, amiket ő szervez.
F. M.: Az összes produkciójában nem lépek fel. Például a Vigadóban tavaly nyáron és idén nyáron is csinált egy koncertsorozatot, ezekben nem voltam benne. Próbálok nem mindenben részt venni, amit csinál, nehogy az legyen, hogy ő az én férjem, és ezért veszek részt valamiben. Én nem az ő fe­le|sé­ge­ként, hanem Fischl Mónikaként szeretnék szerepelni.

Vadász Dániel szervezi nyaranta a Budai Vár Oroszlános Udvarában a reprezentatív operett-gálaesteket.
F. M.: Erre fantasztikusan büszkék vagyunk. A lányunk mellett egy másik gyerekünknek tekintjük. Nagyon sikeres lett, amikor már közeledik a koncert, nem lehet rá jegyet kapni. Talán az operett értékét is feljebb tudtuk emelni. Mert azok, akik nem jártak az Operettszínházba, nem szeretik ezt a műfajt, tán azért sem, mert nem láttak egyetlen operettet sem, eljönnek az Oroszlános Udvarba, mert ez egy olyan hely, egy olyan aura. És talán most már máshogyan néznek az operett műfajára.

Az estek értékét növeli, hogy felveszi, aztán leadja az televízió, de a helyszínen ezek a produkciók csak kétszer láthatók. Nem lehetne, hogy az Oroszlános Udvarban egész nyáron látható legyen operett, mint a Fertő-tó ausztriai részén, Mörbischben, ami ennek a műfajnak nemzetközi hírű nyári „lelőhelye”.
F. M.: Abszolút ezen dolgozik Dani, azon, hogy ez egy fesztivál legyen, csak hát ezt lassan lehet bein­dí­ta­ni. Az első évben csak egy koncert volt, most már kettő. Szimpóziumok is vannak már, operettkiállítás, beszélgetés a műfajról a legkülönbözőbb szakemberekkel. Az is tervbe van véve, hogy a legjobb ren­de­ző­ket, akik operettet állítottak színpadra különböző országokban, meghívják. Az is gondolatban van, hogy esetleg Plácido Domingo vezényelne. Sok terv van, amivel a műfaj értékét még, még, még lehetne növelni.

Örülsz annak, hogy bár énekelsz operát is, az operett lett a fő területed?
F. M.: Megmondom őszintén, hogy amikor elvégeztem a Zeneakadémiát, akkor nem ismertem az ope­ret­tet, és nem is érdekelt. Voltam egy bálon, ahol Kővári Kati, aki anno az Operettszínház főtitkárnője volt, meghívott egy meghallgatásra. Ekkor kaptam meg A montmartre-i ibolya címszerepét és ezzel életem legrosszabb kritikáját, ami nem is volt csoda, mert először beszéltem színpadon. Hiszen én nem színművészeti főiskolát, hanem Zeneakadémiát végeztem. A kínok kínját álltam ki. Azóta összekerültem sok rendezővel, akik megtanítottak arra, hogy őszintén, ember módjára nyilvánuljak meg prózában is, de akkor még ez nagyon-nagyon nehéz volt nekem. Fantasztikusan magához ölelt az akkori társulat, mindenben mellettem álltak. Nagyon megszerettem ezt a műfajt. Volt lehetőségem az Operaházban is énekelni az Éj királynőjét vagy a Don Pasqualéban Norinát, Genovában pedig Traviatát. De ennek ellenére az operettet nem akarom feladni azért, hogy átmenjek az Operába, mert ezt a műfajt teljes dolognak érzem azáltal, hogy táncolhatunk, beszélhetünk, színész lehet az ember.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor