Interjú
Méregkeverő hölgyek a József Attila Színházban
2016-01. szám
Böhm György Jászai Mari- és Nádasdy-díjas rendező, dramaturg, megannyi sikeres zenés darab rendezője februárban egy világhírű Broadway-darabot, Joseph Kesselring Arzén és levendula című bűnügyi bohózatát rendezi a József
Attila Színházban. A darab próbája alatt találkoztunk a rendezővel.
A zenés darabok után most egy prózai darabot, Joseph Kesserling Arzén és levendula című bűnügyi bohózatát viszi színre a József Attila Színház színpadán. Mi fogta meg a Brewster nővérek történetében?
B. Gy.: A Játékkészítő és több zenés darab után Kesserling immár klasszikusnak számító bűnügyi bohózata másfajta szórakozást kínál. A rengeteg helyzetkomikum, a tévesztéseken alapuló gegek nagyszerű lehetőséget kínálnak a színészek számára, igazi jutalomjáték minden szerep a darabban. Az Arzén és levendulát nagyon sok helyen nagy sikerrel mutatták már be országszerte az elmúlt években, a közönség legnagyobb örömére. A próbafolyamat elindult, a próbák kitűnő hangulatban telnek, nagyon jól érezzük magunkat a darab minden résztvevőjével együtt, és bízunk benne, hogy a nézők legalább úgy fogják élvezni az előadást, mint mi a közös munkát.
A komédiát eredetileg Szobotka Tibor ültette át magyar nyelvre, a februári bemutatóra Zöldi Gergely készített új fordítást. Mi indokolta a darab újrafordítását?
B. Gy.: Úgy gondolom, hogy az ilyen típusú darabokat, ahol az ún. mindennapi beszéd, a hétköznapi nyelv jelenik meg a színpadon, egy idő után, ahogy a nyelv változik, fontos újrafordítani, ami semmit nem von le az előző fordítások értékéből. Szobotka Tibor a ’40-es években fordította le a darabot, majd a hetvenes években Vojnits Imre szinkrondramaturg készítette el a Frank Capra-film magyar szövegét. Mindkét fordítás izgalmas, jó szöveg, azonban az eltelt évek alatt nagyon sokat változott a világ, a hétköznapjaink, ezáltal a mindennapi nyelvhasználatunk is, így szükségesnek tűnt újrafordítani. A mű nyelvezete közelebb került a mai beszélt nyelvhez, és egy friss, modern előadást láthatnak majd a nézők.
A nagy sikerű Broadway-előadásból Frank Capra készített filmet 1944-ben. Mennyiben lehet aktuális napjainkban a második világháború alatt játszódó történet? | hirdetés
 |
|
B. Gy.: Remek bohózat, ma is megállja a helyét, fontos, hogy az előadás komolyan veszi a darab korát, nem szándékom aktualizálni. Remek történetet fognak látni a nézők, nagyon sokat fognak nevetni. Kesserling Magyarországon egydarabos szerző, az Arzén és levenduláról ismert. Minden szerep, még a legkisebb is remekül van megírva, ez is az oka annak, hogy a színházak időről időre előveszik. Ifjú koromban a Pesti Színházban láttam egy emlékezetes bemutatót, ahol Sulyok Mária és Bulla Emma játszották a Brewster nővéreket. Fantasztikus előadás volt, és nagyon boldoggá tesz, hogy rendezőként lehetőségem adódott színre vinni a valószerűtlen fordulatokban bővelkedő, már-már hihetetlen, ám annál ellenállhatatlanabb humorú történetet, ami a messzi Brooklynban játszódik, a második világháború idején. Miközben a háború kellős közepén az egész világ lángokban áll, Brooklyn és a Brewster nővérek levendulaillatú háza maga a béke szigete. A köztiszteletnek örvendő és tündéri természetű öreglányok – miközben fáradhatatlanul jótékonykodnak – egy titkos szenvedély rabjai: szerető család és meleg otthon nélkül élő idős férfiak utolsó óráit édesítik meg, nem igazán hétköznapi módon. Velük lakik unokaöccsük, Teddy, aki pincéjükben saját kezűleg ássa ki a Panama-csatornát, és abban a tévhitben él, hogy ő az Egyesült Államok elnöke, Theodore Roosevelt. Másik unokaöccsük, Mortimer, színikritikus. És hogy teljes legyen a család, van még egy harmadik unokaöcs is, Jonathan, aki átoperált arccal bujkál a rendőrség elől, és épp a legrosszabb pillanatban érkezik meg dr. Einsteinnel és egy gyanúsan nehéz csomaggal. Később betoppan egy rendőrfelügyelő, aki civilben titkos drámaíró, majd Jonathan dicsekszik el igen furcsa és meghökkentő dolgokkal. A váratlan események zuhatagában egy rejtélyes hulla kerül elő a ládából, ami felborzolja a kedélyeket, és lassan mindenki elveszti a fejét, de hogy mitől és hogyan, azt természetesen nem árulhatjuk el...
A József Attila Színházzal van más közös munkája is, mesélne ezekről?
B. Gy.: Korábbi rendezésem a Cigánykerék című musical. Nagyon élveztem az alkotó munkát, és a közönségnek is nagyon tetszik a zenés darab. Több mint 20 éve a Budapesti Kamaraszínháznál voltam a darab dramaturgja. A szerzők, Szakcsi Lakatos Béla és Csemer Géza műveivel többször is találkoztam, a Rock Színháznál voltam a Bestiák című darab dramaturgja, majd a Budapesti Operettszínháznál a Szentivánéji álom című musicalé. A Cigánykerék tulajdonképpen végigkísérte a pályafutásomat. Az előadás sikerét mindig a szereplők nagyszerű alakításai teszik felejthetetlenné.
Milyen színházi tervei vannak a 2016-os évre?
B. Gy.: Ami eddig biztos, a Karinthy Színházban Joe Orton Szajré című komédiáját, Zalaegerszegen az Én és a kisöcsém című zenés vígjátékot, majd Pécsett a Meseautót rendezem.
Forrás: József Attila Színház
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
