RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. június 29., csütörtök
Péter, Pál

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Nagyon jó dolog, ha azzal foglalkozhat az ember, amit igazán szeret
2015-03. szám / Szepesi Krisztina

Domokos László, a Barátok közt állandó szereplője két év után újra színpadra lép, hiszen a Ró­zsa­völ­gyi Szalonban John Cariani Isten háta mögött című darabjának hazai bemutatójára készül-
nek, amiben ráadásul feleségével játszik együtt. Azt mondja, az állandó forgatás nagyon sok segítséget adott a színészetéhez, amit remélhetőleg kamatoztatni is tud április 16-tól.

Mi az oka, hogy eltűntél a színházi életből?
D. L.: Több mint két éve, hogy a Honvéd Színház átalakult, és a ját­szó­he­lyeink nagy része is megszűnt, aztán egyszer csak azon kap­tam magam, hogy borzasztóan hiányzik a színház. Szerencsére szép lassan kezdenek visszaszivárogni a színházi munkák az életembe, nemrég például a Thália Szín­ház­ban kellett beugranom egy kisebb szerepbe, és nagyon jó volt 500 néző előtt meghajolni újra. Most pedig a Rózsavölgyiben kezdtem próbálni.

Ráadásul ez hasonlóan bensőséges munkára ad lehetőséget, mint ko­ráb­ban a Honvéddal.
D. L.: Nagyon fura dolog ez, mivel a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban kezdtem a pályám, és amikor elkezdtem Budapesten dolgozni, meg kellett tanulnom egy másfajta jelenlétet a Szkéné hatvan férőhelyes termében. Nagyon izgalmas volt felfedezni, hogy egy ekkora térben is lehet létezni, sőt, csodálatos dolgokat lehet létrehozni. 2003-ban például Rusznyák Gábor rendezésében megnyertük a Bozgorokkal a legjobb független színházi előadás díját. Most pedig a Rózsavölgyiben ugyanúgy egy intim, nagyon jó kis helyen tartunk hazai bemutatót.

Amiben ráadásul feleségeddel, Tóth Ildikóval játszol együtt.
D. L.: Bár játszottunk korábban a Vérnászban Rusznyák Gábor rendezésében, és Novák Eszter Virgonc hölgyek című előadásában is, de soha nem volt még közös jelenetünk. Tizenhét éve vagyunk együtt és ez az első olyan munkánk, ahol tényleg együtt játszunk. Ez egy gyönyörű darab, ami a szerelem különböző formáit taglalja eltérő életszakaszokban, rendhagyó módon metaforákkal, szimbólumokkal, költészettel tarkítva. Az évadnyitó sajtótájékoztatón Ildivel már felolvastuk az egyik jelenetünket, ahol rengeteg humorra adott lehetőséget a szöveg, mert a jelenlévők közül többen tudták, hogy nemcsak kollégák, hanem há­zas­tár­sak is vagyunk. De majd akkor derül ki, hogy milyen együtt játszani, ha már bemutattuk az előadást. Az azért mindenképpen meglepő és új helyzet, hogy amikor reggel elindulunk munkába, ugyanoda megyünk.

Az, hogy újra színpadon vagy, biztosan felerősíti a színház iránti vágyadat.
D. L.: Így van, miközben nagyon szeretek forgatni is. Szerencsés helyzetben vagyok, hogy nap mint nap profi operatőrökkel, rendezőkkel, írókkal, egy nagyon jó stábbal dolgozhatok együtt. Öt év után persze óhatatlanul bele lehet esni a rossz rutinba, a fásultságba, de ez ellen mindnyájan nagyon küzdünk, és ehhez segítenek hozzá a színházi munkák is, hiszen más időben, más lélegzetvétellel dolgozunk egy másfajta alkotói folyamatban, ahol belefér egy kávé, egy jó sztori.
hirdetés

A forgatás hozzáad a színházi munkához?
D. L.: A Barátok közt a magyar társadalom különböző rétegeinek mai problémáira reflektál. Ezekben a jelenetekben az egyik legnagyobb nehézség az, hogy úgy legyünk hitelesek, mint a hétköznapokban. Azokat a hangsúlyokat, mondatszerkesztéseket kell megtalálni, amitől olyan lesz minden, mint most, amikor beszélgetünk, ám ezt egy figurán belül kell hozni. A színházi próbákon ennek köszönhetően azt érzékelem magamon, hogy életszerűbben tudom megközelíteni a dolgokat, mint azelőtt, még akkor is, ha egy elemelt, költői anyagról van szó. Zakariás Zalánnal, akivel újra együtt dolgozunk, két éve Schimmelpfennig Az arab éjszakáját vittük színpadra. Párhuzamosan ment öt cselekmény egy nagyon bonyolult szöveggel, de nem végszavakra, hanem egymás szavába vágva szólaltunk meg. Az én szereplőm húsz percig állt a színpadon az első megszólalásáig, és eleinte sehogy sem tudtam elkezdeni. Nem volt hiteles. Aztán eszembe jutott, hogy a sorozatban sokszor egy fahrttal, vagyis mozgó kamerával indul egy jelenet, és amikor hozzám érkezik, például leejtek egy villát, lehajolok érte, és ettől máris életszagúbban tudok megszólalni. Így jött az ötlet, hogy viszket a szemem, megvakarom, és ettől egyszerűen elindult a jelenet.

Zalán a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészeti vezetője, te pedig Marosvásárhelyen tanultál. Van közös színházi nyelvetek?
D. L.: Előfordul például, hogy néhány szót, amit Erdélyben automatikusan másként használunk, én fordítok le a többieknek, de ami elsősorban szinkronba hoz minket Zalánnal, az az, hogy ő szeretetből csinál színházat. Azt mondja, akkor boldog, ha dolgozhat, és akkor igazán jó a munka, ha boldog emberekkel van körülvéve. És meg is tesz mindent azért, hogy a színészei jól érezzék magukat a próbafolyamaton belül. Segítséget ad és nagyon merészen nyúl hozzá a darabokhoz. Nagyon jó, hogy megint együtt tudunk dolgozni.

Hogyan jött létre ez a közös munka?
D. L.: Ildikónak volt bemutatója a Rózsavölgyiben, és a szünetben Zimányi Zsófia megkérdezte, melyik színházban játszom most. Én pedig mondtam, hogy az elmúlt egy évben már nem vagyok színháznál, mire ő, hogy ha van ötletem, lehetőséget ad arra, hogy a Rózsavölgyiben játsszak. Egy kritérium volt, a darab legyen hazai bemutató. Nagyon örültem a lehetőségnek, mert szeretem a Rózsavölgyi szellemiségét és magát a játszóhelyet is. Az Isten háta mögött jó pár éve nagy sikerrel megy a Broadwayn, és Bukarestben is bemutatták. Zalántól kaptam meg a román szövegkönyvet, ezek után pedig a Rózsavölgyiben Ungvári Tamásnak köszönhetőn megszületett a magyar fordítás is. Hálát kell adnom az égieknek, hogy van munkám, hiszen volt idő, amikor orvosi igazolás és havi pecsét nélkül még a határon se lehetett átjönni. Ennek ellenére úgy érzem, és a saját bőrömön is tapasztalom, hogy most sokkal nehezebb színésznek lenni, mint 15 évvel ezelőtt. Aki ma nem tagja egy társulatnak, sokkal nehezebben boldogul. Pedig nagyon jó dolog, ha azzal foglalkozhat az ember, amit igazán szeret.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor