Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Szeretek zenés előadást rendezni
2015-03. szám / Szepesi Krisztina

Csizmadia Tibor, amellett, hogy a Magyar Színházi Társaság hamarosan leköszönő elnöke, osztályvezető tanár a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Színházművészeti Intézet veze-
tője is. És bár nagyon lekötik a feladatai, rendez is, ezúttal a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínházban az Anconai szerelmeseket.

Összetett a feladatod a Színművészetin.
Cs. T.: Egyrészt munkatársaimmal működtetjük az Ódry Színpadot, menedzseljük az osztályokat, hogy a hallgatók minél jobb formát mutassanak, és minél több tapasztalatot szerezzenek közönség előtt is, de vannak oktatásszervezési feladataink, miközben nekem ott van az osztályfőnökség is. De itt az épületen belül mindig egy feladat van, mégpedig az, hogy az iskola működjön. Most például az egyetem 150 éves évfordulója kapcsán egy nyílt napot szervezünk nagyon izgalmas programokkal, amelyre külföldről is jönnek tanárok, de az utcáról is várunk érdeklődőket.

A Magyar Színházi Társaság elnökeként hamarosan lejár a man­dá­tu­mod és bejelentetted, hét év után nem folytatod tovább. Az imént fel­so­rolt sok feladat miatt hoztad ezt a döntést?
Cs. T.: Tulajdonképpen igen, hiszen magammal vagyok elégedetlen, amikor kevesebb figyelmet tudok fordítani a Színházi Társaságra annál, mint amennyit szeretnék.

Miközben az is kiderült az évek során, hogy hiába volt a Színházi Társaságnak véleménye, többnyire pusztába kiáltott szavak voltak csupán.
Cs. T.: A legfontosabb mégis az, hogy van véleménye a Színházi Társaságnak, amit képviselnünk kell még akkor is, ha nem mindig tud érvényesülni. Korábban is azt mondtam, hogy már csak lelkiismereti okokból is hangoztatni kell, amit szakmailag helyesnek gondolunk. És nem arról van szó, hogy egyszer csak feladtam, hanem lejár a mandátumom, és átadom a helyem olyan embernek, aki több energiát tud erre fordítani. Vannak olyanok, akik tovább tudják vinni ezt a dolgot, és nagyon sokszor működünk együtt más társaságokkal, akár a Független Előadó-művészeti Szövetséggel, akár a Magyar Teátrumi Társasággal, ha olyan ügyről van szó, amiben érdemes és lehet együtt dolgozni. Mert a Színházi Társaság nem valamivel szemben, hanem valamiért dolgozik. Azért, hogy ennek a szakmának megmaradjon a színvonala és az értéke.

Ugyanezt a munkát más szemszögből a Színművészetin is folytathatod?
Cs. T.. Annak, hogy 2014 tavaszán történt egy szervezeti átalakulás, nevezetesen az, hogy tanszékek helyett intézetek lettek, melyek több tanszéket egyesítenek, vannak előnyei, ugyanakkor gyer­mek­be­teg­ségei is. Előnye, hogy az intézeti struktúrán belül lehet számon kérni az Ódry Színpad működését és a színész- és rendezőosztályokra való odafigyelést, gyermekbetegsége azonban, hogy ettől a döntési szintek osztódtak, vagyis a kancellárral a rektor és a rektorhelyettes mellett még több döntéshozó van. A tanárok pedig a tanítási feladataik mellett élik a maguk színészi, rendezői vagy színigazgatói életüket.
hirdetés


Ahogy te is rendezel most Dunaújvárosban.
Cs. T.: Ebben az évben nagyon kevés rendezői munkát vállaltam, mert még csak most indult be az új intézeti struktúra, így az Anconai szerelmesek rendezése most egy kaland, amit meglátjuk, hogyan tudok teljesíteni a sok munka mellett. És attól, hogy nem vagyok zenei ember, szeretek zenés előadást rendezni, különösen ilyen, könnyebb műfajú darabot. Annak idején, amikor ez a bemutató létrejött, olyan komoly drámai színészek játszották Schell Judittól Szervét Tiboron át Görög Laciig, akik közben a Radnóti Színházban nagy fajsúlyú feladatokat csináltak. Ők megmutatták, milyen könnyedséggel tudják ezt a műfajt kezelni. Ez az, ami fontos máshol is, vagyis az a feladatom, hogy azzal az alkotó közösséggel, amellyel Dunaújvárosban együtt dolgozom – köztük volt tanítványommal, általam régebb óta ismert és elismert művészekkel, Dunaújvárosban rendszeresen fellépő színészekkel, nagyon klassz táncosokkal és Vári Bertalan koreográfussal –, egy csapatot alkossunk. És azon túl, hogy a szórakoztatás az előadás egyik feladata, szól ez az élet abszurditásáról is, mert mindannyian megszenvedjük a kapcsolatainkat, amik jellemeznek minket, és míg mi belehalunk kicsit, mások nevetni tudnak rajta.

Amióta 2011-ben vége szakadt egri igazgatásodnak, gyakran felmerül, miért nem pályázol, hiszen az a tíz év nyomot hagyott a magyar színházi életben.
Cs. T.: Nem visszafelé kell nézni, hanem előre, és nagyon örülök, hogy azok, akikkel Egerben szövetséget kötöttünk, és nem maradtak ott a színháznál, valahogy továbbvitték azt, amit ott tapasztaltak. Ötvös Andrástól Kaszás Gergőn, Schruff Milánon át Szabó Emíliáig mind etalonnak tekintik egri működésüket, ami boldogsággal tölt el, de semmiféle nosztalgiára nem ad okot.

Arra se, hogy lehetőséget keress a folytatásra?
Cs. T.: Most nagyon sok energiát visz el a mindennapi munkám, de ez a politikai klíma nem is kedvez egy új színház indításának, mert bizonyos hátszéllel kell rendelkeznie annak, aki színházat akar csinálni.

Tanárként át lehet adni abból valamit, hogy miként készüljenek a végzősök a megváltozott, egyre nehezebb helyzetre?
Cs. T.: A rendező szakosoknak van például színházgazdasággal és a színházak működésével foglalkozó tantárgyuk is, de minden pillanatban érzékelik a környezetüket, a közeget, ami körülveszi őket. Látható, hogy a független szféra kevesebb pénzt kap, amitől több formáció megszűnésre kényszerül, és hogy a kőszínházi társulatok viszonylag bezárulnak. Vagyis nem egyszerű a helyzet, de úgy látom, eléggé fel vannak készülve erre a hallgatók, és a végzős évfolyamokban a színészek nagy részének és a négy végzős rendezőhallgatónak is van munkája. Tehát szem előtt vannak és kipróbálhatnak társulatokat vidéken és Budapesten is. Túlzás persze optimizmusnak nevezni azt, amit érzek, inkább valamiféle bizakodás van bennem ezzel kapcsolatban. Az idén 150 éves Színház- és Filmművészeti Egyetemnek még mindig megvan az a nimbusza, ami miatt vonzó kipróbálni az itt végzett művészeket.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor