RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. június 24., szombat
Iván

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
Jó helyre kerültek
2016-06. szám / Kovács Emőke

A kilenc éve szabadúszóként dolgozó Kiss Diána Magdolnával és az idén diplomázott Varga Lilivel beszélgettünk – mindkét színésznő a 2016/2017-es évadtól a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatát gazdagítja.

Eddigi pályádat ismerve független színésznőként lehetne meghatározni. Mi mozdított a társulati lét irá­nyába?
K.D. M.: Egy folyamatos szabadúszás és független lét után vágytam kőszínházi közösségben dolgozni, a biztonság mozdított efelé, mert azért az egy áldásos dolog az ember életében, ha tudja, minden hónapban lesz fizetése.

Mik azok a pozitívumok, amiket megtapasztaltál sza­badú­szó­ként/füg­getlen színházi színésznőként?
K. D. M.: Nagyon nyitottnak kell lenni, nem szabad beleterpeszkedni egy megszokott létezésbe. Nekünk, a HOPPart Társulat tagjainak volt egyfajta szabadságunk, ugyanis közösen találtuk ki, hogy mit sze­ret­nénk színre vinni a következő évadban, és ez nagyon felszabadító volt. A kis csapatunkon belül megtanultunk egymáshoz alkalmazkodni, min­den­nél fontosabb volt, hogy jól legyünk, jó hangulatban dolgozzunk.

Kilenc év „kötöttségmentesség” után milyen reményekkel vágsz neki a társulati létnek?
K. D. M.: Nagyon izgulok. Sok embert ismerek a társulatból, kis­lány­ként Závodszky Noémivel, Kozáry Ferenccel, Váradi Eszter Sárával, Keller Jánossal zenés darabokban játszottam együtt, illetve karban énekeltem. Nagyon pozitív élmény volt, hogy az évadzáró társulati ülésen olyan jól fogadtak – így az izgulás egy része szertefoszlott. De kíváncsi vagyok, a színházi struktúrában hogyan találom meg a helyem, és milyenek lesznek a darabok, amikben játszani fogok, meg hogy sikerem lesz-e Fehérváron, a kollégák hogy fognak rám reagálni, a közönség hogyan fogad. Mindenekelőtt szeretném jól érezni magam.

A következő évadbanelőször az 56 csepp vér című musicalben láthat a közönség. Hogyan viszonyulsz a zenés szerepekhez?
K. D. M.: Mivel én zenés osztályban végeztem, Novák Eszter – Ascher Tamás osztályában, és sokáig operaénekes szerettem volna lenni, a zenés műfaj nálam alap. A Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés képzése nagyon összetett volt, széles skálán mozgott, a gyerekdaloktól az operáig terjedt. Ki­fe­je­zet­ten szeretem a zenés műfajt, szubrett szerepeket szoktam játszani, de majd Júlia esetében háttérbe kell szorítanom a komikai énemet, ugyanis az 56 csepp vér Júliája egy teljesen másfajta minőséget kíván.

Hogy látod a HOPPart jövőjét?
K. D. M.: Sokat gondolkodtunk a társulattal, hogyan folytassuk tovább, de most kevés támogatást kaptunk, így azt találtuk ki jövő évadra, hogy mindenki létrehoz egy szólóestet. Én nagyon régóta tervezem A kékszakállú herceg várát megcsinálni, és ha lesz rá időm a jövő évadban, akkor Friedenthal Zoltán kol­lé­gám­mal színre visszük. De most Fehérvár felé helyezem a főcsapásomat. A HOPPart a szívem csücske, a szerelmem, ami sosem fog eltűnni az életemből.


Az egyetemet elvégezve milyen gondolatokkal, érzésekkel vágsz neki a színház világának?
V. L.: Leginkább kíváncsi vagyok. Úgy érzem, jó helyre kerültem, ott vagyok, ahol lennem kell, hiszen jó feladatokat kapok, és bíznak bennem – az induláshoz ennél többre nincs is szükségem.

Nem vagy idegen a Vörösmarty Színházban, az elmúlt évadban több előadásban is láthatott a fehérvári közönség. Milyen reményekkel indulsz neki a társulati létnek?
V. L.: Remélem, tudok élni ezzel a bizalommal, a legtöbbet tudom kihozni magamból, és ezáltal én is inspirálható ember lehetek. Nagyon örülök, hogy pályakezdőként kőszínházi társulathoz kerülök, ugyanis engem megijeszt a független társulatok bizonytalansága. Szerintem rengeteget lehet tanulni abból, hogykötelező feladatai vannak az embernek, előre tud tervezni, tudja, hogyan csoportosítsa az energiáit. Szerencsére ebben a színházban vannak kísérleti kezdeményezések is, én itt tanultam meg, milyen sokféle tudok lenni.

Több műfajban is kipróbálhattad magad, hogy érzed, melyik áll hozzád a legközelebb?
V. L.: Eddig a drámai vonalból jutott nekem a legtöbb, ami közel is áll hozzám, de nagyon vágytam már egy vígjátékra, hogy megmutathassam ezt az oldalamat is. Így nagyon örülök, hogy most szerepet kaptam az Anconai szerelmesek című zenés komédiában.
hirdetés

Hogy érzed magad az Anconai szerelmesek csapatában és a szerepedben?
V. L.: Nagyon élvezem! Egyrészt jólesik a lelkemnek, másrészt kihívás. Érdekelt, hogyan működöm ebben a műfajban. A csapatot nagyon szeretem, Viktória, a magyar lány szerepe pedig ajándék.

Mit kíván meg ez a műfaj?
V. L.: Hihetetlen nagy játékkedvet és pontosságot. Azt hittem, könnyebb lesz, de nem egyszerű, pon­tos­nak kell lenni, ritmusban kell maradni, ugyanakkor lazán, könnyeden kell kezelni, élvezni kell.

Mit tartasz fontosnak szem előtt tartani kezdő színésznőként, ami a szakmát illeti?
V. L.: Hogy éberen tartsam magam, tájékozott legyek, minél több tudást magamba szívjak, minél bát­rab­ban és minél több mindent kipróbálhassak.
















vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor