RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. november 19., vasárnap
Erzsébet

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Mindannyian vágyunk a katarzisra
2016-07. szám / Jónás Ágnes

„A költészet, akárcsak egy izgalmas meccs vagy egy jó papi szónoklat, összekovácsolja az em­be­re­ket” – vallja Csuja Imre, aki hangját adta ahhoz a hangoskönyvhöz, mely Móricz Zsigmond novelláit tartalmazza, és amely június 24-én látott napvilágot a Hungaroton gondozásában. Miben
rejlik a 20. századi realista prózairodalom egyik legismertebb alakjának titka? Van-e még igény a klasszi­ku­sokra és milyen érzés hajléktalanszállókon szavalni? A színművésszel a kiadvány kapcsán ezekről is beszélgettünk.
A Hungaroton gondozásában jelent meg az a hangoskönyv, amely Móricz Zsigmond népszerű novelláit tartalmazza, és amelyeket a te előadásodban hallhatunk. Azonnal igent mondtál a felkérésre?
Cs. I.: Reisz Ildikó – vele korábban a Rémusz bácsi meséin is dol­goz­tunk már együtt – hívott fel a Hungarotontól az ötlettel, és bizony nem kellett kétszer kérnie, hogy közreműködjek a hangoskönyv el­ké­szí­té­sében. Nagy örömmel mondtam igent. Az Örkény Színházban, a Nyugat 2008-1908 esten már szavaltam Móricz-novellákat, akkor Parti Nagy Lajos mondta, hogy jól állnak nekem ezek a szövegek. Tu­laj­don­kép­pen ennek hatására kezdett el motoszkálni a fejemben a Mó­ricz-est gondolata is.

És lesz belőle valami?
Cs. I.: Tervben van, hogy a hangoskönyvben hallható novellákkal kisebb színpadokon lépek fel, a titkos vágyam pedig az, hogy ne csak felolvassam az öt novellát, de meg is tanuljam azokat kívülről. Az volna az igazi truváj! Felolvasásra volt már példa – az Örkény Színház évadzáróján pedagógusoknak és a pártoló tagoknak két Móricz-költeménnyel kedveskedtem, ami sze­ren­csé­re nagy sikert aratott.

Mely novellák kerültek rögzítésre?
Cs. I.: A Hét krajcár, a Tragédia, a Kis Samu Jóska, a Barbárok és A világ végén már szép és jó.

Noha a diákok által sokszor gyűlölt kötelezőirodalom-listán is szerepel nem egy, irodalomórákon néha unalmasnak tartott Móricz-mű, mégis Móricz Zsigmond a magyar irodalom egyik legolvasottabb szerzője. Mit gondolsz, mi Móricz művészetének a titka és vonzereje?
Cs. I.: Egy-egy hangsúlyban, színben, egy régiesebb népi szóhasználatban benne van mindaz, ami az író egyediségének esszenciáját adja. Rendkívüli tehetséggel, ábrázolókészséggel megáldott író ő, olyan, aki remekül tud sűríteni, a figurákat precízen, mégis nagyon töményen ábrázolja. Nagyszerűsége az egyszerűségben rejlik. Irodalmunk egyik legkitűnőbb pszichológusa, s társadalomképét hiteles alakok magatartásán keresztül tárja az olvasó elé.

Legutóbb arról olvastam, hogy olyan kötelező olvasmányokat kívánnak száműzni az irodalomórákról, mint például a Kincskereső kisködmön.
Cs. I.: De miért?
hirdetés

A Harry Potter állítólag trendibb… Hogy látod, van még igény a klasszikusokra?
Cs. I.: Az Örkény Színházban szerencsére nincs hiány klasszikusokból, és van is rá igény. Az Ökumenikus Segélyszervezet közvetítésével járom az országot az Imi, mondj egy verset! című estemmel, Adyt, Petőfit, Vörösmartyt, Radnótit, Kosztolányit szavalok, és természetesen repertoáron van a nagy kedvenc, a Jónás könyve is. Én azt látom, hogy iszonyúan nagy érdeklődés övezi a klasszikus irodalmat, volt, hogy egy hajdúnánási előadásomra annyi ember volt kíváncsi, hogy az eseménynek a százötven férőhelyes terem helyett végül a helyi művelődési ház adott otthont.

Fiatalok is bemerészkednek az előadásra?
Cs. I.: Igen. Egy pedagógus nemrégiben hívott meg egy budai elit gimnáziumba, hogy érettségi előtt álló fiataloknak szavaljak. Síri csöndben hallgattak végig minden egyes verset. Szerintem nagy kár lenne kivenni a klasszikusokat a kötelezőirodalom-listáról, mert évek óta érzem, hogy igenis van rájuk igény, csak jól kell tudni tálalni.

A budapesti hajléktalanszállókon élőknek is rendszeresen viszel lírát.
Cs. I.: Szintén az Ökumenikus Segélyszervezetnél dolgozó barátomé volt az ötlet, hogy verssel tegyük szebbé a hajléktalanok hétköznapjait. A száztíz fős Vágány utcai hajléktalanvonaton egészen másképp szól József Attila Eszmélet című verse. Megható és óriási élmény volt látni, hogy az emberek már jó fél órával korábban körém gyűltek, és hogy tátott szájjal hallgatták végig a költeményeket.

A Petőfi Irodalmi Múzeum idei Nyári Fesztiválján harmadmagaddal, a könnyed szórakoztatás jegyében álltál színpadra július 3-án és 4-én.
Cs. I.: Für Anikót, Szilágyi Tibor és engem ért a megtiszteltetés, hogy felidézzük a nevetés klasszi­ku­sainak jeleneteit, humoreszkjeit és kupléit. Az előadásra szánt műveket Seres Tamás válogatta ki és szerkesztette meg. Heltai Gáspártól, Molnár Ferenctől monológokat és verseket, Gábor Andortól pedig a Haspók úr ebédel kabaréjelenetet adtuk elő, mely a könnyed nyelvi humor és a pesties zsáner ékes példája. Az első előadáson még feszélyezettebbek voltak a nézők, a másodikra azonban már megtört a jég, és mindenki átadta magát a könnyed nyáresti szórakozásnak.

Az ember faj „specialitása”, hogy képes maga körül mindent elpusztítani, még önmagát is. Hogy látod, nehéz időkben megnő a versek és a színház jelentősége?
Cs. I.: Abszolút! A POSzT-ra vitt Portugálra például pillanatok alatt elfogytak a jegyek. Pogány Judittal évek óta csináljuk a Verskommandót, és azt vettük észre, hogy az emberek valósággal éhezik a lírát. A költészet, akárcsak egy izgalmas meccs vagy egy jó papi szónoklat a templomban, összekovácsolja az embereket. Mindannyian vágyunk a katarzisra – a színház és az irodalmi estek láthatóan segítik a lelki megtisztulást.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor