Interjú
Ingyen játszanék mindent
2016-09. szám / Bóta Gábor
Tóth Ilonka címmel mutatja be Szilágyi Andor darabját a Nemzeti Színház, Vidnyánszky Attila igazgató rendezésében. Aki szerint a produkció a gyilkos gépezetről fog szólni, ami embereket és sorsokat tett tönkre generációkra. Azt is elmondja még, hogy szíve szerint ingyen játszana mindent.
Tóth Ilonka személyisége meglehetősen vitatott, vannak, akik hősként kezelik, míg mások szerint közreműködött egy gyilkosságban. Te mit gondolsz?
V. A.: Ártatlan volt. Az előadás leginkább arról a gyilkos gépezetről fog szólni, ami embereket és sorsokat tett tönkre generációkra. Szilágyi Andornak volt egy forgatókönyve. Még két éve kértem fel őt, hogy írjon belőle színdarabot. Két éve foglalkozom Tóth Ilonka történetével, mélyen beleástam magam, hiszek az ártatlanságában.
Foglalkoztál már 1956-al, Debrecenben mutattad be Szőcs Géza Liberté ′56 című darabját.
V. A.: Igen, és egy ’56-os tévéfilmem is volt már.
Azonkívül, hogy most évforduló van, miért izgat ez annyira?
V. A.: A Nemzetiben ott kell legyenek a nagy történelemalakító eseményekről szóló előadások. Az elmúlt három évben készült előadás a holokausztra emlékezve, az első világháborúról, a 20. század embert próbáló viharairól Tamási Áron és Gombrowicz darabja beszél. Idén még egy Gulagról szóló produkciónk is készül. ’56 a magyar történelem kulcsdátuma. Sajnos nincs egyetértés a megítélésében, pedig hitet, erőt tudna adni a nemzetnek. Büszkék lehetnénk rá. Ha a világba elmegy az ember, akár keletre, akár nyugatra, ott úgy gondolják, hogy erre mi büszkék lehetünk.
Szerinted most mit vitatnak?
V. A.: Te miért teszed fel ezt a kérdést? Hogyan legyünk rá büszkék? Nem ezt kellene kérdezni! A dolgok relativizálása zavar. Elég rámenni az internetre, és mindenféle megalapozatlan, egymásnak ellentmondó szöveg olvasható. Tóth Ilonkáról is.
Egy forradalom nyilván nem fekete és fehér. Ha egészében meglehetősen pozitív is a megítélése, akkor is nyilván vannak benne gazságok, gyilkosságok.
V. A.: Nézzük meg a nagy francia forradalmat! A franciák milyen büszkék rá, miközben lincselések, gyilkosságok, borzalmak tömkelege történt.
A produkció eljut a forradalom leveréséig is?
V. A.: 1956 novemberében zajlik a Tóth Ilona elleni koncepciós per. Ez a bírósági tárgyalás áll a darab középpontjában, de megjelennek a forradalmi események, és eljutunk 1957 júniusába, amikor kivégzik Tóth Ilonkát.
Van, aki azt állítja, hogy Kádár János tömeggyilkos volt, más szerint meg kivédett, amit lehetett, ennél kevesebb kivégzéssel ezt nem lehetett megúszni.
V. A.: A szovjetek Nagy Imre kapcsán is kemény, de nagyvonalú ítéletet vártak. Nem kérték, hogy végezzék ki. Kádár mégis megtette. Na de ezt már a történészek kimondták, tehát nem kérdés. Többekkel előfordult, hogy háromszor kivitték felakasztani, de végül mégsem történt meg. Még köztünk vannak, aki megélték ezeket a borzalmakat. Ez is a megfélemlítés eszköze volt. Eljött hozzánk Tóth Ilonkáról mesélni az a néni, akivel hét évig egy padban ültek. Le akartuk fényképezni, de azt mondta, hogy jaj, inkább ne, és ha lehet, a nevét se írjuk le. Érted ezt?! A félelem máig mérgez. | hirdetés
 |
|
Mi lesz még az évadban?
V. A.: Csodák tömkelege. Három ősbemutatóval kezdünk. Első premierünk Dosztojevszkij A krokodilus című kisregényének színpadi változata, utána következik Ingmar Bergmantól a Szenvedély, majd a Tóth Ilonka. És további folytatódnak az ősbemutatók A Gulag virágaival, amelyet Hobo írt és játszik, és egy szerb vígjátékkal, A miniszter feleségével. Lesz Csíksomlyói passió, rendez Zsótér Sándor és Bozsik Yvette. És a Bánk bánnal zárjuk az évadot. …
Hol tart szerinted a Nemzeti?
V. A.: Elmondhatom, hogy építkezünk, lépegetünk előre. Beállt egy működési rendszer, nagyjából azt csináljuk, amit megálmodtam. Működnek a nemzetközi kapcsolataink is, a MITEM sikere egyértelmű. De ugyanilyen fontos, hogy nyáron jubileumot ünnepeltünk Zentán, a nyíregyházi színház szintén velünk ünnepli a harmincöt éves születésnapját, a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház is meghívta a Nemzeti társulatát, és Tamási Áronról is velünk együtt emlékeznek meg Erdélyben. Nálunk pedig szépen emelkedik a nézőszám. Tavaly 89 százalékos volt a látogatottságunk, a korábbi évek átlagán teljesítünk, de természetesen van még tennivaló.
Jobb volt a helyzet, mint egy éve, de még a nemzetközi fesztiválon sem volt minden nagyszínpadi előadás tele.
V. A.: Tizenhét társulat húsz előadásából mindössze két nagyszínpadi produkció nem volt telt házas, és aki a jakutok Shakespeare-jét nem látta, csak sajnálhatja. Volt viszont előadás, amit duplán kellett jásztani a nagy érdeklődés miatt.
Állítólag 500 forintért elég sok jegyet adsz ki...
V. A.: Diákoknak. Szívem szerint pedig ingyen játszanék mindent. Például az első világháborúról szóló előadásunkat, a Fekete ég – A fehér felhőt hajlandó vagyok ingyen játszani, mert úgy gondolom, jó, ha egy ilyen történelmi eseményt a színházon keresztül is meg lehet mutatni a fiataloknak.
Erre azt lehet mondani, hogy így könnyű nézőszámot csinálni.
V. A.: Nem a nézőszám növelése itt a kulcskérdés. Az a fontos, hogy lehetőséget teremtsünk arra, hogy nagyon sok gyerek és fiatal jusson el színházba, és lásson olyan előadásokat, amelyek a nemzeti kultúra és történelem fontos kérdéseit járják körül. Ugyanezt szeretném a Tóth Ilonkáról szóló produkció esetében is. Már a Katona József Színház és az Operaház is egy sor kedvezményes előadást játszik, majdnem ingyen, diákoknak. Ezt nagyon helyesnek és példamutatónak tartom, ahogyan azt is helyesnek gondolom, hogy a Saul fiát ingyen vetítették. Azt is a szememre vetik, hogy busszal hozzuk a nézőket. Igen! Vidéki és hátrányos helyzetű gyerekeket látunk vendégül, akik egyébként soha nem jutnának el színházba.
Akkor lenne ez igazságos, ha ezt a színházak többsége megengedhetné magának.
V. A.: Beregszászban nyomorogva dolgoztunk és mégis ingyen játszottuk Az ember tragédiáját és a Gyilkosság a székesegyházban című Eliot-darabot. Debrecenben is meg tudtam volna ezt csinálni, de minden színházvezetőnek bevételt kell termelnie.
Hol tudsz annyit spórolni, hogy nélkülözni tudd a bevételkiesést?
V. A.: Mindig van min spórolni. Vannak olyan előadások, amelyeknek a műsoron tartását ügyként kell kezelni, mert túlmutatnak önmagukon. Ez is feladata a Nemzeti Színháznak.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
