RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 16., szombat
Etelka, Aletta

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Olvassuk el az alapmondatokat!
2016-12. szám / Bóta Gábor

Alföldi Róbert Passio XXI címmel rendezi meg Jézus szenvedéstörténetét. Székely Csaba az eredeti bibliai történet alapján írt műve 150 táncos közreműködésével és Szabó Kimmel Tamás,
Stohl András, Fekete Ernő, László Zsolt, Feke Pál, Pápai Erika, Tóth Gabi főszereplésével látható április 9-én, virágvasárnap, a Papp László Budapest Sportarénában.

Amikor Jézus színpadra vagy filmre kerül, mindig vita van arról, hogy mit szabad vele kapcsolatban és mit nem. A Jézus Krisztus szu­per­sztár című musical körül is jó nagy purparlé volt, aztán mégiscsak vé­gig­sö­pört a világon. Mit gondolsz erről?
A. R.: Nekem erről a Csíksomlyói passió jut eszembe. A passió, a bet­le­he­mezés benne van a kultúránkban. Énekelni is szoktak, például zsoltárokat vagy a Csíksomlyói esetében népdal jellegű énekeket. A népi kultúrában ez teljes mértékben benne van. Ez a vallás megé­lé­sé­nek, hétköznapi jelenlétének a bizonyítéka. Ebben semmi isten­ká­romló nincsen, hiszen a világ minden területén benne van a keresztény kultúrában.

Abban a pillanatban, ha ez populárisabb formában kerül elő, mégis­csak vitatni szokták. Beleteszel például az előadásba slágereket és valószínűleg akadnak majd olyanok, akik szerint ezt nem szabad.
A. R.: Szerintem mindent szabad, ami ősi, a kultúránk alapját képező történettel pedig főleg mindent sza­bad, mert annak éppen az a dolga, hogy élő legyen, mindannyiunk életéhez hozzátartozzon. Nézz meg egy ifjúsági keresztény találkozót, láthatod, hogy változik a valláshoz való viszony. Ahogy a mostani pápa is egészen másmilyen, mint a régebbiek.

A fiatalkoromban például nagy divat volt a rockmise...
A. R.: Igen, igen, Amerikában pedig most is fontos a gospel, ami ugyanúgy közösségi élményt ad. Rock­misén ugyanúgy, mint a gospelen, meg lehet élni a hitet.

Lesz százötven táncos, ők milyen stílusban ropják majd?
A. R.: Nagyon remélem, hogy a koreográfus, Gergye Krisztián stílusában, másrészt pedig a helyzetnek megfelelően. Szeretném használni a street dance stílust, ebben Kugler Zsolt segít majd. Mainak, nagyon élőnek szeretném ezt az előadást. Bízom benne, hogy happeningszerű lesz. Minden hitben, vallásban kiemelten fontos a közösségi élmény.

Ezt épphogy a Sportarénában ritkán érzem, zavar, hogy távol vagyok attól, ami történik, hogy kivetítőn kell néznem ahhoz, hogy a szereplők arcát is lássam, ráadásul a kivetítő elég kicsi, de különben is miért vagyok ott, ha azon kell néznem bármit is?
A. R.: Nagyon remélem, hogy az a térelrendezés, amit most kipróbálunk a Sportarénában, ezen segít.

De gondolom, a legtávolabb ülő néző így is lesz vagy százméternyire az eseményektől.
A. R.: Nem, nem lehet annyira, mert hosszában játszatom az előadást.

Tehát körbeüljük a produkciót?
A. R.: Igen, így van.

Szerinted mit tud ma Jézus mondani nekünk?
A. R.: Éppen ezt próbálja vizsgálni az előadás. Azt, hogy egyáltalán mond-e valamit, és ha mond, azt vajon meghalljuk-e. Meghallgatnánk-e, mennénk-e vele, vagy újra azt csinálnánk, amit megtettek vele évez­re­dek­kel ezelőtt.

Szerinted?
A. R.: Szerintem simán ugyanazt csinálnánk vele, mint kétezer évvel ezelőtt. Ha azokat az alapmondatokat meghallanánk, amik megmutatják ennek a vallásnak a lényegét, akkor nekünk is sokkal jobb lenne.

Mik ezek az alapmondatok?
A. R.: Ezek arról szólnak, hogy ne azzal foglalkozz, ki milyen, ki honnan jött, mit csinált, hanem próbálj szeretettel fordulni felé. Ha csak ezt az egy alapmondatot meghallanánk, akkor már sokkal többre jutottunk volna, jóval egyszerűbb lenne az életünk. Miközben állandóan azt hangsúlyozzák, hogy keresztény kultúrkörben élünk, az a mi alapunk, mégis az evidens dolgokat sem halljuk meg ebből. Biztosan arról is beszél majd az előadás, hogy olvassuk el az alapmondatokat! És ez független attól, hogy ki hívő ember és ki nem. Mert szerintem azok az alapkérdések, amik megtalálhatóak a Bibliában, függetlenek attól, hogy ki hisz Istenben és ki nem. Nem az a helyzet, hogy aki hívő, az kapásból jobb, és aki nem hívő, az rosszabb vagy fordítva.
hirdetés


Miközben fölülről egyfolytában a kereszténységet hirdetik, miért létezünk egészen másképp?
A. R.: Ahhoz a másikra kellene figyelni, hogy ne létezzünk másképpen, nem mindig csak a saját érdekeinket kéne figyelembe venni. De ez nagyon bonyolult kérdés, mert nálunk azt is lehet érezni, hogy bizonyos kérdésekben ellene megyünk a pápának is. Néha azt lehet érezni, hogy mi keresztényebbek vagyunk a keresztényeknél. És ebben nincs is feltétlenül politika. Nem vesszük figyelembe, hogy a másik pontosan ugyanannyit ér, mint mi, és aki bajban van, annak segíteni kell, és kíváncsisággal, szeretettel kellene egymás felé fordulni. Mikor ezeket kimondom, már elszégyellem magam, mert ezeknek nagyon maguktól értetődőeknek kellene lenniük, és pontosan ezek a maguktól értetődő dolgok nem működnek úgy, ahogy kellene. Miközben nagyon sokszor pajzsként tartjuk magunk elé a kereszténységet, gyakran hivatkozunk rá.

Nyilván, ha valakinek alapvetően nincs meg a betevője, akkor nehéz magasztos eszmékre koncentrálnia.
A. R.: Ha sokaknak nincs meg az alapvető betevőjük, akkor lehet, hogy azoknak, akiknek megvan, és lehetőségük lenne segíteni, ezt meg is kellene, hogy tegyék, és nem azzal kellene foglalkozniuk, hogy nekik még több betevőjük legyen, függetlenül attól, hogy mások pedig éhen halnak. Szerintem mi most bajban vagyunk társadalmilag, bajban vagyunk érzelmileg, meg vagyunk zavarodva, és fontos lenne végiggondolni, hogyan és miként tudna a vallás segíteni. Ehhez pedig fontos, hogy annak a kultúrkörnek, amihez tartozunk, meghalljuk az alapmondatait, és azon is el kellene töprengenünk, hogyan lehetne közösséggé válnunk. Egyáltalán, el kellene jutnunk odáig, hogy meghallgassuk a másikat. Ne rakjuk lejjebb magunknál azért, mert ő mást gondol, mint mi.

Szerintem már viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki leül, és elolvassa a Bibliát, mint egy regényt. Viszont gyakran emelnek ki belőle olyan tételmondatokat, amik esetleg annak a malmára hajtják a vizet, aki citálja őket. Tehát használják különböző érdekeknek megfelelően, ahelyett, hogy úgy élnénk, ahogyan azt az írás javasolja. Ezen például egy előadás változtathat?
A. R.: Azt nem tudom, hogy változtathat-e, de talán gondolkodásra késztethet, és szembesíthet is bizonyos dolgokkal. Meg kellene élnünk a Bibliát a mai viszonyoknak megfelelően. Az emberek nem azzal indulnak el az életükben, hogy gyűlölködni fognak.

Végül is egy Székely Csaba-darabról van szó.
A. R.: Igen, az eredeti bibliai történetet megtartva azt kértük Csabától, hogy új helyzeteket hozzon létre, de a szereplők, a szituációk ugyanazok, ahogy a helyszín is. Mindennek kommunikációja, a beszédmódja viszont mai.

Székely úgy tud darabot írni, hogy miközben igencsak röhögtet minket, fájdalmas gyomrosokat is behúz, elkapja a korhangulatot, általában megmutatja, hogy elviselhetetlen a pillanatnyi létezés, de mégis jól érezzük magunkat előadás közben. Nem válik nyomasztóvá a produkció, nem lehorgasztott fejjel jövünk ki róla. Valami ilyet akarsz?
A. R.: Igen, az életről kellene szóljon a produkció. Arról, hogy kicsi változtatások árán mennyivel jobban élhetnénk, és ez akár a társadalmi hozzáállásra is vonatkozik. Ha nem eleve ellenségnek tekintenénk mindenkit, aki valami kis problémát okoz nekünk, mást gondol, mint mi, ha nem lennénk folyamatosan résen, hogy kitől kell magunkat és a kultúránkat megvédeni, és nem azt figyelnénk folyton, hogy nekünk rossz, hanem ránéznénk a másik emberre, mint egyenrangú félre, akkor már sok minden megváltozna.

Mindezt hogyan fejezi ki az előadás? Lesznek például ismert színészek, ők nyilván kellenek is, hogy legyenek egy nagyszabású sportcsarnokos produkcióban...
A. R.: Azért hadd mondjam el a kicsit gonosz kérdésedre, hogy ők nemcsak ismert, hanem nagyon jó színészek. Különböző, a mai kornak megfelelően áthangszerelt slágereket is elénekelnek. Nem változik a dallamuk, nem változik a szövegük, de a darab szituációinak megfelelően esetleg más tempóban, más hangulatú szám születik belőlük.

Elképzelhető, hogy egy kellemes dalból heavy metal lesz?
A. R.: Igen, vagy fordítva. De a dalok szövege is fontos, és az szintén, hogy ezeket is Székely Csaba válogatta. Vagyis a dalokkal tovább írta a történetet.

A százötven táncos lesz a nép?
A. R.: A nép, a papság, a tanítványok, a zelóták, a mindenki... Nagyon meglepett, hogy milyen mély­sé­gűek lehetnek popszámok. Rájöttem, hogy a könnyűzenei műfaj egy része mennyire igazán őszintén, bonyolultan szólal meg arról, hogyan is élünk. Ezt például én nem tudtam, sok tekintetben leírtam a könnyűzenét, holott a java ugyanazt csinálja, amit én.

A közelmúltban sok mindent csináltál, rendezted például Marlowe II. Edward című darabját, Molière A képzelt betegét, és a főszerepléseddel bemutatták Molnár Ferenc Egy, kettő, három című vígjátékát. Hatnak ezek valamennyire a Sportarénában megrendezendő produkcióra?
A. R.: Biztosan hatnak. Valahogy most olyan előadásokat csinálok, amik kicsit naturálisabbak, talán egyszerűsödnek a produkcióim, és ez szerintem a Passiónak nagyon jót fog tenni.

Egy ilyen tömeges produkció lehet egyszerű? Nem kell nagyon attraktívnak, óhatatlanul show-műsornak lennie?
A. R.: Szerintem nem. Sűrűnek kell lennie. Az embereknek kell benne a legfontosabbaknak lenniük. Nem a szokásos színes-szagos produkció lesz, de a grandiózusság benne lesz, például azzal, hogy ezen a páston nagyon gyors tempót lehet diktálni, gyorsan megy majd előre a történet, azt én attraktívnak gondolom.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor