RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 28., péntek
Szabolcs, Alina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„A színházi előadások nekünk, rólunk és értünk szólnak”
2017-01. szám / Pavlovics Ágota

Huszti Péter neve fogalom. A Madách Színházban eljátszotta a világ- és a magyar irodalom szinte összes főszerepét. Lebilincselő játékát estéről estére szűnni nem akaró tapssal honorálta a közönség. Aztán, szűk évtizede, olyan elegánsan, ami csak kevesek sajátja, becsukta maga
mögött színháza ajtaját. Óriási tudását, műveltségét, tapasztalatát a Színház- és Filmművészeti Egyetemen kamatoztatja. Előbb az intézmény rektora volt, napjainkban pedig a Doktori és Habilitációs Tanács elnöke. Gyakran kap felkérést színházi munkára, amire köszönettel nemet mond. Kivétel sze­ren­csé­re akad, nem tudott ellenállni a József Attila Színház felkérésének, így megrendezi Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékát. Örömünkre Huszti Péter professor emeritusszal, ahogy mindenki szólítja, a Tanár úrral beszélgettünk.

Színész, rendező, tanár, óriási tudással és tapasztalattal a háta mögött. Ön szerint mi a színház dolga napjainkban?
H. P.: A színház dolga ma is ugyanaz, ami mindig volt. Változatlanul hiszek abban, hogy a színháznak nagy törtneteket kell elmesélnie. Az embereknek kapniuk kell valamint, másként kell kijönniük a szín­ház­ból, mint ahogy bementek. Ha változott valami, akkor talán az, hogy a mai zűrzavaros világban még nagyobb szükség van a színházra, mint korábban, hogy erkölcsi kapaszkodót, hitet adjon az embereknek. Nagyon sok szerepet eljátszottam, sok darabot megrendeztem, Shakespeare, Csehov, Madách, Sütő és mások műveit. Függetlenül attól, hogy királyokról vagy az éjjeli menedékhely lakóiról szóltak ezek a művek, mind az életről szóltak. A színházi előadások nekünk, rólunk és értünk szólnak. Nagyon fontos lenne, de úgy érzem, hogy nem mindig tartjuk szem előtt ezeket a szempontokat.

Ön sokat játszott Molnár-darabokban, mit gondol Molnár műveiről, hőseiről?
H. P.: Molnár lebilincselő történeteket mesél, játékaiban szinte minden percnek megvan a szenzációja. S miután játékai szinte kivétel nélkül férfi és nő vagy nő és férfi fáradhatatlan párharcáról szólnak (ami ugye valahol a paradicsomban kezdődött egy szerencsétlen kis almafa tövében), ez a téma mindenkit érint, mindenkit érdekel. Darabjai rólunk szólnak, akárkik vagyunk is. A szerelem, a házasság, a hűtlenség, a féltékenység nincs korhoz kötve. Sem történelmi, sem életkorhoz. És Molnár hihetetlenül otthon van ezekben a témákban. És be is veti teljes drámaírói fegyvertárát: a költészetet, a humort, a romantikát, a bölcsességet, a poézist, a filozófiát, a perzselő indulatokat, a keserűséget. Játékai gyakran az álom és az ébrenlét határán játszódnak, ahol a vágyak varázsütésre valóra válhatnak, ahol minden megtörténhet mindenkivel. Molnár kísértetiesen közel kerül teremtményeihez, veszélyesen sokat tud figuráiról. Mintha ő lenne egy személyben valamennyi cselédlány és hintáslegény, bankár és sofőr, császár és eladósegéd, színházi tűzoltó és ünnepelt díva, ördög és angyal.

Ritkán fogad el színházi felkérést, mi motiválta, amikor igent mondott a József Attila Színháznak?
H. P.: Egyszerűen nem tudtam ellenállni. Egész nyáron foglalkoztam Az üvegcipővel, és mindig új, más dolgokat fedeztem fel benne. Éppen úgy, ahogy a korábbi daraboknál – Shakespeare-drámák, Peer Gynt, Hegedűs a háztetőn –, amelyeket akár egy évtizedig is játszottam, rendre eszembe jutott, hogy ez a jelenet nekem másról szól. A mai fejemmel Az üvegcipő, ez a csodás történet is másról szól, mint korábban. Igazi józsefvárosi mese, ugyanakkor ezzel a művével a szerző olyan magaslatokra jut, mint A Pál utcai fiúk. Vannak könyvek, amelyeket időről időre leveszek a könyvespolcról, és újraolvasok. Ilyen az Ábel és A Pál utcai fiúk. Utóbbi lenyűgözte amerikai és olasz barátaimat is, talán nem is lehet szebben beszélni barátságról, hitről, önfeláldozásról, mint Molnárnak ebben a művében. És nemcsak a gittegylet tagjai édesek, hanem a vörösingesek is. Erőt ad egy ilyen történet. Ahogy Az üvegcipő csetlő-botló hősei is naggyá válnak a történet végére.
hirdetés


Hol tartanak a próbák, milyen előadás készül?
H. P.: Decemberben kezdtünk dolgozni, volt olvasópróbánk, rendelkező próbánk és a jövő héten kezdjük újra a munkát. A társulat imádja a darabot. Pedig nehéz, nagyon nehéz darab. A színpadon látható könnyedség, szellemesség csak nagyon sok munka árán valósulhat meg. Szerencsére van elég időnk, február 25-én lesz a bemutató. A darab karaktereiről nem szeretnék beszélni, de annyit szívesen elmondok, hogy nyáron egy jól ismert, mégis új történetet olvastam, ezért is akarom színpadra állítani, megadni a zenéjét, az alaphangját, gondolatiságát.

Apropó zene és Molnár. A szerző A Vörös Malom című darabja is meghatározó előadás volt a Madách Színházban. Hogy lett Molnár művéből musical?
H. P.: A Színház- és Filmművészeti Egyetemen az osztályomnak beszédórája volt, és Avar Istvánnal A Vörös Malom drámai monológján dolgoztak. Az órán jelen volt Kerényi Imre, a Madách Színház akkori igazgatója, és azt mondta, írnia kellene a Kocsák Tibor – Miklós Tibor szerzőpárosnak egy musicalt ebből a darabból. A darab elkészült, meglepetésemre a Magister szerepét rám osztották, ez volt az első musicalszerepem. A darab szenzációs lett. Számomra nagyon fontos volt, hogy a Magister belebukik az emberrontásba. Hiszek abban, hogy bennünk van a jó és a rossz is, kérdés, melyiket hagyjuk győzni. Molnár ugyanazt mondja, mint Csehov, Shakespeare és a többi nagyszerű szerző: győzni fog, mert győznie kell a jónak.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban nagy siker lett, újra nyomta a Helikon Kiadó Srác a kakasülőn című könyvét. A olvasmányos, szórakoztató kötet végén ígéret van a folytatásra, hogy áll a második rész?
H. P.: Másfél éve dolgozom a folytatáson. A kötetben nem kronológiai sorrendben, de a Madách Színházban töltött éveimről, szerepeimről és a magánéletem eseményeiről beszélek. Volt egy pont, amikor elakadtam az írással, mert nem sikerült megfelelő címet találnom. Szerencsére egy éjszaka eszembe jutott a Peer Gyntből a következő sor: Király, császár leszek, meglásd… Tudtam, megvan a cím, és ez új lendületet adott az íráshoz. Ha isten segít, az idei Könyvhétre megjelenik.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor