RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. május 20., vasárnap
Bernát, Felícia

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Folyamatosan fenntartott félelem
2017-11. szám / Bóta Gábor

Hegedűs D. Gézának jó néhány negatív figura jutott osztályrészül, legutóbb Claudius a Hamletben, a Vígszínház produkciójában. A kiváló színész úgy gondolja, Claudiusnak sose elég
az, amit megszerzett, amit birtokol. Az a fajta karakter, aki mindent és mindenkit maga alá akar gyűrni.

Meglehetősen ütős előadás lett a Vígszínházban a Hamlet, amiben Claudiusként, akárhogy is vesszük, Te vagy a főgonosz.
H. D. G.: Igen, nevezzük Claudiust egy antihősnek. A Hamlet fan­tasz­ti­kus, zseniális mű, komolyan mondom, hogy elképesztően rá­cso­dál­koz­tam a próbafolyamat alatt. Ha van tökéletes mű, akkor a Hamlet az. Azt mondtam végig a próbafolyamat közben, hogy micsoda áldásos állapot ez, milyen ritkán adatik meg a színész pályáján, hogy egy Hamletben próbálhat! Játszhatom Claudius szerepét és Hamlet atyjának szellemét olyan formátumos társaság tagjaival, mint akikkel most együtt próbáltam. Hihetetlen erővel hat az előadás Eszenyi Enikő rendezésében.

Nagyon manipulatív embert játszol, aki mást mond, mint amit gondol, hihetetlenül aljas, a gyilkosságtól sem riad vissza. Egy kegyetlen országvezető.
H. D. G.: Claudius az erőszaknak köszönheti a hatalmát. Aki ilyen áron kerül hatalomra, az nyilvánvalóan a hatalmát is csak erőszakkal és ezerféle manipulációs eszközzel tudja megtartani. Van benne képesség, formátumos, nagy léptékű ember, a folyamatosan fenntartott félelem mellett hihetetlenül tudja manipulálni az embereket, és pragmatikusan eszközként felhasználni őket a pillanatról pillanatra fölmerülő helyzetek megoldásához. Elképesztő tanulmány, hogy az ilyen típusú hatalomgyakorló karakterek milyen lelki, szellemi természetrajzzal rendelkeznek. Pontosan tudják, hogy nem az igazságot hirdetik.

Ahogy Te játszod, ez az ember élvezi is azt, hogy manipulálhat. Élvezi, hogy ügyesen hazudik.
H. D. G.: Igen, ugyanis az ő mestersége az ambíció. Sose elég neki az, amit megszerzett, amit birtokol. Az a fajta karakter, aki mindent és mindenkit maga alá akar gyűrni. Fizikailag, szexuálisan is és a hatalmi eszközök terén is mindent birtokba akar venni. Kielégíthetetlen a hatalomvágyban. Nemcsak arra vágyik, hogy megtartsa a hatalmát, hanem minél többet és többet akar, magához akarja láncolni a világot. Hogy ő ülhessen a legtetején, és tehessen bármit, bárkivel, bármikor.

Aljas ember specialista lettél a színpadon, egyre-másra játszod ezeket a szerepeket. Honnan tudsz róluk ennyire sokat?
H. D. G.: Ezek a legnehezebb feladatok, mert rendkívül rétegezett, árnyalt szerepek. Nem egyfajta attitűdöt mutatnak meg, hanem lépésről lépésre mindig valamilyen másfajta emberi, hatalmi gesztus jellemzi őket. Ez rendkívül sokszínű, sokirányú gondolkodást igényel. Csak akkor lehet jól játszani, ha nem mutogatsz, hogy az ember ilyen meg ilyen, meg amolyan, hanem valóban átéled őket, és fölmutatod az ő személyes és akár valóságos igazságukat is. Komoly mesterségbeli kihívás minden alkalommal egy ilyen alakot életre kelteni, ha végignézünk a pályámon, az egyik részét a munkáimnak ezek a fajta feladatok teszik ki. De azért ezek a negatív alakok rendkívüli módon különböznek egymástól. Ahány ember él a földön, annyi fajta igazságot hordoz, és ez eleve magában hordozza a másik emberrel való összeütközés, a dráma lehetőségét. Páger Antal mondta, amikor még találkozhattam vele a pályám elején, hogy minden alakot jóval nagyobbnak képzel el, mint amilyen ő maga. Arra törekedjen a színész, hogy minél nagyobb léptékű, hatalmasabb alakokat játsszon el.
hirdetés


A gonoszságban is lehet valaki nagy formátumú.
H. D. G.: Így van, és ez a színészi feladat, hogy kilépj önmagadból, meghaladd önmagad, mert egyébként az ember önmagán túl nem tud látni, de a művész feladata éppen az, hogy önmagából kilépve nagy szabadsággal felruházva megmutassa, hogy vannak ilyen alakok. Shakespeare igencsak ismerte a hatalmat gyakorlók természetét, azokat az emberi esendőségeket, végletes, elszánt módszereket, amik jellemzik ezeket a fajta embereket. Vaslogikával olyan meglepetéseket okozó sakklépésekkel tudja a történetein belül továbbvinni az alakjait, hogy az varázslat.

Az Ódry Színpadon Shakespeare-szonetteket adnak elő a hallgatók a rendezésedben.
H. D. G.: Amikor Szabó T. Annával jó néhány évvel ezelőtt találkoztam, mondta, hogy őt már régóta foglalkoztatják Shakespeare szonettjei, fordítja őket. Kértem, legyen szíves, ahogy elkészül néhánnyal, küldje el ezeket nekem. Időről időre küldött is belőlük. Már több mint a szonettek egyharmadát lefordította. Tele vannak többértelműséggel, prímér jelentéssel, de hordoznak egy csomó emberi tapasztalást, kikacsintást, nyelvöltést, és Anna olyan komplex módon nyúlt hozzájuk, hogy mindezeket érzékelteti. Olyan egy-egy szonett, mint a slam poetry, bátor, vad, szélsőséges, tömör, humora van, és ezek nagyon jól állnak az én növendékeimnek. Úgy csináltunk belőlük estet, hogy átszőttük a szonetteket eredeti, Shakespeare-darabokban elhangzott dalokkal. Ezeket maguk Shakespeare-ék énekelték, zenéltek is hozzájuk az akkor bemutatott előadásokon. A dalokat angol nyelven éneklik a növendékeim, úgy, hogy Márkus Albert zeneszerző barátom segített abban, hogy még árnyaltabbak legyenek. A hangulatuk a fontos, hasonlatosak a kocsmai dalokhoz, ezért nem is feliratozzuk őket magyarul, a szerelmet éltetik bennük, az elmúló életről énekelnek, az élet nagyszerűségéről. És közben pedig magyarul elhangzanak a varázslatos szonettek. Olyan érzéki dimenzióba emelik ezek a dalok a szonetteket, hogy az az érzésed, ott vagy a shakespeare-i világ közepében, és olyan, mintha ma születnének ezek a szonettek, a mai nyelvünkön, a mai kifejezésekkel. Harmadéves édes színinövendékek, akiknek a fiatalsága, huncutsága, a kíváncsisága, a szenvedélye, a tisztasága az, ami még inkább fölemeli és közel hozza hozzánk ezeket a szonetteket,

Beszéltünk arról, hogy sok negatív figurát játszol. A Hallgatni akartam című monodrámában viszont Márai Sándort testesíted meg, aki az egyenes gerinc, a tiszta látás jelképévé vált.
H. D. G.: Az etikus emberi magatartás magas foka jelenik meg az ő gondolataiban, mondataiban, a vallomástételében. Idén is ugyanúgy tovább játszom ezt a nagy szenvedélyű estet, zsúfolt, pótszékes házak előtt, ahogy tavaly.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor