RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. július 17., kedd
Endre, Elek

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Bartók improvizációra inspiráló zenéi improvizatív közegben
2018-05. szám / Pavlovics Ágota

Jazzgitáros, pedagógus, zeneszerző, a kelet-európai klezmer örökség és az amerikai jazz öt­vö­ze­tét játszó, 2001-ben alakult Nigun zenekar frontembere. Hosszú évek óta dédelgetett projektje beért, és a Párniczky Quartet nevű felállásban elkészült egy Bartók Béla inspirálta lemez a BMC
Records gondozásában. A Bartók Electrified című lemez élő bemutatója május 23-án az Opus Jazz Clubban volt. A mámorítóan gitározó, lenyűgözően nyitott Párniczky Andrással még ez előtt be­szél­gettünk.

Mikor találkozott először Bartók zenéjével, és milyenek voltak az első vele kapcsolatos élményei?
P. A.: Gyerekkoromban hallottam Bartókot, mert az édesanyám gyakran hallgatta őt. Később a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán játszottam először zongorán a Mikrokozmoszból a Bolgár ritmust. Bevallom, nem vagyok egy zongoraművész. Engem jazz-zenészként az foglalkoztatott, hogy Bartók erős zenei világa, gondolkodása, idő fölött álló megoldásai, kötött zenéje hogy szólna improvizatív kö­zeg­ben. Sokáig gondolkoztam azon, vajon hogyan szólalna meg Bartók elektromos hangszereken. Terveim megvalósítását jó ideig mega­ka­dá­lyoz­ta a Bartók örökösök tiltása, akik nem engedték feldolgozni a műveit más formában vagy más hangszereléssel. Örültem, amikor a jogkorlátozások lejártával 2016 januárjában nekiállhattam a Bartók Electrified anyagának.

Ezt a fontos lemezt a Párniczky Quartet jegyzi, miközben önt lassan két évtizede a Nigunnal azonosítják. Miért a változás?
P. A.: A Nigunnal nem tudtunk teljesen közösen gondolkodni a Bartók Electrified lemez kapcsán, nem akartam az akaratomat ráerőltetni senkire, és elfogadhatatlan kompromisszumokat sem szerettem volna kötni. Számomra a legjobb, ha a színpadon, a szaxofonon és tárogatón játszó Bede Péterrel és a dobos Baló Istvánnal állhatok, velük szeretek a legjobban játszani. A bőgős posztra érkezett Hock Ernő, ez a Párniczky Quartet. A mostanra elkészült lemezre a Mikrokozmoszból, a 10 könnyű zongoradarabból és a Kontrasztokból válogattam. A lemez a BMC gondozásában jelent meg, és tíz feldolgozást tartalmaz. Olyan ez, mintha egy pici ablakot nyitottam volna a világegyetemre. Ahogy a harmóniák és a dallam egymásnak feszül Bartóknál, arra sem korábban, sem azóta nem volt példa. Nem is adják meg magukat elsőre a darabok.

Lemezbemutató koncertet kettőt is tartanak, az első április 26-án volt a Budapest Jazz Clubban a második a Budapest Music Centerben, az Opus Jazz Clubban lesz. Hogy sikerült az első?
P. A.: Minden várakozás felett, a közönség és a kritika is jól fogadta. Nagyon reméljük, hogy május 23-án is legalább ilyen jó lesz! Azt is mondhatom, hogy az első olyan jól sikerült, amit a másodiktól reméltem. Azt gondolom, hogy a lemez nagyon erős zenei anyagot tartalmaz, és egy perccel sem kellene, hogy hosszabb legyen. Ám ha én írtam volna kritikát a koncertről, azt írtam volna, hogy a darabokat lehetne élőben kicsit hosszabban is játszani. Ezen fogunk változtatni.

Apropó kritika. Nagyon szerettem azokat az interjúkat, amelyeket zenésztársaival készített. Sok szakmai dolgot tanultam belőlük, ráadásul jó volt abba a szeretetteljes hangulatba belekerülni, amit sugároztak. Miért hagyta abba?
P. A.: Több célom is volt ezekkel az interjúkkal, szerettem volna közelebb hozni a jazz-zenéhez azokat az embereket, akik nem járnak koncertekre. Jó volt azokkal a muzsikusokkal beszélgetni, akiket tisztelek és szeretek. Írásaim legitimitását a szakmaiság adta. Mostanában inkább csak a Gramofonnak írok recenziókat.
hirdetés


Kikoptak a használatból a Szegedi Ládagyárban készült gitárok, vannak gitárosok, akik egész életükben egy gitáron játszanak, vannak olyan zenészek is, akik egyáltalán nincsenek oda a hangszerükért. Ön milyen hangszeren játszik és milyen a viszonya hozzá?
P. A.: Volt a Ládagyárban készült gitárok között is olyan, amelyik jobban szólt, mint néhány márkás társa. Én egy gitáros gitáros vagyok. Ahogy például Bill Frisell. John McLaughlin viszont „szaxofonos” gitáros. Kevés akkordot használ és sok gyors futamot, mint a fúvósok. Szoros a kapcsolatom a hangszeremmel, naponta több órát gyakorolok. Számomra nagyon fontos, hogy szólal meg a kezemben a gitár azért, hogy artikulálni tudjam megfelelően a mondanivalómat. Évek óta a texasi Austinban működő Collings gi­tár­ma­nu­fak­túra hivatalos művésze vagyok, az általuk készített, mesterien megfaragott hangszereken játszom. Két gitárom van, de az egyik helyett szeretnék egy kicsit akusztikusabb hangszert.

Hogy találtak egymásra a Collingsszal?
P. A.: Szerencsém volt. Ötéves korom óta a barátom Galambos Ernő, akinek gitárboltja van, és ő forgalmazza a Collings gitárjait is. Meghívást kaptam a Music Expo hangszerkiállításra 2014-ben, ami miatt Magyarországra érkezett a cég európai feje. Ernő közbenjárására ő kért fel, hogy legyek a márka hivatalos művésze, aminek persze nagyon örülök, és büszke vagyok rá!

Kicsit beszéljünk a Nigunról, erről a különleges, az európai klezmer tradícióit az amerikai jazzel ötvöző, csupa érzelem zenét játszó zenekarról.
P. A.: A zenekar neve azt jelenti, szavak nélküli dal. Társaimmal nagyon szeretünk együtt játszani, lubickolunk a Nigun mostani számaiban, de úgy érzem, elérkeztünk oda, hogy bővítenem kell a repertoárt. A nyár nem a Bartók-lemez jegyében telik majd, hanem a Nigunnak szeretnék új számokat írni.


Dióhéj
A Bartók Electrified a BMC Recordsnál rövid időn belül a harmadik Bartók témájú lemez a francia-magyar Bartók Impressions és a Modern Art Orchestra Tizenöt magyar parasztdal című lemeze után.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor