RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. augusztus 19., hétfő
Huba

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Olyan koncertre készülök, amilyen eddig nem volt”
2018-12. szám / Pavlovics Ágota

Egész életében lekötözött vadállatnak tartotta magát. Állítását nem vitathatjuk, de nekünk blues-énekes, költő, a költők műveit szívet tépően átélő előadó, és persze őszinte, hiteles ember, akinek a szavára úgy ötven éve hallgatunk. Meg persze nevetünk is. Sokat, mert nagy játékos, és
mámorító a humora. Földes László Hobo Viharban születtem címmel életműkoncertet ad 2019. március 30-án a Papp László Budapest Sportarénában. Gazdag életműve könyv alakban is megjelent, a két kötet közel 1500 oldal, és 4,5 kilót nyom. Az Aréna-koncertről Hobóval beszélgettünk.

A Hobo Blues Band (HBB) negyven éve alakult meg egy óbudai kocsmában. Ezért lett a koncert dátuma 2019. március 30.?
F. L. H.: Nem a HBB megalakulása az apropó. Egyrészt azért nem, mert rengeteg mást is csináltam, ami nekem ugyanolyan fontos. Szín­da­ra­bokat, könyveket, novellákat írtam, szólólemezeket adtam ki, köl­tői esteket csináltam, másrészt pedig a HBB-t már elbúcsúztattuk. Olyan koncertre készülök, amilyen eddig nem volt. 1968-ban írtam az első dalomat a Kex együttesnek, és 1969-ben alapítottam Lepkék és virágok néven az első zenekaromat. Mivel most jött ki egy új lemezem, és az ebből készült adaptációt is bemutattuk a Nemzeti Színházban, valamint van egy rakás dolog, amit nagyobb közönség előtt sosem ját­szot­tam, elhatároztam, hogy összekapcsolom a műfajokat, ame­lyek­ben dolgoztam. Így a HBB dalai és a rock, a blues hagyományai – Stones, Doors, Dylan, néger bluesok – mellett saját színpadi műveimből, szólólemezeimből és a verses estekből összerakok egy olyan előadást, ami felmutatja azt az összefüggést és tartalmat, ami ezen az 50 éven át végigvezetett.

Életműve jelentős részét adják az előadói estek, monodrámák, ezek intim környezetben, viszonylag kevés ember előtt zajlanak. Melyik volt az első?
F. L. H.: 1982-ben az akkor betiltott költő, Eörsi István műveiből állt össze az első est, amelyet Ascher Tamás rendezett. Átlagosan 140 előadást játszom egy évben, ebből száz előadóest vagy monodráma. Ezek kisebb, százfős közönség előtt zajlanak. A közönség egy része 40 éve elfogadja az irodalmat tőlem. A szakma annak idején azt mondta, azért játszom Ginsberget és József Attilát, mert nincsenek saját ötleteim. 1991-ben a Katona József Színházban volt az első József Attila-estem. A Nemzeti Színház műsorán jelenleg a harmadik, a Tudod, hogy nincs bocsánat van műsoron, 13 éve fut és a 454. előadásnál, 70 ezer nézőnél tartok. A közönség a koncertekről jött a versek felé, ma már a fordítottja is igaz. De játszottam Ady-, Pilinszky-, Csokonai- vagy Jim Morrison-, Villon-, Viszockij-esteket is. Az emberek szabaddá tettek, mindig azt csinálhattam, ami érdekelt. A mestereim iránti tisztelet okán kötelességem, hogy amit kaptam, azt továbbadjam.
hirdetés

Sok, több generáció által kívülről fújt lemez, est, színdarab, könyv jelzi pályájának állomásait. Mindezt a közönség szeretettel és elismeréssel honorálta. Miért olyan szigorú magával, hogy csupán két lemezt tart jónak az ötvenből?
F. L. H.: Vannak olyan lemezeim, amelyeket szeretek, A Vadászat, a Tábortűz mellett, a Circus Hun­ga­ri­cus, az első Viszockij, és most a Hé, Magyar Joe! is ilyen, de a lemezek meg sem közelítik az élő előadást. A videók, DVD-k sem tudják az élő koncert élményét visszaadni. A lemezeimen a zenét a szövegeimre írják, és nem mindig ér össze a szöveg és a zene. Mick Jagger és Bob Dylan maguk írták a zenét és a szöveget is. Mivel én csak szövegeket tudok írni, ezért rendre kompromisszumokat kellett kötnöm. És ez bizony sokszor nem sikerült jól. De nem haragudhatok senkire, mivel nincsenek ze­ne­szer­zői képességeim, és igazából zenész sem vagyok. Költő vagy színész meg egyáltalán nem.

Bearanyozta a napomat, amikor Csokonai-estje kapcsán azt olvastam, néhány énekóra után fájó szívvel lemondott A varázsfuvola Papagenójának szerepéről, pedig azt Csokonai fordította. Legalább ennyire lenyűgöz a megbocsátásra való képessége. Hogy tudja megőrizni?
F. L. H.: A HBB-t jóval korábban abba kellett volna hagynom. Az én hibám, hogy nem szűnt meg időben. Úgy gondoltam, a HBB fontosabb, mint én. Ám sokan azok közül, akik itt játszottak, azt hitték, nélkülük megbukik a banda. Ez nem így történt, a dolgot én fejeztem be. És többen közülük még ma sem tudják, milyen zenekarban játszottak. Mérlegre tettem, mi minden történt, és nekem a jó a fontosabb, nem a rossz. Több a szeretet és a hála, mint a keserűség bennem. Ezért tudok velük játszani. Így vagyok Baksa-Soós Jánossal is, aki 1968-ban elindított a pályán, és ezért hálás vagyok neki, bár később sok rosszat mondott rám, mégis szeretettel gondolok rá. Persze nem könnyű legyőzni az indulataimat, hiszen ebben az országban a mocsok lassan térdig ér. Szerencsére fékez a feleségem és pár barát. Ami pedig Papagenót illeti, nagyon sajnálom, de rendesen nem tudnám elénekelni. Egy jó paródiához pedig ez kell. A közönség évtizedek óta elfogad, és olyan mennyiségű és minőségű szeretetet kapok ma is tőlük, hogy azt nem lehet leírni. Boldog a családi életem, zenélek, írok, színházban játszom, és 73 évesen tele vagyok ötletekkel. Most éppen Jack Kerouac és Tom Waits dolgait akarom összehozni.



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor