RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. július 16., kedd
Valter

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
Belau: nem csak az álmok szigete
2019-06. szám / Rozsonits Tamás

A Belau hazánk egyik legcéltudatosabban dolgozó zenekara, amelynek tagjaival az idei, bar­ce­lonai Primavera Fesztivál előtt találkoztunk. A négy éve alakult zenekar számos sikerrel büsz­kélkedhet: bemutatkozó daluk, az Island of Promise több díjat is bezsebelt, a Pepsi cég reklám- és
kampányzenéjévé választotta és tette ismertté 33 országban, de a dal feltűnt a Telenor reklámjában és a HBO Aranyélet című sorozatában is. Figyeljünk a Belaura, mert sikerrel pályáznak a nemzetközi hírnévre! A Fonogram-díjas zenekar tagjaival, Kedves Péterrel és Buzás Krisztiánnal beszélgettünk.

A Belau a te szólóprojektedként indult, aztán társakat választottál ma­gad mellé.
K. P.: Mindig úgy képzeltem, hogy majd élőben is szeretném meg­szó­lal­tatni a dalaimat, amihez pedig társakra lesz szükségem a színpadon. A Belau alapvetően az elektronikus és az élő zene egyfajta keveréke. Kézenfekvő volt, hogy az egyik legjobb barátomat, Buzás Krisztiánt hí­vom segítségül. Mi ketten alkotjuk a zenekar alapját, az élő fel­lé­pé­se­ken viszont kiegészül a csapat Szécsi Böbe énekessel, hiszen kon­cep­ciónk, hogy kizárólag énekesnőkkel szólalnak meg a Belau nem in­strumen­tá­lis dalai, illetve Kiss Benjáminnal, aki billentyűs hangszereken játszik és a samplingekért felelős.

Mindig ez a műfaj és stílus érdekelt?
K. P.: Tizenévesként Krisztiánnal keményebb zenéket hallgattunk, ő azóta is érdekelt abban a műfajban is. Engem azonban megfogott a brit pop és az indie stílus, akkor kezdtem gitározni, majd basszusgitározni, később billentyűs hangszereken játszani. Ezeken át vezetett az út a mostani zenei világom megál­mo­dásához.

Tanultatok zenét?
K. P.: Autodidakta módon fejlesztettük a tudásunkat, Krisztián jogi, én közgazdász végzettséggel ren­del­ke­zem, dolgoztam PR-ügynökségnél, foglalkoztam rendezvényszervezéssel, most pedig a Belau mellett más zenei projektekben is részt veszek, írok reklám- és alkalmazott zenét. Dallos Bogi énekesnő me­ne­dzse­reként is tevékenykedek, és több zenekarnak is segítek a külföldi koncertjeik megszervezésében, de a sajtó világában is mozgok. Ez indokolja azt is, hogy a Belaunak nincs menedzsere, kiadója, sem kon­cert­szer­vezője, mindent magunk intézünk. Az évek során annyi külföldi kapcsolatot építettem ki, hogy ennek a rendszernek a segítségével tudunk előre lépni, és más zenekaroknak is tudok segíteni.

Véleményed szerint van esélyük a magyar zenekaroknak a külföldi befutásra?
K. P.: Előbb azt kell tisztázni, hogy mit jelent a befutás, és milyen szintjei vannak. Három alappillére mindenképpen szükség van: először is rengeteg munkára, a második a szakértelem, vagyis a szakma elsajátítása a legapróbb részletekig, a harmadik pedig a pénz. Külföldön ez hatványozottan igaz. Emiatt nem történt még komoly magyar áttörés, mert egyszerre a három feltétel nem volt adott senkinél. Főleg a szakértelem, mert nem sok magyar zenésznek van fogalma arról, hogy külföldön hogyan működik a zeneipar. Nagyon másképp, mint itthon. Az is biztos, hogy a külföldi, főleg a nyugati zenekarok számára sokkal komolyabb anyagi háttér áll rendelkezésre. A Belau zenekart az NKA Hangfoglaló Program több ízben támogatta, ami hatalmas segítséget jelent, jelentett. Ugyanakkor még mindig hátrány, hogy eddig nem volt komoly magyar áttörés, nagy magyar siker külföldön, így ha egy magyar zenekar neve mögött az áll, hogy HUN, az nem úgy cseng a világban, mint a UK vagy a USA. Még nem akkora a vonzási faktora. Kicsit igazságtalan is, ha például hazánkba látogat egy angol zenekar, róluk látatlanban mindenki azt képzeli, hogy biztos jó lesz, holott ez nem garancia, és van is sok ellenpélda.

Ha külföldi áttörésről beszélünk, az globálisan az egész világot jelentheti, vagy egy részét?
B. K.: Esetünkben Európát. Játszottunk már Amerikában és az ázsiai piac felé is kezdünk mocorogni, de mi elsősorban Európára fókuszálunk.

Péter, te alkotó zenész és menedzser is vagy egy személybe. Nem tudathasadásos állapot ez?
K. P.: Nem, mert az alapvetés az, hogy zenét szeretnék szerezni, ez a lényeg, és nem akarok megfelelni senkinek. A hazai médiumoknak vagy rendezvényeknek sem, mert nem ez érdekel. Az alkotási fázis az alap, aztán következik, hogyan juttassuk a kész produkciót egyről a kettőre. A kezdetekkor az volt a vágyam, hogy legyenek dalaim, amelyek kifejezik, amit érzek. Megtörtént, és a dalok tetszenek másoknak is. Már az elejétől kezdve nem csak a hazai ismertségben gondolkodtam.
hirdetés

Mi inspirál, ha zenét írsz?
K. P.: Elsősorban élmények. Utazások, filmek, fotók, amiket nem tudatosan, de magába szív az ember, ezek formálódnak bennem egy olyan zenei világgá, amit már a Belau elején megálmodtam, és azt hiszem, a stílusunk markánsan felismerhető. Ha hangszer érdekel, akkor gitáron komponálok, aztán épül fel az egész.

A szöveges dalaitok kizárólag női hangon szólalnak meg. Úgy is tekinthetjük az énekesnőket, mint egy gyönyörű hangszert, vagy akár a sziréneket, akik elvarázsolnak csábító hangjukkal?
B. K.: Minden zenekarnál megtalálható az alap, ami köré felépül az egész. A Belau egy alapvetően énekközpontú produkció. Azok az énekesnők, akikkel eddig dolgoztunk és azok is, akiket majd ezután kérünk fel, mind-mind különleges karakterű, érzékeny emberek. Egyéni színfoltot képviselnek mind szel­l­emi­ségben, mind a hangjukban. A mi zenénk női hangokon jobban rezonál, énekesnőkkel sokkal har­mo­ni­kusabb az összkép. Másrészt a szirének mellett a múzsák is női alakban jelentek meg. Az a hely, ahova mi vinni szeretnénk a hallgatóinkat, a női hangokban lelhető fel.



Játsszák a rádiók itthon a dalaitokat?
B. K.: Nem, nekik mi nem vagyunk „rádióbarát” zenekar, de ismerve a műsorközeget, ezt mi nem is bánjuk, mi nem erre a céltáblára lövünk. Ellenben Európa tizenhat nemzeti rádiójában (az ottani Petőfi Rádiókban) mi „rádióbarátnak” számítunk és szólnak a dalaink.

A hazai rádióktól nem, viszont a Hangfoglaló Programtól és a HOTS-tól (a magyar könnyűzenei exportiroda) is kaptatok támogatást. Mikor kezdődött a kapcsolatotok?
B. K.: Még Cseh Tamás Programnak hívták a Hangfoglalót, amikor pályáztunk az Induló Előadói Al­prog­ramba. Ennek segítségével készült az első lemezünk felvétele, maga a hanghordozó, egy videoklip és a honlapunk is. Aztán elkezdtünk külföldön koncertezni klubokban és fesztiválokon, a múlt évben pedig be­ke­rül­tünk azon négy zenekar közé, amelyek erre kiemelt támogatást kaptak a Hangfoglalótól.

Készültök a második lemezetekre. Milyen stádiumban áll most a produkció?
B. K.: Még gyúrjuk. Nemrégiben jött ki az Essence című új dalunk klipje, Sophie Barker angol énekesnő énekli, akit a Zero 7-ből ismerhet a nagyközönség. Számunkra nagyon fontos a vizualitás. Jók a vissza­jelzések, több komoly külföldi magazin, illetve rádió méltatja a dalt. Két vezető brit zenei magazin, a Clash Music és a The Line of Best Fit oldalain debütált, erre magyar zenekar esetében eddig nem volt példa. Szécsi Böbén kívül kizárólag külföldi énekesnők szerepelnek majd az új lemezen.

Tudatosan építkező zenészek vagytok. Mik a terveitek a következő tizenkét hónapra?
K. P.: Lehet, hogy kicsit hosszabb időbe telik, de a fő célunk, hogy turnézzunk Európa fővárosaiban, és ott egy-egy klubba miattunk jöjjön el három-négy-ötszáz ember, valamint nemzetközi fesztiválokon kon­cer­tez­hessünk jó műsoridőben.
B. K.: Ennek lehet egyfajta előzménye az, hogy előzenekari státusban turnézzunk egy olyan, már híres külföldi zenekar társaságában, amelynek hasonló az irányvonala, mint a miénk.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor