RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. december 1., kedd
Elza

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Szív küldi szívnek szívesen
2020-08. szám / Pavlovics Ágota

Szólókoncertjeinek népes rajongótábora van, feleségével, Hegedűs Katalinnal is gyakran lépnek fel négykezes és kétzongorás művek előadásával Magyarországon és külföldön. 2020. szep­tem­ber 20-án a Vigadó Dísztermében Schnöller Szabina szopránnal fog hangversenyt adni. A két
közismerten hívő művész sok szempontból vall azonos elveket. Mindketten azt tartják legfontosabb cél­juk­nak, hogy arra a pár órára, amíg a hangversenyteremben ül a közönség, szakadjon ki teljesen a hét­köz­na­pokból. A koncertről a Kossuth-, Liszt- és Cziffra-díjas zongoraművésszel, a mindig szelíd és derűs He­ge­dűs Endrével beszélgettünk.

Szeptemberben a Vigadó Dísztermében, novemberben, a Ze­nea­ka­démia Nagytermében, januárban ismét a Vigadóban ad koncertet. Mit jelent maga a helyszín az Ön számára?
H. E.: Az ember rendszeresen jár templomba, s ott a falak „jól át van­nak imádkozva”. A Vigadó Díszterme Magyarország legszebb kon­cert­ter­me. Amikor belépek, szárnyal a lelkem. A falak magukba szívták a sok gyönyörű üzenetet. Valamikor ebben a pazar környezetben ját­szott Liszt Ferenc, Brahms, Bartók, Kodály, Dohnányi. A Díszterem szépséges, a körülmények optimálisak, ráadásul új hangszerek is vannak. A koncertre még nem választottam zongorát, de egy Bösen­dor­fer és egy Steinway közül választhatok. Mindkettő pazar paripa, amelyeken remekműveket fogok játszani.

A szeptemberi koncert azért is különleges, mert leggyakrabban szóló koncertet ad, vagy a feleségével játszik négykezes és kétzongorás darabokat, most pedig egy kiváló szopránénekessel fogjuk hallani.
H. E.: Nem az első alkalom, hogy a csodálatos hangú Schnöller Szabinával lépek színpadra. Szabina édesanyja, Szabó Kinga keramikusművész, akinek munkáit nézve kitágul a világ. Szabina pedig egy csalogány, olyan gyönyörűségesen énekel, hogy aki hallja, nyomban beleszeret a hangjába. Személyisége különleges, kisugárzása rendkívüli. A Vigadóban dalkíséretemmel is igyekszem a Szépséget szolgálni. Végső soron minden hangszer az emberi énekhangot próbálja meg utánozni. Miért is van az énekeseknek olyan nagy kultuszuk? Azért, mert valami olyat mondanak el, amit máshogy nem lehet. A zongora kis kalapácsai ütögetik a hangokat, a zongoraművészek megtanulnak ezer technikai fogást, hogy képesek legyenek az emberi hang szépségének illúzióját kelteni. Amikor koncertezünk, önmagunkat kell adnunk, muzsikálás közben azt érzem, de jó élni, de jó hallgatni ezeket a csodás hangokat. Szabina ter­mé­sze­tesen operaszerepek életre keltésében és oratóriumok előadásában is nagyszerű.

Idén Ludwig van Beethoven 250. születésnapját ünnepeljük, feltételezem ezért esett a választása az Appassionata zongoraszonátára, a műfaj egyik nagyszabású, virtuóz remekművére.
H. E.: Nem kedvelem az évfordulók köré telepedő kultuszt, mit is jelenthet, hogy akkor más években nem kell játszanunk Beethoven-műveket? Ugyanakkor az évforduló jó alkalom arra, hogy az emberek felkapják a fejüket, és azt mondják, még nem hallottam ennek az előadónak a tolmácsolásában ezt a művet, kíváncsi vagyok a reflexióira. Vagy azért hallgatják meg újra és újra ugyanattól az előadótól ugyanazokat a műveket, mert kíváncsiak rá, mit tanult, az eltelt időben hogyan változott benne a mű. Az, ahogy a műveket eljátszom, személyes vallomás. Ezért élek, erre törekszem. A személyességet nagyon fontosnak tartom, a zenei hangok segítségével tudom kifejezni azt, amit másképp nem lehet elmondani. Tudjuk, hogy a zene hat a legközvetlenebbül az érzésekre, a szívre. Szent Ágoston szépséges szavaival: Isten azért adta a zenét az embernek, hogy emlékeztesse szellemi hazájára.
hirdetés

Mindenki számára mást jelent Beethoven zenéje, önnek mit jelent?
H. E.: Számomra Beethoven az emberi lélek és szív csodás ismerője, méltán nevezhetjük a leg­na­gyobb­nak. Minden hangja előtt úgy állok, hogy szerzőjük egy megfellebbezhetetlen zenei vátesz. Muzsikája az előadó és a közönség számára is katartikus élmény.

A műsor első részében Beethoven-dalokból hangzik el egy csokor.
H. E.: Az összeállítást Szabina készítette, aki a zeneszerző különböző zenei korszakaiból válogatott. Biztos vagyok benne, hogy mindannyiunk számára nemes zenei kaland lesz ez az este.

A szünet után Schumann dalciklusaiból válogatott dalok következnek, mit gondol, miért írta a ze­ne­szer­zőről Csáth Géza, hogy „tudott merni”?
H. E.: Schumann az egyik leggyengédebb szívű zeneszerző, akit túlzott érzékenység, szeretet jellemzett. Prófétai személy, aki mintegy meghallotta, ami létezett már valahol a transzcendens világban. Óriási magasságok és mélységek között vergődött, végül elborult az elméje. Schumann sok mindent mert, például olyan hangokat írt le, amilyeneket csak jóval később írtak a zeneszerzők. A német zenei romantika óriása, aki a klasszikus hagyományok megőrzésére is törekedett. Én fiatalon nem rajongtam Wagner operáiért, szóvá is tettem a tanárnőmnek, hogy nagyon hosszúak. Ám ő azt mondta, mesékre pedig szük­ség van, amelyekben olykor világok csapnak össze. Schumann jól bánt az idővel, mert fontos történeteket tudott röviden elmondani. Az ő zenéje is világokról mesél, és mindig az emberi lélek mélyéről hozza fel történeteit.

A koncert záró darabja a szomorú sorsú zeneszerző derűs darabja, a híres Karnevál Op. 9 lesz.
H. E.: Az 1834-ben született Karnevál húsz pici tételből álló, szellemes és fantasztikus darab, amiben olyan részek is vannak, amelyekben a zeneszerző a romantika kedvenc betű-hangjegy párosításával él. A darabban első szerelme, Ernestine von Fricken szülővárosa, Asch nevét, az A-Esz-C-H motívummal, valamint saját családnevének betűit, Scha, azaz az Esz-C-H-A motívummal szólaltatja meg a zongorán. A remekművek mélyén mindig van bátorítás és erő átadása a játékosnak és közönségének – a szerzővel együtt én is könnyebbé, boldogabbá akarom tenni az emberek életet. Őszinte kitárulkozással, a szívem tükrén keresztül adom vissza, amit érzek, és ezt a lelkek mindig megérzik. A legnagyobb jó, amikor az ember szeretetet adhat és szeretve van. Ha a hangverseny után úgy mehetek haza, hogy talán egy kicsit szebb, jobb lett az élete hallgatóságomnak – elértem célomat!

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor