RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. október 21., csütörtök
Orsolya

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Azt érezzük, hogy rendkívüli áldás van a zenekaron”
2020-12. szám / Pavlovics Ágota

Az Anima Musicae Kamarazenekar 2010 februárjában alakult a Zeneakadémia növendékeiből, G. Horváth László vezetésével. Nevük azt jelenti: a zene lelke. Első koncertjük az Óbudai Tár­sas­körben volt, ami szeretett otthonukká vált az évek során. A Junior Prima-díjjal elismert együttes
repertoárja a reneszánsztól napjaink zenéjéig ível. Tízedik születésnapjukra különleges évaddal készültek, ám koncertjeik jó részét áthúzta a COVID-19. Az évforduló kapcsán a zenekar művészeti vezetőjét, G. Horváth Lászlót kértük ünnepi számvetésre.

Ön is azon muzsikusok csoportjába tartozik, akik szerint nincs jobb dolog az együtt zenélésnél, ebből kiindulva alapított zenekart. Az együtt zenélés örömén kívül mi minden motiválta az alapításban, és ki volt a névadó?
G. H. L.: Zeneakadémista társaimmal nagyon szívesen játszottunk együtt, kipróbáltuk magunkat szólistaként, szimfonikus zenekarban, stúdióztunk. Azt, hogy a mi utunk a vonós kamarazenekar lesz, a Rolla János hegedűművésszel való találkozás erősítette meg bennem. Együtt voltunk, voltak közös céljaink, koncertjeink, de még nem volt nevünk, végül a 16 fős csapat minden tagja 8-9 variációval készült a névadásra. Mielőtt leültünk választani, találkoztam Dukay Barnabás tanár úrral, elmondtam neki, hogy nincs nevünk. A tanár úr azt mond­ta: fél órája a zene lelkéről beszélsz, miért nem választjátok annak latin megfelelőjét, az Anima Musicae-t? Amint meghallották a társaim, kidobtuk a felmerült neveket.

Hogy értékeli az alapítás óta eltelt 10 évet?
G. H. L.: Az egyik fontos tény, hogy 4 éve beszélhetünk végleges arculatú zenekarról, hogy ugyanazok az emberek alkotják, és ugyanaz a gondolkodás vezet mindenkit. A kitartás, a küzdés, a nem feladás az eltelt 10 év másik fontos eleme. Büszkék lehetünk rá, hogy ugyan nem mindig volt egyszerű, hogy koncertezni tudjunk, de sikerült. Olyan életkorú emberek vagyunk, akik számára az egzisztenciális biztonság is fontos volt, mégsem hagytuk, hogy elvesszen az álmunk. A másik oldalról nézve, mind azt érezzük, hogy rend­kí­vüli áldás van a zenekaron, ezt kiegészítve, szívből úgy érzem, hogy a Jóistennek köszönhetjük, amit elértünk. Soha nem találkoztunk olyan feladattal, aminek megoldásához ne lett volna egy barát, ismerős, aki segít, akár költségvetésről vagy egyesületalapításról volt szó. A kitartásunkra büszkék vagyunk, ugyan­akkor az Óbudai Társaskörrel és Gerő Péterrel szemben nagy hálát érzünk, mert az ő segítségükkel tudtuk megvalósítani az álmunkat.

A kerek évfordulót erős évaddal, születésnapi koncerttel ünnepelték volna. A koncert kútba esett, helyette klipet készítettek, a klip zenei anyagát egy olyan mű első tétele – Grieg Holberg-szvit – adta, amely bemu­tatkozó koncertjükön is elhangzott. Milyen volt a fogadtatása?
G. H. L.: Nagyon jó fogadtatása volt, pedig ilyet eddig nem nagyon csináltunk, hiszen a tradicionális koncertezésben érezzük magunkat otthon. A klip elkészítése kényszerhelyzet volt, másrészt nagyon élveztük, csak pozitív visszajelzéseket kaptunk, biztatnak bennünket a folytatásra.
hirdetés

A zenekar egyik missziója, hogy barokk muzsikát játsszon modern hangszereken, autentikus előadásban. Tavaly indult négy koncertből álló B. A. C. H. sorozatuk, amelynek utolsó koncertjét a vírushelyzet miatt nem tudták megtartani. Hogy sikerült az első három hangverseny?
G. H. L.: Harmadszorra próbáljuk befejezni a sorozatot, most január 29-re toltuk el. A sorozat nagy sikert aratott, elsősorban Dinyés Somának köszönhetően, mert az ő magyarázatai, anekdotái, ismertető szövegei remekül ültek, a közönség elragadtatottan hallgatta őket. Már az első koncert sikerének híre ment, és a következőkre alig lehetett jegyet kapni. Nagyon jó érzés, ha egy koncepció és a közönség igénye találkozik. 2021-ben is tervezzük folytatni a fesztivált, ezúttal a 160 éve született Antonin Dvorák összes vonósnégyesével.

A barokkból lépjünk át a mába, létrehozták az Anima Musicae Kortárs Zenei Műhelyt, amelynek vezetője Tornyai Péter. A kortárs zene még napjainkban is kényes terület, sok az ódzkodás, a félreértés. Milyen tapasztalatokat szereztek a műhelyben?
G. H. L.: Nemcsak a közönség részéről, hanem szakmai berkekben is éreztük az ódzkodást. Az egyetemen mi sem találkoztunk igazi kortárs zenével, gondoltuk, ismerkedjünk meg vele, nézzük meg, tényleg befogadhatatlan-e. Idővel a nyitottságunk egyre nőtt, mindenki a maga habitusa szerint kinyílt a kortárs zene felé, aztán olyan együttműködések alakultak zeneszerzőkkel, előadókkal, hogy a zenekar játéka is kifinomultabb lett attól, hogy meg tudja szólaltatni ezeket a műveket. Ha az alapokat nézzük, a legtöbb darab az érzések közlése, reflexió a korra, így a kortárs is. Ráadásul sokféle kortárs zene van, a romantika kora és a kortárs között olykor közelebbi a kapcsolat, mint két kortárs mű között.

A zenekar évadának fontos eseménye a Budapest Quartet Weekend (BQW), amelynek műsorát tavaly Franz Schubert összes kvartettje adta. Idén némileg meglepő volt a választásuk.
G. H. L.: Nem terveztük, hogy minden évben megszervezzük a BQW-et, de az első év, amikor Beethoven műveit játszottuk, annyira jól sikerült, hogy folytatni kellett. A zeneszerzők kiválasztása pedig praktikus szempont alapján történt. Beethoven 16 vonósnégyest írt, Schubert is, Dmitrij Sosztakovics 15-öt, ráadásul köztük sok olyan volt, amit nem ismertem. Sosztakovics nagy felfedezés volt, örülök, hogy megcsináltuk.

Számos lemezfelvételt készítettek a Hungarotonnal, a kényszerű bezártság szaporítja ezek számát?
G. H. L.: Most a koncertek helyett a próbákra és a lemezkészítésre készülünk. A Hungaroton String Serenades című sorozata 4. lemezének felvételére próbálunk. Szeptemberben volt a Für Anima zene­szer­zőverseny, a nekünk komponált hat díjazott művet profi körülmények között felvesszük. Bár már van saját hangunk, arra is használjuk az időt, hogy fejlődjünk, mindig van még egy további lépcsőfők, ahova lép­he­tünk, van mit csiszolgatni. Végül szeretnék minden zenekari tagnak megköszönni minden együtt töltött percet, és még sok együtt muzsikálást kívánok a születésnapunk alkalmából.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor