PM Online | Zene

Orosz Zoltán harmonikaművész a kortárs zenészek egyik legsokoldalúbb képviselője. A rendkívüli muzsikus a klasszikus zenétől a népzenén át a jazzig számos stílusban érzi otthon magát. Szereti a zenei stílusokat újragondolni, sajátosan értelmezni, egyéni hangszerelési elemekkel
gazdagítani. Az új év második napján olyan koncertre készül barátaival, ami az egész esztendőre ad majd energiát és jó érzést a közönségnek. Semmi kétség, ha ő mondja, úgy is lesz.

Közismert tény, hogy nagyon korán kezdett harmonikázni, édesapja tanította. Mi kápráztatta el a valamikori négyéves kisfiút?
O. Z.: Minden pillanatomat lekötötte, semmi más nem érdekelt, a harmonika hangjai elvarázsoltak. Nem lehetett elterelni a hangszeremtől, játszani, biciklizni sem akartam. Persze az első harmonikám kicsi volt, a tudásom még kisebb, amikor édesapámmal játszottam, az olyan volt, mint amikor az elefánt és a kisegér együtt futnak, a „közös” dübörgés illúziója mindenesetre varázslatos élmény egy kisegér számára. Édesapám nagyon jó pedagógus volt, mindig azt tárta elém, ami érdekelt. Engem persze minden érdekelt, amit tőle hallottam. Hamar megéreztem, milyen különleges hangszer a harmonika. Amikor édesapám azt mondta, tedd a kezed erre a billentyűre, keresd ki, természetes volt megtalálni a megfelelő hangokat. A belső megérzések és a zenei képzés együtt teszi képessé az embert arra, hogy úgy szólaltassa meg a hangszerét, ahogy szeretné, ugyanakkor egy élet is kevés hozzá, hogy a muzsikus teljesen megismerje a hangszere kínálta lehetőségeket.

A muzsikusoknak általában több hangszerük van, önnek hány harmonikája van és melyik a legkedvesebb?
O. Z.: Valóban több hangszerem van és ebben az esetben nem szégyen kimondani, hogy ezek mind szerelmek. Régebben 10-12 harmonikám volt, mára ez a szám némiképpen csökkent, mert a hangszernek árt, ha nem játszanak rajta. Tíz éve találtam egy olasz manufaktúra által gyártott csodálatos hangszert, ami a szó minden értelmében szerelem. A cég neve, a Serenellini maga is a szerelemre asszociál, a hangszer pedig pazar. Ez a harmonika eredeti állapotában is nagyon inspirált, de egy magyar hangszerkészítő segítségével néhány technikai módosításnak köszönhetően egészen egyedi hangzásvilága van. Olyannyira az, hogy az interneten terjedt videóim nyomán óriási érdeklődés támadt a hangszer iránt, ezért egy évvel ezelőtt a Serenellini manufaktúra megajándékozott egy ugyanilyen, teljesen az én elképzeléseim alapján elkészített hangszerrel. Mondanom sem kell, mekkora öröm a muzsikus számára, ha olyan hangszere van, amivel mindent ki tud fejezni, amit érez.

Évek óta arra törekszik, hogy minél szélesebb körben tegye ismertté a harmonika fantasztikus lehetőségeit, számos zenei stílusban bemutatva mindazt a finomságot, szenvedélyt, dinamikát, ami a hangszerét és önt jellemzi. 2016. január 2-án is különleges élményben lesz részünk, kiváló muzsikustársaival duókat alkotva ad koncertet.
O. Z.: Nagyon nagy öröm számomra, hogy az elmúlt évtizedek alatt számos rendkívüli képességű előadóművész tisztelt meg barátságával, olyanok, akiknek érzékenysége, zeneisége, dinamizmusa és embersége mindig elvarázsol. A koncerten e nemzetközileg is ismert és elismert művészekkel zenélek duóban, fúvós hangszereken Borbély Mihály, ütőhangszereken Horváth Kornél, basszusgitáron Lattmann Béla játékában gyönyörködhetünk. Ferenczi Gyuri barátom fergeteges szájharmonikázása és Nikola Parov elképesztő energiái mindig lenyűgöznek, Nikolával egyébként első alkalommal fogok duóban együtt zenélni. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban két gyönyörű hölgy is partnerem lesz Illényi Katica hegedűművész és Tompos Kátya előadóművész személyében. E két színpadi jelenség kisugárzása, dinamizmusa és árnyalatai hatalmas energiákat szabadítanak föl a közös játék során, így ennek mindig önfeledt örömzenélés az eredménye. A duó nagyon nehéz és érzékeny forma, ugyanakkor gyönyörű, hiszen két szólista helyett egy egység jelenik meg, és ennek az alapja az empátia, az alázat és a bizalom. Tudom, hogy a társam csukott szemel, védőháló nélkül is elkap, és természetesen ő is számíthat erre. A duó tagjaiként úgy figyelünk egymásra, hogy a lehetséges legjobbat teremtsük meg. Ehhez persze szükséges egyfajta különös egymásra hangoltság is, ami óriási érték, hiszen ez egyáltalán nem egy magától értetődő plusz dimenzió. Nem mindenki képes erre, sok olyan kiváló zenész van, akik nem igazán tudnak egymással zenélni. A koncerten én végig a színpadon leszek és mellém időről időre új partner érkezik. Mivel egy-egy zenésztársamra kevesebb idő jut, mint amikor önálló koncertet adnak, ebben a rövid időben kell a maximumot nyújtani, így a duók muzsikálása 110 százalékon kezdődik, és innen fokozódik tovább. A közönség is inspirál bennünket, úgyhogy sodró lendületű estére készülünk.