RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 23., vasárnap
Lenke

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Csak a jó hangokat kell kiengedni…
2015-12. szám / Pavlovics Ágota

Orosz Zoltán harmonikaművész a kortárs zenészek egyik legsokoldalúbb képviselője. A rendkívüli muzsikus a klasszikus zenétől a népzenén át a jazzig számos stílusban érzi otthon magát. Szereti a zenei stílusokat újragondolni, sajátosan értelmezni, egyéni hangszerelési elemekkel
gazdagítani. Az új év második napján olyan koncertre készül barátaival, ami az egész esztendőre ad majd energiát és jó érzést a közönségnek. Semmi kétség, ha ő mondja, úgy is lesz.

Közismert tény, hogy nagyon korán kezdett harmonikázni, édesapja tanította. Mi kápráztatta el a valamikori négyéves kisfiút?
O. Z.: Minden pillanatomat lekötötte, semmi más nem érdekelt, a har­mo­ni­ka hangjai elvarázsoltak. Nem lehetett elterelni a hang­sze­rem­től, játszani, biciklizni sem akartam. Persze az első harmonikám kicsi volt, a tudásom még kisebb, amikor édesapámmal játszottam, az olyan volt, mint amikor az elefánt és a kisegér együtt futnak, a „közös” dübörgés illúziója mindenesetre varázslatos élmény egy kisegér számára. Édesapám nagyon jó pedagógus volt, mindig azt tárta elém, ami érdekelt. Engem persze minden érdekelt, amit tőle hallottam. Hamar megéreztem, milyen különleges hangszer a harmonika. Amikor édesapám azt mondta, tedd a kezed erre a billentyűre, keresd ki, ter­mé­sze­tes volt megtalálni a megfelelő hangokat. A belső megérzések és a zenei képzés együtt teszi képessé az embert arra, hogy úgy szólaltassa meg a hangszerét, ahogy szeretné, ugyanakkor egy élet is kevés hozzá, hogy a muzsikus teljesen megismerje a hangszere kínálta lehetőségeket.

A muzsikusoknak általában több hangszerük van, önnek hány harmonikája van és melyik a legkedvesebb?
O. Z.: Valóban több hangszerem van és ebben az esetben nem szégyen kimondani, hogy ezek mind szerelmek. Régebben 10-12 harmonikám volt, mára ez a szám némiképpen csökkent, mert a hangszernek árt, ha nem játszanak rajta. Tíz éve találtam egy olasz manufaktúra által gyártott csodálatos hangszert, ami a szó minden értelmében szerelem. A cég neve, a Serenellini maga is a szerelemre asszociál, a hangszer pedig pazar. Ez a harmonika eredeti állapotában is nagyon inspirált, de egy magyar hang­szer­ké­szí­tő segítségével néhány technikai módosításnak köszönhetően egészen egyedi hangzásvilága van. Olyannyira az, hogy az interneten terjedt videóim nyomán óriási érdeklődés támadt a hangszer iránt, ezért egy évvel ezelőtt a Serenellini manufaktúra megajándékozott egy ugyanilyen, teljesen az én elképzeléseim alapján elkészített hangszerrel. Mondanom sem kell, mekkora öröm a muzsikus számára, ha olyan hangszere van, amivel mindent ki tud fejezni, amit érez.

Évek óta arra törekszik, hogy minél szélesebb körben tegye ismertté a harmonika fantasztikus le­he­tő­sé­geit, számos zenei stílusban bemutatva mindazt a finomságot, szenvedélyt, dinamikát, ami a hangszerét és önt jellemzi. 2016. január 2-án is különleges élményben lesz részünk, kiváló muzsikustársaival duókat alkotva ad koncertet.
O. Z.: Nagyon nagy öröm számomra, hogy az elmúlt évtizedek alatt számos rendkívüli képességű előadóművész tisztelt meg barátságával, olyanok, akiknek érzékenysége, zeneisége, dinamizmusa és embersége mindig elvarázsol. A koncerten e nemzetközileg is ismert és elismert művészekkel zenélek duóban, fúvós hangszereken Borbély Mihály, ütőhangszereken Horváth Kornél, basszusgitáron Lattmann Béla játékában gyönyörködhetünk. Ferenczi Gyuri barátom fergeteges szájharmonikázása és Nikola Parov elképesztő energiái mindig lenyűgöznek, Nikolával egyébként első alkalommal fogok duóban együtt zenélni. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban két gyönyörű hölgy is partnerem lesz Illényi Katica hegedűművész és Tompos Kátya előadóművész személyében. E két színpadi jelenség kisugárzása, dinamizmusa és árnyalatai hatalmas energiákat szabadítanak föl a közös játék során, így ennek mindig önfeledt örömzenélés az eredménye. A duó nagyon nehéz és érzékeny forma, ugyanakkor gyönyörű, hiszen két szólista helyett egy egység jelenik meg, és ennek az alapja az empátia, az alázat és a bizalom. Tudom, hogy a társam csukott szemel, védőháló nélkül is elkap, és természetesen ő is számíthat erre. A duó tagjaiként úgy figyelünk egymásra, hogy a lehetséges legjobbat teremtsük meg. Ehhez persze szükséges egyfajta különös egymásra hangoltság is, ami óriási érték, hiszen ez egyáltalán nem egy magától értetődő plusz dimenzió. Nem mindenki képes erre, sok olyan kiváló zenész van, akik nem igazán tudnak egymással zenélni. A koncerten én végig a színpadon leszek és mellém időről időre új partner érkezik. Mivel egy-egy zenésztársamra kevesebb idő jut, mint amikor önálló koncertet adnak, ebben a rövid időben kell a maximumot nyújtani, így a duók muzsikálása 110 százalékon kezdődik, és innen fokozódik tovább. A közönség is inspirál bennünket, úgyhogy sodró lendületű estére készülünk.
hirdetés

A koncerten a szokásos színes repertoárra számíthat a közönség?
O. Z.: Igen, a koncert színes lesz, mint amilyen a világ. Francia sanzon, orosz cigánydal, argentin tangó, a Balkán szenvedélyes muzsikája, világzene, jazz, filmzene, magyar népdal egyformán megszólal majd a hangszereinken.

Azt szokta mondani, hogy a harmonika zenei lehetőségeit teljesen kiismerni lehetetlen egyetlen ember számára, hiszen az emberi élet véges. Hol tartanak most az ismerkedésben ön és a hangszere?
O. Z.: A hangszerem már sok mindent tud rólam. Az én feladatom, hogy jól kérdezzem a hangszeremet. Nagyon tömények a világból ránk zúduló ingerek, egy érzékeny zenésznek jól kell tudnia feltenni a hangszerének a kérdéseket. Ezért is érdekel oly sok műfaj. A hangszer is fiatal, ezért folyamatosan változik. Ami változatlan, hogy van jobb és bal oldala, érző lélekkel kell széthúzni, különben az indulatok szétszakíthatják. Fontos a dinamika, de természetesen az empátia is, semmi kétség, az emberek sokat tanulhatnának a hangszerektől. Az a cél, hogy szóljon szépen a muzsika. Édesapám azt mondta a hangszerben többféle hang lakik, jó és rossz egyaránt, a zenész felelőssége, hogy csak a jó hangokat engedje ki. Mikor megkérdeztem, hogyan kell ezt csinálni, csak annyit mondott: úgy kell élni. Nem egyszerű házi feladat.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor