Régi igazság, hogy a tettes visszatér a tett színhelyére. Az „elkövető” ezúttal Kern András, aki 2015 áprilisában kirobbanó sikerű koncertet adott a Budapest Kongresszusi Központban, ám – hogy az új esztendő jó hangulatban kezdődjön rajongói számára – 2016. január 2-án újra a BKK színpadára lép. Ráadásul a Lövölde tér címet viselő est igazodik az évszakhoz is, „ott sosincs nyár, csak ősz meg tél…”
Változtatsz a repertoáron, vagy marad a jól bevált recept?
K. A.: Egész kicsit változtatok rajta. Ezen el fogsz ájulni. Például eléneklem Presser Gábor Gondolj rám című dalát.
Egész pontosan a bemutatásra váró, Gondolj rám című filmed – amelynek egyik írója, rendezője és főszereplője vagy – egyik betétdalát adod elő.
K. A.: Úgy van. Elmondom annak az 1800–2000 nézőnek, hogy két hét múlva már jöhetnek nézni a moziba.
Ügyes promóció.
K. A.: Muszáj, mert nagyon nehéz őket beküldeni. Szóval ez a különbség van a repertoárban. Nem kell mást csinálni, mert gondolom, nem ugyanazok fogják nézni. Ugyanolyan ez, mint egy színházi előadás, nem kell minden este megváltoztatni, hiszen mások nézik.
Kell egyáltalán próbálnod?
K. A.: Igen, kicsit. Csak mert nem folyton megy. Úgyhogy afféle felújító próba az van, külön a zenekarnak, aztán velem, majd a vendégekkel, mert van benne a Hernádi Jutka meg a Heilig Gabi, de Heilig egyben a zenekar oszlopos tagja is.
Sokan hiányolják az új Kern-lemezt. Lesz? Nem lesz?
K. A.: Korábban azt mondtam, hogy egyáltalán nem érdemes ma már lemezt készíteni, de aztán látom, bizonyos emberek azért csinálnak lemezt. Itt is ugyanúgy van, mint a filmeknél – meg kell szokni, hogy megy lejjebb a nézőszám, illetve a hallgatók és a vevők száma. Ez a rohadt izé mindennek az oka, ez a komputer, amit feltaláltak. Semmit nem kell megvenni, mozijegyet se kell venni, lemezt se kell venni, mert minden a gépről letölthető. De azért az más, ha valaki nagyon szereti azt a CD-t úgy megfogni a kezében… Egyre többet jut mostanában eszembe, hogy kéne csinálni egyet… Talán nem is egyedül… |
Volt egy közös albumotok Hernádi Judittal, a Kernádi…
K. A.: Igen, erre gondolok, lehetne még egy duettlemez, amin duetteket éneklünk, meg szóló számokat.
Működik még a Presser–Kern szerzőpáros? Presser „gondol rád”?
K. A.: Gondol. A filmben a kísérőzenén és a Gondolj rám-on kívül van még egy szerzeménye, az Amióta elszakadtál, amit Oláh Ibolyával énekelnek együtt, illetve Ibolya énekli főleg, ő úgy mormol alatta, annak a szövegnek egy részét én írtam. Szóval mindig csinálunk valamit együtt azért. S persze a koncerten is számos Presser-nóta elhangzik, többek közt A füredi mólónál, a Pesten születtem vagy a Te kézen fogsz és hazavezetsz.
A Lövölde teret fogadja a legnagyobb ováció?
K. A.: Nem. Igaz, ez a dal olyan ikonikusnak számít, mert mindenki ismeri, de nincsenek úgy külön attól oda, ugyanúgy hallgatják, mint a többi számot. Például a Mi van velem? címűt, amit Másik Jancsi írt. Az is olyan jó szomorkás dal arról, hogy mi van velünk mostanában, hogyan élünk mi, pestiek. Majdnem afféle hajléktalandal egy szerencsétlen manusról, aki csak ténfereg, támolyog a világban, és nem tudja, hogy mi lesz vele. Szóval sok szépség és sok humor van abban is. Én úgy mindenfélét szeretnék üzenni, elmesélni vagy mondani a világról, ami nem jól fogalmazható meg szavakban, hiszen ha jól megfogalmazható lenne, akkor nem írnánk belőle dalokat, meg nem csinálnánk filmeket. De ezek inkább olyan érzések meg olyan mit tudom én, micsodák, amik úgy belül mocorognak bennem, amik éppúgy szólnak a kortársaimnak, mint (remélem) a fiatalabbaknak. És azzal tele van ez az egész koncert, tele van vele az egész film is. Legszívesebben azt mondanám – ha ez nem hangzik nagyképűségnek –, hogy ez én vagyok. Ha érdekelnek valakit azok a gondolatok, érzések, üzenetek, világszemlélet, humor, szomorúság, pesszimizmus, mindaz, ami belőlem jön, az remélem, hogy eljön és megnézi ezt a koncertet, remélem, hogy eljön és megnézi ezt a filmet. Abból megtudja, mi van ezzel a Kernnel.
Imént Lukács Sanyi kopogott be az öltöződbe, ahol beszélgetünk. A Játék a kastélyban megy este, amelyben valaha Turai szerepét adtad. Mostanában viszont ritkán vagy itt. Aki látni akar, a Pesti Színházba kell, hogy jegyet váltson.
Ki vagy tiltva Te innen?
K. A.: Én is így szoktam mondani viccesen: úgy látszik, ki vagyok tiltva. De hát a Víg egy színház három játszóhellyel. Most is itt vagyok én, azért mégiscsak a Vígben ülünk, mert újra az eredeti helyén játsszuk Az élet mint olyan című darabot, ami már vagy hét éve megy őrült sikerrel. Szóval igazgatók jönnek-mennek, előadások is jönnek-mennek, ahogy és ahol az igazgatók akarják, most a Házi Színpadon, és ezt én nagyon szeretem.
Nem érvényes a „nagy színész – nagyszínpad”?
K. A.: Kállai Feri mondása érvényesebb, amit önironikusan talán átvehetek tőle: a színház ott van, ahol én vagyok.
|
vissza
vissza a lap tetejére
