RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. április 27., csütörtök
Zita, Mariann

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A klasszikus zene ereje oldja a nemzetközi és szociális feszültségeket
2016-03. szám / Pavlovics Ágota

Amikor a Budapesti Fesztiválzenekart (BFZ) hallgatjuk, mámorító zenei élményben van részünk. Amit tőlük kapunk, mindig friss és tele van kreativitással. Kíváncsiak voltunk rá, hogy a világ legjobb zenekarai között jegyzett BFZ 2016/17-es évadja milyen újdonságokat hoz, ki mindenki dolgozik a programok megvalósításán. A zenekar igazgatóhelyettesét, Erdődy Orsolyát kérdeztük.

A BFZ próbatermében, a Müpában, a Zeneakadémián, zsinagógákban rendre el vagyunk kényeztetve. A pazar végeredmény mögött nyilván rengeteg háttérmunka van.
E. O.: Pontos feladatmegosztás van nálunk, mindenki egy precízen működő gépezet része, és fontos munkát végez. Minden pozícióra gya­kor­la|ti­lag egy ember van. Az én munkám leginkább három területre terjed ki: az egyik a kormányzattal, önkormányzattal való kap­cso­lat­tar­tás, ami nem kis kihívás, annak ellenére, hogy jó a kapcsolatunk a minisztériummal és a fővárossal is. A másik a zenei edukáció, a jövő koncertlátogatóinak „kinevelése”, a fiatal zenei tehetségek meg­ta­lá­lá­sa, támogatása. A harmadik a közösségi programok szervezése. Munkám jelentős része a társadalmi felelősségvállaláshoz köthető. Jó, hogy csapatban dolgozom, hiszen annyit ér a munkám, amennyit a kollégáim hozzátesznek. Hálás vagyok, hogy felelősségteljes, nagy teherbírású, tapasztalt emberekkel dolgozom.

Kutatási területe a kulturális diplomácia, mit jelent ez a gyakorlatban, a zenében?
E. O.: Apukám bonni és vatikáni nagykövet volt, sokat éltem külföldön, így a diplomácia nem áll távol tőlem, hiszen ebben a környezetben nőttem fel. A kulturális diplomácia jelentőségét naponta tapasztaljuk, például egy ország imázsának építésében vagy javításában nagy szerepet játszhat a kultúra. A diplomácia viszonylag új ága a zenei, de ennek a tudományágnak Amerikában már komoly szakirodalma van. A gyakorlatban azt jelenti, hogy a klasszikus zene erejével nemzetközi és szociális feszültségeket lehet megoldani, tompítani. Az elsőre jó példa az Edward Said és Daniel Barenboim által alapított The West–Eastern Divan Orchestra. Az 1999-ben indult projekt lényege: Daniel Barenboim karmester az izraeli-palesztin megbékélés érdekében arab és zsidó fiatalokat hívott közös zenélésre és beszélgetésre. A fiatalokból a kezdeti ellentétek elsimulása után fantasztikus zenekar vált. A szociális problémák megoldására jó példa a Venezuelából indult El Sistema. 1975-ben José Antonio Abreu szimfonikus zenekart alapított azzal a céllal, hogy a zene által gyerekeket és fiatalokat képezzen és támogasson. A rendszer mára negyedmillió gyereket támogat. A gyerekek zöme az ország nyomornegyedeiből származik, és az El Sistema nélkül csavargókká, kábítószerfüggőkké vagy prostituáltakká váltak volna. A zenélés, a másfajta perspektíva, a közös célok megmentették őket ettől. Örülök, hogy nemcsak gyakorlom, hanem négy éve tanítom is a kulturális diplomáciát, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nemzetközi tanulmányok mesterszakán.

Hasonló céllal indult tavaly a TérTáncKoncert projekt is. Mennyiben lesz más az idei?
E. O.: A tavalyi TérTáncKoncert a Hősök terén a zene és tánc mellett a közös alkotásról, a toleranciáról és az egyenlő esélyekről is szólt. A változás az, hogy június 3-án nem 200, hanem 500 hátrányos helyzetű fiatal táncol majd a zenekar játékára. További újdonság, hogy a koncertet regionális találkozók előzik meg. Azt szeretnénk, hogy ne csak egy alkalommal találkozzanak a gyerekek, hanem a féléves közös munka során 3-4-szer legalább 100 gyerek találkozzon. Célunk, hogy a két napra érkező vendégeket családoknál szállásoljuk el, ezért budapesti iskolákat és önkénteseket szólítottunk meg egy mentorprogram keretében.
hirdetés

Közösségi Heteiken olyan helyekre viszik el a zenét, ahol az ott élők számára szinte ez az egyetlen lehetőség, hogy élő zenével találkozzanak.
E. O.: Közösségi Hét legközelebb április 17–23. között lesz, ez alatt hat megyében lesz koncert, köztük a mozgáskorlátozott gyerekek számára fenntartott Mexikói úti Mozgásjavítóban és a hajdú-bihari Tégláson. A zenekar tagjai nagyon kreatívak, egyik hegedűművészünk, Illési Erika javaslatára a gyerekeknek a Zenevár című programot visszük el. A zenés mese szereplői maguk a zenészek, az interaktív program fontos része, hogy a gyerekek is készíthetnek hangszereket, és meg is szólaltathatják őket. Tervezzük, hogy közösségiprogram-központokat építünk ki, a hálózattal az a célunk, hogy évente többször is vissza tudjunk menni a helyi közösségekhez. Áprilisban három templomba megyünk el, Komlóra a református templomba viszünk ajándékba zenét, Kecskeméten és Soltvadkerten pedig az evangélikus templomban fogunk találkozni a közönséggel. A zsinagógakoncertek ezúttal a karcagi, az apostagi és az egri zsinagógában lesznek.

Nem titok, hogy sokáig hegedült, a zene szerves része az életének. Kiket vár a legjobban a következő évad muzsikusai közül?
E. O.: Kedvenc világsztárjaim jönnek el, például az észt Paavo Järvi, akit sokszor hallottam már, kíváncsi vagyok milyen lesz, amikor a mi zenekarunkat vezényli. Alig várom azt a koncertet, amelyen a fantasztikus hegedűs, Leonidas Kavakos játszik, és Fischer Iván vezényel majd. Hasonló izgalommal várom Bartók Béla színpadi műveit is, a zenekart különleges kapcsolat fűzi a zeneszerzőhöz, bárhol játszották ezeket a darabokat, óriási sikert arattak.

Hogy pihen egy sokat dolgozó, ezer szállal a zenében élő menedzser?
E. O.: Tíz éve figyelem a Bubnó Tamás vezette Szent Efrém Férfikart, akiknek a munkáját is segítem. A kórus azért jött létre, hogy magyar nyelvű bizánci zenét mutasson be. Ők az első nem szláv-ortodox férfikar, akik komoly nemzetközi sikereket értek el, például 2006-ban Lengyelországban a Hajnówka Nemzetközi Ortodox Egyházzenei Fesztiválon megnyerték a professzionális kamarakórus kategóriát, Byzantine mosaics című CD-jük pedig 2010-ben Supersonic-díjat kapott. A kóruszene kikapcsol, a lelki énekek, zenék arra ösztönzik az embert, hogy elmélyüljön, elcsöndesedjen. Szükség van ezekre a pillanatokra. Visszatérve a Fesztiválzenekarhoz, Fischer Iván azt mondja, hogy énekeljenek az édesanyák, mert a gyerekek fejlődését segíti az éneklés. Egy ideje a zenekar is kórusénekléssel búcsúzik koncertjei végén a közönségtől.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor