RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. augusztus 17., csütörtök
Jácint

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
A zenekar hangszer, amelyen a karmester játszik
2016-05. szám / Pavlovics Ágota

Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány és a Budapest Music Center (BMC) mesterkurzust szervez karmesterek részére június 9–16. között Budapesten. Az érdeklődés óriási, a világ számos
pontjáról pályáztak a tucatnyi helyre. A kiválasztott karmesterek olyan rendkívüli zeneszerző/karmestertől is tanulhatnak, mint Eötvös Péter, aki örömünkre szakított időt egy beszélgetésre.

Önnek abban a szerencsében volt része, hogy személyesen ta­lál­ko­zott Kodály Zoltánnal. Milyen élmény volt?
E. P.: Kodály Zoltánnal a miskolci zeneiskolában találkoztam először, a Psalmus Hungaricus gyermekkórusában énekeltem. Akkor láttam életemben először élő zeneszerzőt, akit az egész ország istenként tisztelt. A második találkozásom a Zeneakadémián volt vele. Mis­kol­con laktunk, és egy napon édesanyám azt mondta, készítsem össze a műveim kottáját, mert megyünk Pestre. 14 éves voltam, meg voltam győződve róla, hogy gimnáziumi felvételire megyünk. Amikor behívtak, láttam, hogy Kodály is ott ül a teremben, zongoráztam, énekeltem, nem emlékszem, hogy mit, csak a bemenetel és a kijövetel maradt meg. A kihirdetésnél meglepődtem, mert kiderült, hogy a Ze­nea­ka­dé­mia zeneszerzés osztályába vettek fel. A szerencse és a szük­sé­ges­ség egyben járt, mert arra volt szükségem, hogy zeneszerzést tanulhassak, és szerencsém volt, mert több felvételit a fiatal tehetségek számára nem szervezett Kodály.

Amikor átlépte a Zeneakadémia küszöbét, zeneszerző csodagyereknek tartották, milyen volt az élete, amikor felvették?
E. P.: Kodály engem Viski János professzor gondjaira bízott, aki korábban maga is Kodály tanítványa volt. Viski Jánossal szoros, szinte atyai kapcsolatba kerültem, amiben fontos szerepük volt a tanórákon kívüli, kötetlen beszélgetéseknek. A szokásosnál négy évvel korábban kerültem a főiskolára, délelőtt tanultam a gimnáziumi anyagot, a délutánjaimat az akadémián töltöttem, este pedig koncertre, színházba jártam. Viski János remek tanár volt, úgy dolgozott velem, hogy a zeneszerzési alapismeretekkel együtt az általános ókori görög és római kultúráról is tőle hallottam először. Nagyon hasznos volt a vele töltött idő. Mindenben segített. Megesett például, hogy 15 óra helyett délután 5-kor jelentem meg az órán, mert addig olyat még nem hallottam, hogy 12 óra után a 13 jön, nekem az addig mindig „1 óra” volt, de a tanár úr elmagyarázta, miben tévedtem. Viski János mutatott olyan alkotókat és műveket is, akiket/amelyeket az akkori kultúrpolitika elzárt a közönségtől. Így ismerkedtem meg az osztrák Anton Webern műveivel, akinek kompozíció komoly szerepet játszottak abban, hogy a modern zene felé fordultam. Sajnos, a tanár úrral töltött termékeny idő hamar véget ért, mert 1961-ben váratlanul meghalt. Utána Szabó Ferenccel folytattam a tanulást. Szerencsém volt, jó tanáraim voltak Miskolcon és Budapesten is.
hirdetés

Amit tanáraitól kapott, sok éve továbbadja, mesterkurzusokat tart, amelyekre nem könnyű bejutni. A júniusi kurzus fókuszában három zeneszerző, Bartók, Kurtág és Lachenmann áll majd.
E. P.: A Bartók-év keretében az Eötvös Alapítvány és a BMC együttműködésének köszönhetően valósul meg a júniusi mesterkurzus, amelyre negyvenen jelentkeztek a világ minden részéről, a földrajzi szórás igen nagy. Számos országban rendeznek mesterkurzusokat a fiatal karmesterek számára, de általában csak a klasszikus repertoárból. A mi kurzusunk az Óbudai Danubia Zenekarral közösen egy speciális programot dolgozott ki, melynek a helyszíne a BMC-ben lesz. Vendégeink is lesznek, két világhírű zeneszerző: a 90 éves Kurtág György és a 80 éves Helmut Lachenmann. Bartók II. hegedűversenyét Vajda Gergely karmester, zeneszerző, Kurtág György: Petite musique solennelle című darabját a Svájcból érkező Olivier Cuendet karmester, a harmadik művet, a Magyarországon kevéssé ismert Helmut Lachenmann „...zwei Gefühle...”, Musik mit Leonardo című darabját pedig velem fogják tanulni a dirigensek. Utóbbi a felsorolt művek közül a technikailag legkomplikáltabb. Lachenmann művei a musique concrète instrumentale irányzatába sorolhatók, amely a nem megszokott játékmódokkal megszólaltatható hangok teljességét foglalja magában. Lachenmann zenéje a hangzó világ széles skáláját foglalja magában, a halk zörejektől, susogástól kezdve a tiszta, zörejmentes zenei hangig. Nála a zörejeket is ugyanazok a hangszerek képezik, amelyeket eddig a klasszikus zenében használtunk. Számomra ez a hangzás egy nagyon színes mesevilág.

Zeneszerző-óriások darabjaival fognak dolgozni, a professzorok tekintélyes hírnévnek örvendenek, vendégeik világhírűek. Mindez indokolhatja az átlagon felüli érdeklődést, de mi az, amitől még különleges az önök kurzusa?
E. P.: Bartók 2. hegedűversenye a karmesterek számára nagyon igényes feladat, különösen a 2. tételben vannak olyan helyzetek, amelyeket korán kell megtanulni. Bartók zenéjét Bartók országában tanulni különös módon vonzza a fiatalokat. 40 éves külföldi tartózkodásom alatt számtalanszor tapasztaltam, hogy mi Bartók zenéjét sokkal szabadabban, beszédszerűbben adjuk elő. Vajda Gergelynek komoly ta­pasz­ta­la­ta van ebben a szabadon éneklő, ugyanakkor nagyon pontos zenei nyelvezetben. Kurtág művén Olivier Cuendet fog dolgozni a karmesterekkel, aki Kurtág Játékok sorozatának darabjaiból nagyzenekari átiratot is készített. Nyilván az is vonzó vendégeink számára, hogy személyesen találkozhatnak Kurtág Györggyel. A Lachenmann-nal való együttműködés is különleges élmény lesz a fiataloknak. A zeneszerző szép ember, a feje éppen olyan, mint Leonardóé, és ő lesz saját művében a „beszélő”, aki nem narrátorként vesz részt a zenekarban, hanem ugyanolyan „szólama” van, mint a többi hangszernek.

Mit gondol, mi minden kell hozzá, hogy valaki kiváló karmester legyen?
E. P.: A karmesterség átfogó tudomány, nem csupán ütéstechnika. Az vezetői affinitáson és a zenei képzettségen túl fontos a fellépés, a kapcsolatteremtő képesség, amit a zenekar tagjai és a közönség is azonnal megérez. Én karmesterként a zenekar zenészeit kollégáknak tekintem, személyes viszonyt alakitok ki velük, együtt hozzuk létre a csodálatos hangzásokat. A zenekart egy élő hangszernek tekintem, amelyen én játszok. Ezt az élményt szeretném a kurzuson a fiatal karmestereknek is átadni.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor