RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 24., hétfő
Kinga, Kincső

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Szonátaest a Rózsavölgyiben
2016-04. szám / Gősi Lilla

Május 3-án Hsin-Ni Liu tajvani zongorista Philippe de Chalendar francia származású csellistával a romantika és a posztromantika kamaradarabjait adja elő a Rózsavölgyi Szalonban. A Brahms,
Debussy és Rahmanyinov szonátáit bemutató est előtt a művésznővel gyerekekről, kultúrákról és ter­mé­sze­tesen a zenéről beszélgettünk.
Férjével lassan hat éve Budapesten élnek. Beszél magyarul?
H-N. L.: Tanultam, de a kisfiam és a kislányom mellett mostanában kevés időm marad a gyakorlásra. Kiváltképp úgy, hogy őszre várjuk a harmadik gyermekünket. Itthon angolul kommunikálunk, de a fiam magyarul és kínaiul is ért.

Hogy tud a gyereknevelés mellett készülni a fellépésekre?
H.-N. L.: Amikor szabadidőm engedi, akkor gyakorolok. Persze ez nem olyan egyszerű, mint a kicsik érkezése előtt, de azért meg tudom oldani. Előfordul, hogy a próbára kenguruban magammal viszem a kislányomat is. Így nagyobb kihívás beosztani a szabadidőmet, hiszen nincs sok. De a helyzet arra ösztönöz, hogy hatékonyabb legyek, és az adott időintervallumban végezzek a dolgaimmal.

Volt más zenész a családjában?
H-N. L.: Én vagyok az első. Ötéves lehettem, amikor anyukám megmutatta a hangszert, és először zon­go­ráz­tam. Azóta tanulok zenét. A tanáraim kicsi koromtól küldtek versenyekre, és mondogatták a szüleimnek, hogy van érzékem hozzá. Nálunk, a keleti világban a nyolcvanas-kilencvenes években nagyon támogatták, hogy a tehetséges fiatalok nyugaton tanuljanak tovább. Ezért is küldtek a szüleim tizenhat éves koromban Amerikába, ahol olyan neves zenei iskolákba járhattam, mint a Juilliard. Az Egyesült Államokban ismertem meg a férjemet, aki segített eljutnom Magyarországra. Amatőr zenekedvelőként furcsállta, hogy ha a kinti tanáraim tehetségesnek tartanak, miért nem kapok Amerikában lehetőségeket. Azt javasolta, kérdezzük meg Kocsis Zoltánt, mert ha ő meghallgat, és tehetségesnek talál, akkor van ér­tel­me folytatnom. Így is lett. Magyarországon kaptam felkéréseket, zongoráztam például a miskolci Bartók Plusz Operafesztiválon. A debütáló koncertemet egyébként 2007-ben az amerikai Carnegie Hall Weill termében adtam, csak 2009-ben költöztünk el Amerikából Magyarországra.

Fellépett az Emilia-Romagna-i Fesztiválon Olaszországban, de járt Oroszországban, Izraelben és Len­gyel­országban is. Miért döntöttek úgy, hogy Magyarországon telepednek le?
H.-N. L.: A férjem magyar, és amikor először eljöttem ide, a magyar emberek rendkívül kedvesen fogadtak. Már csak a kinézetem miatt is angolul kommunikáltak velem, illetve több fellépésre hívtak. De minden évben elmegyünk Tajvanra, játszottam például Tajpej Nemzeti Koncerttermében. Hosszú távon abban gondolkodunk, hogy egyfajta kettős életet teremtünk: legyenek gyökereink Magyarországon és Tajvanon is, ahol a szüleim máig laknak. Habár én tizenéves koromtól külföldön élek, és már majdnem harminchat éves vagyok – ennek ellenére még mindig hiányzik a saját kultúrám. Nehezen bírjuk az európai telet, ezért a gyerekek érkezése előtt a decembert és a januárt igyekeztünk Tajvanon tölteni, mert az ottani tél me­le­gebb, párásabb, nem lehangoló.

A mostani májusi koncerten egy szintén Magyarországon élő, külföldi művésszel játszik együtt, Philippe de Chalendar francia származású csellistával.
H.-N. L.: Philippe jó barátom, többször dolgoztunk már együtt. A vele való közös munka természetes, számomra egyfajta „örömzene”. Szinte megszólalnunk sem kell, csak hallgatnunk, és figyelnünk egymásra. Abszolút összhangban vagyunk. Talán azért is ennyire jó vele játszani, mert amellett, hogy csellista, karmester is, tehát ügyel rá, hogy ne „nyomja el” a zongorát, és mindig tiszteli az ötleteimet. Remekül működik köztünk a zenei adok-kapok. Ettől lesz annyira megkapó, bensőséges ez a kamarazenei est. A játszott darabok közül az egyik egy Debussy-szonáta, ami − Philippe francia gyökerei miatt is − a vérében van. Ehhez jön Brahms és Rahmanyinov. Mindhárom darab sajátságos, megvan a maga karaktere. Nem hallottam még senkit, aki ezt a hármast összerakta volna, így a program nagyon izgalmasnak ígérkezik.
hirdetés

Játszott már a Rózsavölgyi Szalonban?
H.-N. L.: Még nem, de meglátogattuk a helyszínt, ideális az esthez. Persze nem a Müpa méreteihez kell hasonlítani, teljesen más. A légköre barátságos, olyan, ahol az ember igazán ki tud kapcsolódni. Kíváncsi vagyok az akusztikára, és biztos vagyok benne, hogy működni fog.

Mikor lesz ezután a következő fellépése?
H.-N. L.: Az életünk jelenleg bonyolult és meglehetősen bizonytalan a terhesség miatt, nehéz tervezni. Az én szüleim Tajvanon, a férjem szülei Miskolcon élnek, így Budapesten a gyerekekhez kevés segítségünk van. Annyit tudok, hogy májusban valószínűleg lesz még egy szólókoncertem, illetve fellépek a visegrádi nyári fesztiválon. Emellett van még egy terület, amivel foglalkozunk, a zene mellett ez is kitölti az éle­tün­ket: saját kozmetikai termékeket árulunk.

A tajvani kultúrában megszokott a nagycsalád?
H.-N. L.: Nem igazán, főleg napjainkban két gyerek a maximum, az emberek inkább a karrierjükre vagy az utazásra koncentrálnak.

Mi volt az, ami elsősorban megfogta Magyarországban?
H.-N. L.: A művészetek, különösen a magas szintű zenei kultúra. Nagyon tisztelem az itteni előadókat és alkotókat, akik hatalmas alázattal fordulnak a művészetük felé. Tőlük szeretnék tanulni.

A május 3-i koncert a Rigips Saint-Gobain támogatásával valósul meg.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor