RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. október 21., szombat
Orsolya

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Bach: az ihlet és a vigasz forrása
2017-03. szám / Becze Szilvia

Valamikor 1700 körül egy 15 éves, elszánt fiatalember útra kelt, hogy a legjobb tanárokat keresse fel célja elérése érdekében: a zene mesterévé akart válni. Ma Johann Sebastian Bachról egybehangzóan állítják zenészek-zenerajongók, hogy ő a legnagyobb zeneszerző. Tudása és
elhivatottsága inspirálta a Bach Bridges program megálmodóit, hogy egy Európa országain átívelő fesztivállal ünnepeljék a valaha írt legszebb zenét… A Bach Bridges program keretében valósul meg a Budapest Music Centerben április 18–21. között az a 3 koncertből álló sorozat, melyen a Budapesti Fesztiválzenekar és az Amszterdami Concertgebouw Zenekar szólistái muzsikálnak majd együtt.

Vendégünk Michael Gieler, a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam brácsaművésze, a Bach Bridges művészeti vezetője.

M. G.: Bach számomra minden idők legfontosabb zeneszerzője. Minden zene, ami utána született, belőle építkezik. Sőt, szerintem egyetlen olyan, igazán komoly zeneszerző sincs az utána következő évszázadokban, aki ne próbálna valamennyire hozzá idomulni. És ezt kétféleképpen lehet: vagy tanulnak tőle, vagy azt tanulják meg, miként alkossanak valami teljesen mást. De nem lehet nélküle elképzelni a klasszikus zenét, olyan ő, mint egy forrás, amelyből még sokáig táplálkozhatunk. Ha az ember nemzetközi projektet tervez, akkor sem talál nála megfelelőbb zeneszerzőt, akinek életművére építeni lehet.

Úgy gondolnánk, hogy zenemű és zenemű között hidat építeni nem igazán komplikált feladat. Koncertprogramok összeállítása mégsem olyan egyszerű. Hogyan döntötte el, melyik zeneszerző melyik al­ko­tá­sa szerepelhet együtt Bach-művekkel?
M. G.: Így van, valóban azt kell eldönteni, hogy mi mindent szabad egymással kombinálni. Engem a megérzéseim irányítanak, így egyszerűen meghallgatom a szóba kerülő műveket, megpróbálok újakat felfedezni, és az ösztöneimet követem. Bach zenéje nagyon erős, nehéz olyan darabokat választani mellé, amelyek tovább erősítik, vagy éppen ideális kontrasztot alkotnak vele. Például a Bach-Mozart kombináció szerintem igen problematikus. Sokkal jobban illik hozzá Beethoven, vagy a 20-21. századi alkotók közül Webern és Kurtág, mert zenéjük teljesen más nyelven íródott. Kurtág az egész zenetörténetet integrálta saját életművébe. Így művei egyszerre egészítik ki Bach darabjait, és mutatnak lenyűgöző kontrasztot.

Egy mondat erejéig visszatérhetünk Mozarthoz? Mit érez, miért nem működik Bach mellett?
M. G.: Noha Mozart zenéje éppen olyan játékos, mint Baché, mégsem illeszkednek egymáshoz. Először akkor éreztem, hogy ez a két zseniális mester nagyon más zenei világban élt, amikor Mozart Bach-átiratait megismertem. Azt hiszem, nem is nagyon hallottam még olyan koncertről, amelyen műveiket sikerrel állították volna egymás mellé. Ugyanakkor Beethoven, Bruckner, Schönberg, Ligeti vagy Webern zenéje objektív, műveiket sokféleképpen elő lehet adni, ám minden felfogásból kielégítő eredmény születhet. Händel, Mozart, Brahms, Bartók és Kurtág viszont sokkal inkább szubjektív alkotók. Jóval érzékenyebb a zenéjük, így aztán gyakrabban előfordul, hogy olyan előadást hallunk, amellyel nem tudunk azonosulni. Persze, nem is lenne jó, ha mindenkinek mindig ugyanaz tetszene.
hirdetés


Beszélgetésünk során említette már Webernt, és csodálattal mesélt Kurtág Györgyről. Ezzel együtt még egy kicsit legyen szó erről: milyen a személyes kapcsolata a ma zenéjével?
M. G.: Számomra nincs különbség zene és zene között, vagy legalábbis nem azért, mert az egyik a barokkban íródott, a másik pedig vadonatúj. A zenének vissza kell tükröznie a kort, amelyben született. Ezért nem is szeretem azokat a modern darabokat, amelyek régies hangzásúak. Egyszer Concertgebouw-kollégáimmal adtunk egy koncertet Amszterdamnak egy olyan részén, ahol az emberek nem igazán érdeklődnek a komolyzene iránt. Először egy Mozart-vonósötöst játszottunk, aztán pedig George Crumb: Black Angels című vonósnégyesét. A közönség sokkal erőteljesebben reagált a Crumb-darabra, sokan azt mondták a koncert után, hogy jóval izgalmasabb volt számukra, mint a Mozart-mű. Persze, a Black Angels a vietnami háborúról szól, rendkívül erős darab. Ezt el is magyaráztam a közönségnek, mielőtt eljátszottuk. Úgyhogy azt hiszem, a mai darabok befogadása, sikere az előadók és a publikum közti kommunikációval segíthető.

És pontosan ez a Bach Bridges egyik távolabbi célkitűzése, az ismeretterjesztő koncertek. Saját tapasztalatból is tudom, milyen hálásak ezért az emberek, és nem csak a gyerekek. De mit gondol, vajon miért olyan nagy ma a „magyarázó-koncertek” jelentősége?
M. G.: Lehet, hogy ez korábban is fontos volt, de ma talán azért, mert a közönség nincs hozzászokva, hogy valóban figyelmesen hallgassa a műveket. Bárhova megyünk, mindenütt képernyők, hangszórók ontják a különféle zenéket. Hozzászoktunk, hogy valami állandóan szól a háttérben, és egyáltalán, rendkívül komplikált világban élünk. 250-300 évvel ezelőtt jóval kevesebb és közel sem ilyen intenzív impulzus érte az embereket. A mai ember hálás, ha elmagyarázzuk, mire figyeljen, ha meghallgat egy művet. Persze, így is előfordul, hogy mégis azt mondja utána, hogy ez nekem egyáltalán nem tetszett. De ez nem baj, lényeg, hogy az emberek nyitottak legyenek az újra, nekünk, zenészeknek pedig az a dolgunk, hogy segítsük őket ebben.

A Bach Bridges nemcsak zenei korszakokat, hanem zenészeket is összekapcsol. A BMC-ben az Amszterdami Concertgebouw Zenekara és a Budapesti Fesztiválzenekar művészei adnak közös koncerteket. De honnan indult, és milyen országok felé tart ez a program?
M. G.: A Bach Bridges ötlete Gran Canarián született, ahol zenekari muzsikustársaimmal és spanyol kollégákkal alapítottam egy fesztivált, amelyet idén harmadszor rendezünk meg. Ezek az együttműködések olyan jól sikerültek, hogy elgondolkodtam, talán további zenészeket, sőt, további országokat lehetne bevonni. Úgyhogy elkezdtük a tervezést francia, német és bolgár zenekarokkal. Lassan épül ez a történet, de kicsit mindig előrelépünk. Az Önök országa elképesztően fontos kulturális érték birtokosa, és nagyon örülök, hogy ezt megmutathatom a kollégáimnak. Valamint remélem, mi is inspiráló erővel hatunk majd a Fesztiválzenekar zenészeire, és együtt egy kicsit szebbé tehetjük a világot…



vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor