Interjú Mendelssohn-est a reformáció jegyében 2017-05. szám / Jónás Ágnes
Immár hagyományosan a Nemzeti Filharmonikus Zenekar ünnepi koncertjével veszi kezdetét a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a Budapesti Nyári Fesztivál három hónapon át tartó gazdag programsorozata. Hazánk egyik legrangosabb szimfonikus együttese önmagában is a minőség garanciája, amely kivételes szakmai érzékenységgel, a komolyzene értő és élményszerű tolmácsolásával ejti rabul a közönség szívét. A reformáció ötszázadik évfordulója előtt tisztelgő június 9-i hangversenyről, a sztárvendég Hilary Hahnról Hamar Zsolttal, a Nemzeti Filharmonikusok Liszt Ferenc-díjas zeneigazgatójával beszélgettünk, aki elárulta azt is, hogy hogyan szeretné továbbvinni a Kocsis Zoltán teremtette hagyományokat, és hogyan kívánja elindítani a változást.
Talán nem túlzás azt mondani, hogy óriási kihívás Kocsis Zoltánt követve a Nemzeti Filharmonikusok élén dolgozni.
H. Zs.: Ezen kívül felemelő, felelősségteljes és rendkívül izgalmas.
Melyek azok a változások, amelyek már az ön egyéni elképzeléseit, ízlését képviselik?
H. Zs.: A következő évadra jóval több koncertet tervezünk, új helyszíneken lépünk fel, és szélesítjük a repertoárt, ami nem könnyű, hiszen kevés olyan muzsikust ismertem, akinek nagyobb rálátása lett volna a zeneirodalomra, mint Kocsis Zoltánnak. Az elmúlt években a Nemzeti Filharmonikusok inkább a nagyközönség számára kevésbé ismert műveket helyezte előtérbe, a törzsrepertoárból, a „slágerekből” kevesebbet játszott az elmúlt években. Most óhatatlanul kicsit ebbe az irányba is kell lépnünk, vagyis olyan műveket adunk elő, melyek a hallgatóság számára jól ismertek és nagy népszerűségnek örvendenek.
Igaz, hogy egy évig nem játszanak Bartókot?
H. Zs.: Igen, ez egy önként vállalt moratórium. Nem könnyen meghozott döntés volt ez, ugyanis Bartók az én zenei univerzumomban is központi helyen álló szerző, ráadásul a Hesseni Állami Színházban főzeneigazgatóként eltöltött öt évem alatt csaknem a teljes Bartók-életművet bemutattuk. Érzelmi és szakmai okokból is gyászévet tartunk – így tisztelgünk az elmúlt ötven év egyik legnagyobb Bartók-interpretátorának, a magyar zene egyik legnagyobb alakjának emléke előtt. Csupán egyetlen kivételt teszünk: Eötvös Péter a jövő évadban megtisztel bennünket jelenlétével, és A kékszakállú herceg várát, valamint saját, Senza sangue című egyfelvonásos operáját (A kékszakállú herceg várának párdarabját) vezényli majd.
Kocsis Zoltán emlékének ajánlják a június 9-i nyitókoncertjüket, a Mendelssohn-estet. Milyen embernek ismerte őt?
H. Zs.: Ő egy – átvitt értelemben véve – másik univerzumból jött, lenyűgöző személyiség volt. Mindig is egy magasabb szakmai szintet képviselt, s elmondhatatlan boldogságot és hálát érzek, amiért vele egyazon korban és helyen élhettem. Majdhogynem földöntúli képességekkel és adottságokkal rendelkezett. Kitölthetetlen az az űr, amit hátrahagyott. | hirdetés
|
|
A koncert egyben tisztelgés a reformáció ötszázadik évfordulója előtt.
H. Zs.: Evidens volt, hogy játszunk Bachot, hiszen ő volt a protestáns egyházi zene jeles képviselője, noha a zeneszerző géniusz műveinek előadása felvet bizonyos szakmai kérdéseket, többek között azt, hogy mennyire kell szerzeményeit autentikusan játszani, s hogy megteheti-e egy nagy szimfonikus zenekar, hogy figyelmen kívül hagyja az elmúlt évtizedekben kialakult Bach-kultuszt. Úgy döntöttünk, hogy ezúttal – tekintettel a hangverseny helyszínére – Bach műveit nem próbáljuk meg historikus módon megszólaltatni. Felcsendül majd a c-moll passacaglia, mely, úgy gondolom, rendkívül erős indítása lesz az estnek. A reformáció ötszázadik évfordulójának jegyében idén az százhetven éve elhunyt zeneszerző, Mendelssohn művei is felcsendülnek, elsőként az V. (Reformáció) szimfónia, valamint az e-moll hegedűverseny.
Utóbbit sztárvendégünkkel, a háromszoros Grammy-díjas, amerikai Hilary Hahn hegedűművésszel közösen adják elő.
H. Zs.: Nagy öröm számunkra, hogy vele dolgozhatunk. Pontosan, artisztikusan, kifejezően, és meggyőzően hegedül. Kiváló muzsikus és csodálatos személyiség, már-már angyali, transzcendens teremtés. Külön öröm, hogy épp Mendelssohnt játszik velünk. Azt remélem, hogy egy jó hangulatú, különleges estében lesz része a zenekedvelő közönségnek.
Egyébként az ön interpretációjában mit jelent a reformáció?
H. Zs.: Luther a közérthetőség fontosságát az első pontok egyikeként határozta meg; nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a hit, a Szentírás szövege a köznép számára is érthető és élvezhető legyen. A reformáció a művészetben egy rendkívül antropomorf élmény és képződmény, így a mi hivatásunk Lutheréhez nagyon hasonló: a művészetet, a zeneműveket kívánjuk az „átlagember” számára értelmezhetővé, átélhetővé tenni.
|
vissza |
|
| |