Impresszum | Előfizetés  
  2024. március 29., péntek
Auguszta

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
A három tenor felfedezettje: Ailyn Pérez
2017-06. szám / Mátraházi Zsuzsa

Mexikói emigráns szülők gyerekeként immár harminchat évesen meghódította a világ színpadait, Budapesten júliusban hallhatjuk énekelni. A három tenor világsikerű koncertjei nyomán a Budapesti Nyári Fesztiválon útjára indított Operagála sorozat idei újdonsága, hogy szoprán, tenor, bariton hármasa lép színre július 16-án a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon.
„Szó sincs róla, hogy kemény akarattal tanultam volna a zenét, hogy ez áldozatot kívánt volna tőlem, hanem mindenkor csak élveztem és megosztottam a muzsikát, mint bárki, aki amatőrként dudorászik” – mesél hivatásához fűződő viszonyáról a trió női tagja, a mexikói gyökerű amerikai operasztár, a világ nagy színpadain ünnepelt Ailyn Pérez. Gyönyörű hangját persze több zeneakadémián képezte Illinoistól Indianán át a philadelphiai Vokál Művészeti Akadémiáig, ahol 2006-ban végzett a most harminchat éves operaé­nekes.

Alkalma nyílt személyesen is megismerni a világhírű tenorokat annak nyomán, hogy 2006-ban Valenciában második helyezett lett a Plácido Domingo által alapított Operalia elnevezésű tehetségkutató versenyen, és ha jól tudom, Domingóval és José Carrerasszal koncertezett is. Milyen útravalót kapott tőlük?
A. P.: Már az is jutalom volt, hogy a nemzetközi énekversenyen megjelent Luciano Pavarotti előtt léphettem fel. Csodálatos élményt jelentett, amikor a döntőben hagyományosan Plácido Domingo ve­zé­nyelt. A Traviatából Violetta „Sempre libera” áriáját énekeltem. A próbán majdnem elájultam, amikor a mester Alfredo dallamával bekapcsolódott a produkcióba. Az, hogy az Operalia után a tenortrió két tagjától is turnémeghívást kaptam, már minden álmomat felülmúlta. Domingo mesternek nemcsak a hangja csodálatos, de az emberi tulajdonságai is. Számtalan fiatalnak ad kibontakozási, bemutatkozási és bizonyítási lehetőséget az általa alapított Operalia révén. Egyengeti a jövő generáció útját azáltal, hogy alkalmat teremt a tehetségek felfedezésére.

Közös a mexikói gyökerük. Plácido Domingó spanyol zarzuela előadó szülei 1949-ben Mexikóba emigráltak, aztán fordult a történelem kereke, és az ön felmenői Mexikóból menekültek Ame­ri­ká­ba. Hozzájárulhatott valamifajta mexikói kulturális sajátosság, hagyomány ahhoz, hogy mindketten kimagasló érzékenységű és hangi adottságú operasztárok lettek?
A. P.: A mexikói kultúra meggyőződésem szerint az egyik legkülönösebb és legélvezetesebb közeg, különösen a magával ragadó és tüzes szerelmek kifejezésében. A szüleim külön-külön vándoroltak Amerikába, Chicagóban ismerkedtek meg, de Jaliscóból származnak, amely közel fekszik Gua­da­la­ja­rá­hoz. Erről a városról kapta a címét a talán leginkább ismert mariachi-dal. Ezeknek a hagyományos, mára Mexikó jelképévé vált együtteseknek a dallamvilága nagyon közel áll a szívemhez. A szüleim boldog emberek, és nem felejtik el, honnan jöttek. Áldozatosan segítik a latin-amerikai emigránsokat abban, hogy megtalálják az útjukat az amerikai környezetben. Hispán lelki szolgálatot vezetnek Chattanoogában. Igazi keresztény életet élnek.
hirdetés

Milyen zenéken nőtt fel?
A. P.: A szüleim a muzsika terén mindig is „mindenevők” voltak. Hallgattak Bee Geest, Beatlest éppúgy, mint mariachi-albumokat. Folyton szólt otthon a rádió, én pedig szerettem a populáris zenét is, Madonnát, Michael Jacksont. Leginkább azonban az opera sok nagyasszonyának éneke bűvölt el, Maria Callas volt a fő inspirátorom.

A fél világot bejárta. Hová megy haza a koncertkörútjairól?
A. P.: Már az Operalia idején figyelmeztettek a tenorok, hogy ha ezt a pályát választom, „cigányélet” vár rám. Tényleg folyton úton vagyok, de mindig is Chicago lesz az igazi otthonom. A színpad a másik hely, ahol mindig remekül érzem magam. Imádok utazni, énekelni, egyre újabb és újabb közönséget megismerni, például Puccini A fecske című három felvonásos operájából a Chi il bel sognót előadni, amellyel a budapesti közönséget is szeretném meglepni, amikor csodálatos művésztársaimmal, Gabriele Viviani olasz baritonnal és a Ramé Lahaj albán tenorral lépünk föl a Margitszigeten.


vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor