Interjú
Ismét a húrok közé csapnak
2017-09. szám / Jónás Ágnes
Immár második alkalommal, november 6. és 11. között rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Gitárversenyt, melynek a Zeneakadémia ad otthont. Eötvös József művészeti vezetőt, a hazai egyetemi szintű gitároktatás megalapítóját kérdeztük arról, hogy milyen célt hivatott szolgálni a
megmérettetés, s milyen zeneművekkel kell megbirkózniuk idén a háromfordulós versenyen induló fiataloknak.
Még mielőtt a Nemzetközi Gitárverseny idei programjáról beszélnénk, árulja el, hogy mi volt az első emléke a gitárral kapcsolatban, s mikor, minek a hatására lobbant szerelemre a hangszer iránt?
E. J.: Apai nagyapám fiatalkorában tánczenekarban hegedült, és volt egy hegedűje a szekrénye tetején. Gyermekkoromban minden hétvégét nála töltöttünk. Azért, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni a felnőttek, megkaptam ezt a bizonyos hegedűt, és elvonulhattam fele a hátsó szobák egyikébe. Hároméves voltam ekkor. Hét évvel később külsős pedagógusok érkeztek az általános iskolánkba – népszerűsítették a zeneiskolai hangszeres tanulmányokat. Otthagytak egy prospektust, amit én hazavittem. Tanulhatok hangszeren zeneiskolában? – kérdeztem a szüleimet még aznap este. Édesapám csak annyit kért, hogy próbáljam meg kiválasztani a dobhártyát legkevésbé zavaró hangszert, mert szeretne nyugodtan pihenni esténként, ha hazajön a munkából. Édesanyámmal végignéztük a listát – a gitár tűnt a legideálisabb választásnak. Pécsett 1972-ben jelentkeztem gitár tanszakra. Az éppen induló gitár tanszak első négy növendékének egyike voltam.
Az első Budapesti Nemzetközi Gitárversenyt 2014-ben rendezték meg. Milyen céllal indította útjára a rendezvénysorozatot?
E. J.: Magyarországon sokáig nem volt nagy nemzetközi gitárverseny, holott Szendrey-Karper László volt az, aki 1973-ban Esztergomban életre hívta a világ első, kéthetes gitárfesztiválját. Halála után, 1991-től az a megtiszteltetés ért, hogy megkaptam a lehetőséget arra, hogy továbbvigyem a fesztivált, azonban szerettem volna, ha hazánk nemcsak fesztiválokkal jeleskedik, hanem egy nívós versennyel is megmutathatja magát a nemzetközi zenei színtéren. Így született meg a Budapesti Nemzetközi Gitárverseny ötlete, melyet 2014 óta háromévente rendezünk meg, s azért csak háromévente, mert így próbáljuk megtartani és emelni az esemény színvonalát. Hogy ne maradjon gitárzene nélkül Budapest, a köztes években háromnapos tematikus fesztiválokat rendezünk. Tavaly Astor Piazzolla művészetét állítottuk koncertjeink és mesterkurzusaink középpontjába.
Változott az egyes korosztályokkal szembeni elvárás technikai szempontból? Nehezebb darabokkal kell a diákoknak idén „ringbe szállniuk”?
E. J.: Nem sok minden változott, mert a verseny programrészei tematikailag és korszakot illetően, hogy úgy mondjam, behatároltak. Az első fordulóban egy mű kell elhangozzon a barokk korból, illetve egy szabadon választott darabot kell játszani; a másodikban egy teljes szabadon választott szonátát és egy szabadon választott művet vár a zsűri, az idei döntőben pedig a versenyzők választhatnak Joaquín Rodrigo Concierto de Aranjuez és Heitor Villa-Lobos Concerto pour guitare et petit orchestre című művei közül. | hirdetés
 |
|
A muzsikus résztvevők életkorát illetően van valamiféle megkötés?
E. J.: A versenyen bármely ország fiatal művésze részt vehet, aki 1985. január 1. után született. Az első helyezett ötezer euróval, egy japán Sakurai mestergitárral és tucatnyi külföldi fesztiválra és rendezvénysorozatra szóló koncertmeghívással lehet gazdagabb. A második helyezett kétezer euró pénzdíjban részesül, s magáénak tudhat egy Gulyás László által készített koncertgitárt, valamint koncertmeghívásokat is, a harmadik díj ezerötszáz euró és tárgyi nyeremények. Mindemellett lesz közönségdíj és a legjobb női versenyzőnk a híres Rotenburgi Gitárfesztiválra kap egy koncertmeghívást.
Húsz évvel ezelőtt talán egyszerűbb dolga volt egy klasszikus gitárosnak, hiszen sokkal kevesebb versenyt rendeztek a világon, könnyebb volt érvényesülni és kitűnni a tömegből.
E. J.: Valóban, és arra a néhány versenyre a szakma is jobban odafigyelt. Manapság tucatjával rendeznek megmérettetéseket, ezért arra törekszünk, hogy gitárversenyünk kiemelkedjen a dömpingből, s érdekeltté tegye a fiatalokat és a szakmát. Fontos, hogy azok a fiatalok, akik szólisták szeretnének lenni, elinduljanak a nagy versenyeken, és megmutassák magukat, ugyanis ha nyernek, az nagyban hozzásegíti őket a pályán való elinduláshoz. Három évvel ezelőtt az olasz Andrea De Vitis nyert nálunk – ő lép fel a november 6-i megnyitón, s már annyi elismerést söpört be, hogy lassan befejezi a versenyzést. Külön öröm számunkra, hogy a második Budapesti Nemzetközi Gitárversenynek ezúttal is a Zeneakadémia ad otthont. A Zeneakadémia egyedi atmoszférája mind a zsűrit, mind pedig az indulókat energiával tölti fel.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
