RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. július 16., hétfő
Valter

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Tizenhét muzsikus hétfőtől szombatig folyamatosan együtt játszik
2017-10. szám / Pavlovics Ágota

Gyönyörű, ugyanakkor nem könnyű szakma a művészeti menedzsment. Ahogy a zenészek minden koncerten megdolgoznak az eredményekért, úgy a jó menedzser is naponta felteszi magának a kérdést: vajon jól kommunikálunk a közönséggel? Mire van szükségük a zenészeknek
az optimális működéshez? Milyen a kollégák lelkiállapota? Hol tart a zenekar honi és külföldi megítélése? Mire van szüksége a közönségnek? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések megoldásán töri a fejét a Liszt Ferenc Kamarazenekar ügyvezető igazgatója, Pálfi Gábor is, akivel munkáján kívül a zenekar aktuális évadáról is ejtettünk néhány szót.

A Liszt Ferenc Kamarazenekarnak nem volt ügyvezető igazgatója egé­szen idén áprilisig. Milyen szakmai múlttal vállalkozott a pozíció el­fog­la­lására?
P. G.: A Zeneakadémián zenei menedzser szakon sze­rez­tem dip­lo­mát. Korábban a Magyar Művészeti Fesztiválok Szövetségénél te­vékeny­ked­tem, majd a Müpa külkapcsolati igazgatója, azután a Mű­csar­nok kommunikációs vezetője voltam. A Nemzeti Kulturális Alap kurátoraként is dolgoztam, nemzetközi konferenciák mellett vendég­e­lőadó vagyok budapesti egyetemeken és főiskolákon a művészeti menedzsment, kommunikáció, kulturális diplomácia és a nemzetközi kulturális együttműködések területén. Zenekarunk életében a kon­cert­mes­ter olyan, mint a gótikus építészetben a zárókő volt, ami az építmény szilárdságát garantálta. Az ügyvezető is egyfajta zárókő az adminisztráció területén, kettejük munkájának eredményeként lesz stabil az építmény.

Néhány hónappal azt követően vállalkozott a zenekarnál az ügyvezetői posztra, amikor egyébként is nagy változás állt be az életükben.
P. G.: Egy nagyszerű muzsikus, Rolla János vezetése alatt vált a zenekar világszerte ismertté és elismertté. Rolla János, ahogy általában a zseniális muzsikusok, erős személyiség, egyértelmű, hogy erős kézzel vezette muzsikustársait is. Most, hogy megváltozott a helyzet, a zenekar is változni fog, kicsit más lesz, mint volt.

Mi az, amit a legfontosabb feladatnak tartott, amivel megkezdte a munkáját?
P. G.: A legfontosabb, amit láttam, hogy a zenekar nem volt látható sem a fenntartók, sem a közönség felé. Azon dolgozunk most a stábbal, hogy rádió és televíziós interjúk, költséghatékony megjelenések és közterületi reklámok segítségével változtassunk ezen az állapoton. Régi igazság, hogy a jó bornak is kell a cégér, márpedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar évtizedek óta bizonyítja, hogy a helye a legjobbak között van. A stábunk nem nagy, mindössze egy zenekari menedzser, egy titkárságvezető és egy marketing kommunikációs menedzser alkotja. Fenntartónk a Magyar Állam, nemzeti zenekarként nagy örömünkre szolgál, hogy a miniszteri keretből kapott támogatás 2017-ben lehetővé teszi, hogy nemzetközi szakmai elképzeléseink ne szenvedjenek csorbát.

Október 6-án beszélgetünk, vagyis két nappal a zenekar Zeneakadémiai bérletének első koncertje után, melynek szólistája Miklósa Erika volt. Hogy sikerült a koncert?
P. G.: Ne higgyék, hogy hazabeszélek, de negyvenhét évesen elmondhatom, hogy életem egyik leg­na­gyobb élménye volt az október 4-i koncert. Ami a műsort illeti, Lutoslawski Nyitány vonósokra című darabja és Mendelssohn a-moll vonósnégyesének vonószenekari átirata mellett Händel ritkán játszott művét, az Il delirio amoroso, magyarul Szerelmi mámor című szólókantátát adta elő a zenekar. Händelnek ezt az alkotását már játszottuk tavasszal, méghozzá egy koncertturné keretében hét magyar megyeszékhelyen, és a szólistánk ezeken az esteken is kedves barátunk, Miklósa Erika koloratúrszoprán volt.
hirdetés


Magyarországon kívül merre vezetett a zenekar útja, és merre vezet a közeljövőben?
P. G.: Csupán két turnét említek, szeptember végén Julia Fischer volt a partnerünk a Bad Wörishofen-i Fesztiválon Németországban, a következő fellépés pedig Svájcban lesz a Lutry-i Bach Fesztiválon, ahol a világhírű francia zongoraművésszel, David Fray-jal koncertezünk november elején.

A reformáció 500. évfordulója alkalmából a Müpában a Müncheni Bach Kórussal lépnek fel november 20-án.
P. G.: Ezen az esten két olyan európai együttes muzsikál együtt, amely több évtizedes múltra tekinthet vissza. A Müncheni Bach Kórus 66 éves, a Liszt Ferenc Kamarazenekar pedig 2018-ban lesz 55 éves. A műsor Bach és Händel műveiből áll majd.

Hogyan pozícionálná a hamarosan 55 éves Liszt Ferenc Kamarazenekart?
P. G.: Lehet, hogy most kesztyűt dobok a szakmának, de vállalom: külföldön három magyar zenei együttes neve hangzik magától értetődő természetességgel a menedzserek, impresszáriók, koncerthelyszín- és fesztiváligazgatók fülében, egyik a Budapesti Fesztiválzenekar, a másik pedig a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A harmadikat most nem mondom el, hadd értse mindenki magára. Ezt az eredményt zenekarunk a megkerülhetetlen elődöknek, Sándor Frigyesnek és Rolla Jánosnak, valamint a jelenlegi koncertmesternek, Tfirst Péternek köszönheti. Péter hihetetlenül érzékeny muzsikus és integratív személyiség, minden együtt van ahhoz, hogy ezen a világszerte ismert színvonalon folytassuk tovább a munkát. A hazai közönség is meggyőződhet a zenekar páratlan kvalitásairól, ha eljön Zeneakadémiai bérletünk valamelyik hangversenyére vagy az Óbudai Társaskörbe, ahol BarokkPlusz sorozatunk koncertjeit tartjuk. Biztos vagyok benne, hogy fantasztikus élmény lesz minden hangverseny. A Liszt Ferenc Kamarazenekar sikerének titka valójában nem is titok, csak annyi, hogy tizenhét nagyszerű muzsikus hétfőtől szombatig folyamatosan együtt játszik.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor