RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. január 18., csütörtök
Piroska

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Nagyon fontos, hogy a nézők szavazzanak a versenyzőkre”
2017-11. szám / Pavlovics Ágota

A Zeneakadémia énekművész-tanár szakán 2010 júniusában végzett, Pászthy Júlia nö­ven­dé­keként. Mestere Kaposy Margit. A Magyar Állami Operaház magánénekeseként évek óta vál­to­za­tos szerepekben láthatjuk. A 2015/2016-os évadban a dr. Mándi Andor és felesége által alapított
legjobb pályakezdőnek járó díjjal ismerték el. A világot hatalmas, kíváncsi szemekkel pásztázó, magas fordulatszámon pörgő szopránt szombat esténként az M5 televíziós csatornán új szerepben láthatjuk. Egyik műsorvezetője a Filharmónia Magyarország szervezésében megrendezett, október 21-én indult Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenynek. Zavaros Eszterrel beszélgettünk.

Bölcsészdiplomával a zsebében énekversenyeken indult szép sikerrel, köztudottan vonzotta a színészet, most pedig televíziós mű­sor­ve­ze­tő­ként mutatkozott be. Hogy kanyarodott ide?
Z. E.: A televíziózás mindig vonzott. Amikor az Opera Café ma­ga­zin­mű­sor­ban interjú készült velem, nagyon jól éreztem magam a forgatás alatt. A film bemutatása után sok pozitív visszajelzést kaptam. Később felhívott a műsor producere és megkérdezte, lenne-e kedvem hozzá, hogy a Maestro Solti Nemzetközi Karmesterverseny egyik mű­sor­ve­ze­tője legyek. Így indult, és én nagyon hálás vagyok a lehetőségéért. Semmit sem tudtam a feladataimról, mély víz volt számomra. Az, hogy Bősze Ádám a partnerem, főnyeremény az első pillanattól kezdve. Az intelligenciája, humora, természete, profizmusa nagyon sokat segített. Eleinte féltem, hogy csetleni-botlani fogok az új szerepemben, szerencsére nem így történt. Ádámmal már a kezdetektől egy hullámhosszon voltunk, így a feszített tempó ellenére is jól működtünk. Sokat jelentett, hogy úgy állt hozzám, ahogy, és persze az is, hogy az éneklés alázatra tanított, ami kiélezett helyzetekben sokat segít. Sokat járok színházba is, szeretem a prózai előadásokat, azt gondolom, hogy a színészek másként léteznek a színpadon, más a gondolkodásuk. Nagyra tartom őket, sokat lehet tanulni tőlük.

Olyan őszinte természetességgel kérdezi a versenyzőket, mintha mindig ezt csinálta volna, pedig nem lehet könnyű abban a felfokozott lelkiállapotban kihúzni belőlük valamit, amiben a produkciójuk után vannak.
Z. E.: Kívülállóként figyelem a versenyzőket, ugyanakkor nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy élték meg a szereplésüket, izgultak-e, milyen érzés volt például a Magyar Állami Operaház kiváló zenekarát dirigálni. Izgalmas feladat számomra, hogy tudom szóra bírni a nem beszédes karmestereket, hogy lehet a pár perces interjúkba érdemi tartalmat tenni. Szerencsére megéreztem, ki az, akit meg lehet ölelni, és ki az, akivel a legjobb, ha kezet fogok. Volt olyan karmester is, aki eleinte merevnek tűnt, aztán a jól sikerült 15 perces produkciója után leszakadt róla a teher, és teljesen felszabadult. Könnyebb lesz a következő fordulóban, a középdöntőben a pécsi Kodály Központban, ahol már 30 percig vezényelnek majd a karmesterek, mert akkorra már mindannyian lépünk egyet előre, jobban fogjuk ismerni egymást.

Szakmabeliként, hogyan élte meg, milyennek látta a verseny eddig állomásait?
Z. E.: Kezdő énekesként valamiféle belső bizonytalanság volt bennem, gyakran gondoltam, hogy nem leszek képes megcsinálni az előttem álló feladatot. Pedig egy operaénekesnek 150%-osan tudnia kell, hogy mi a dolga. Csodás énekesnek és jó színésznek kell lennie egy személyben. Úgyhogy szakmai és érzelmi szempontból is pompás élmény számomra a verseny, ráadásul úgy érzem magam a televíziós felvételek alatt, mintha egy nagy játszótéren lennék, ahol mindent kipróbálhatok, mindenre felülhetek, ráadásul eddig mindent élveztem. Nagyon kíváncsi vagyok rá, kik lesznek a legjobb karmesterek, vannak favoritjaim, kedvenceim, persze erről nem beszélhetek. Ráadásul, ahogy szűkül a kör, a versenyzők közül bárki érdemes lehet arra, hogy nyerjen. Nagyon várom a december 15-i döntőt és a 16-i gálakoncertet.
hirdetés


Hogy látja, a zsűrinek könnyű vagy nehéz dolga van?
Z. E.: Érdekes látni, hogy az öt karmesterből és a Magyar Állami Operaház főigazgatójából álló zsűri többféle módon közelít a versenyzőkhöz, amikor értékel, ugyanakkor tagjai azonos értékrend alapján fogalmazzák meg véleményüket, ebből a szempontból könnyű dolguk van. Ugyanakkor a versenyzők között olykor csupán hajszálnyi a különbség, ami nehezíti az értékelést. A karmesterek különleges emberek, mindent tudnak, amellett, hogy a partitúra pontos ismerői, empatikusnak, igazságosnak, jó pe­da­gó­gus­nak és pszichológusnak kell lenniük, ugyanakkor egyértelmű tekintélyt kell, hogy sugározzanak. Ezektől a nagy tudású, okos emberektől nagyon sokat lehet tanulni.

Mi az, amit mindenképpen szeretne elmondani a versennyel kapcsolatban?
Z. E.: Nagyon fontos, hogy a nézők szavazzanak a versenyzőkre, mert az öt, a zsűri értékelése alapján kiválasztott karmester mellett egy versenyzőt a közönség is bejuttathat a döntőbe. Meggyőződésem, hogy egy klasszikus tehetségkutató versenynél is helyet kell adni a közönség véleményének. Nagyszerű lehetőséget kaptak a versenyzők, hiszen fantasztikus zenekarokkal dolgozhattak, próbálhatták ki tudásukat. A Maestro Solti Nemzetközi Karmesterversenyen való részvétel minden induló számára rengeteg pozitív élményt hoz, izgalmas az is, kinek merre visz majd az útja a verseny után. A legjobb produkciót nyújtó karmesterek komoly pénzdíjat kapnak, de talán még ennél is fontosabb, hogy a versenyen elért eredményük sok ajtót fog tágra nyitni előttük.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor