Szívvel, szeretettel, teljes odaadással 2018. március 16. / Pavlovics Ágota Hegedűs Endrével minden találkozás, beszélgetés különleges élmény. Harmonikus személyisége, szelídsége, derűje, hite, kedvessége beburkolja azt, aki a közelében lehet. Beethoven IV. szimfóniájának lassú tételéről Berlioz azt mondta: Mihály arkangyal műve, nem emberé. Hegedűs Endre zongorajátéka hasonló gondolatokat ébreszt a hallgatóban. A briliáns technika, a művésznek a zene és hangszere iránt érzett alázata hosszú időre elvarázsolja. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművésszel nem csak március 28-i, a Zeneakadémia Nagytermében megrendezésre kerülő zenekari zongoraestjéről beszélgettünk. Hogy van? Mintha kevesebb koncertje lenne mostanában, miért? H. E.: Remekül vagyok. Szeret engem a Jóisten. Katicával, a feleségemmel, április elején leszünk 39 éves házasok. Boldog házasságban élünk. Eddigi életemben 3200 koncertet adtam, ami másként számolva azt jelenti, mintha kilenc éven át minden áldott nap játszottam volna. Beutaztam a világot, a legjobb koncerttermekben játszhattam, a Milánói Scalában is volt szóló zongorahangversenyem. Itthon a Zeneakadémián száznál többször léptem fel, a Müpában 15 éve adok minden ősszel koncertet. Úgyhogy köszönöm jól vagyok, nagyon szép a világ. Az pedig, hogy kicsit ritkítottuk a koncertjeim számát, Katicával közös döntésünk volt. Túlságosan sok időt vett el a koncertek előkészítése, a szponzorok felkutatása, a nyomdai munkák felügyelete. Úgy éreztem, többet ülök a számítógép előtt, mint a zongorámnál, ezért alább adtuk kicsit. Most kéthetente egy koncertet adok. Több a szabadidőm, naponta kétszer is elmehetek a Fonzi kutyámmal sétálni. Persze nem fog sokáig tartani ez az állapot, 2018 második féléve már tele lesz nagyon szép feladatokkal. Még mindig az első félévnél maradva, március 28-án zenekari zongoraestje lesz a Zeneakadémia Nagytermében. A Budafoki Dohnányi Zenekart Hollerung Gábor vezényli majd. H. E.: Megtisztelő számomra, hogy jóbarátommal, Hollerung Gáborral, aki az ország egyik legjobb muzsikusa, és a kiváló zenészekből álló Budafoki Dohnányi Zenekarral együtt fogok játszani. Öröm látni, ahogyan Gábor bánik a zenekar tagjaival, mintha a családtagjai lennének. Nem ez lesz az első alkalom, hogy együtt adunk koncertet, 6-7 közös hangverseny van már a hátunk mögött. Nagy szeretettel készülünk, számomra a vele és a zenekarával való munka mindig fejlődést hoz. Ő elsősorban a zenei rend, a forma és a maximális teljesítmény embere, én pedig inkább az ihlet, a szív és a szeretet felől közelítek a művekhez. A koncert első darabja Beethoven Házavatás-nyitánya lesz, majd két pazar zongoraverseny következik. H. E.: Úgy érzem, hogy Beethoven az emberi lélek legnagyszerűbb ismerője. A hangverseny első darabja egy jól ismert mű, melyet a szerző 1822-ben komponált és Házavatás-nyitányként ismerjük. A két versenymű, amelyet játszani fogok, rendkívül fajsúlyos zene. A nagy szimfóniák, sőt gyászmisék leggyakoribb hangnemében írták őket a zeneszerzők. Ezzel szemben mégis azt mondom, Beethoven e zongoraversenye vidám zene, ilyen csodát én még nem láttam-hallottam c-mollban. A darab csupa báj, csillogás, Beethoven mennyei hangjai alkotják. A másik mű Rahmanyinov II. (c-moll) zongoraversenye, amelyet a zeneszerző szeretettel, hálája jeléül az őt mély depressziójából kigyógyító dr. Dahlnak ajánlott. Ez a darab a zeneszerző méltán legnépszerűbb műve, mely a rövid, méltóságteljes és komor bevezető után elragadó és lelket üdítő dallamok során visz keresztül. Rahmanyinov számára a gyógyulás azt jelentette, hogy újra tudott zenét szerezni, az újra megtalált hangok örömére írt muzsikája pedig lelkesítő, szárnyaló, magával ragadja a hallgatót és az előadót is. Éppen úgy, ahogy az ön által adott koncertek bennünket, amelyeken a játéka ellenállhatatlanul magával sodor, személyisége lebilincsel, hatására különleges lelkiállapotba kerülünk, amiből a hangverseny után jó ideig élhetünk, töltekezhetünk. H. E.: Minden koncertemen szívvel, szeretettel, teljes odaadással fordulok a közönség felé. Nem hideg fejjel, hanem lélekkel játszom, és ezt a közönség érzi. Hallatszik a tapsból, és az arcokon is látom, hogy örülünk a közös élmény valamennyiünket eggyé kovácsoló hatásának. A jegyszedőktől is gyakran hallom, hogy a Hegedűs-koncertek közönsége kicsit más, mint a többi hangversenyé. Másfél évtizedes hagyomány, hogy ősszel koncertet ad a Müpa Nemzeti Hangversenytermében. A tavalyi műsora a szerelem gondolatára volt felfűzve. Hogyan válogatja össze koncertjei műsorát? H. E.: Mindig arra éreztem késztetést, hogy a zeneirodalom legnagyobb mesterműveit átadjam, többször is odaajándékozzam az embereknek. Amikor összeállítom egy egész estés koncert műsorát, azt keresem, melyik az a mestermű, amelyet nem játszottam ott már legalább 2-3 éve. A darabok hangjai benne vannak a fejemben és a lelkemben, de újra műsorra tűzve ismét átgondolom, újraértelmezem őket, s ez igazi lélekemelő élmény számomra: megvan a szinte mindennapos „flow”, azaz a boldogság megtapasztalása, amikor gyakorolok! Negyven, zenekarra és zongorára írt zongoraverseny van a repertoáromon, amelyekből húsz olyan, hogy akár egy hónap alatt is koncertképesre tudom felkészíteni őket. Meggyőződésem, hogy Liszt nem az egyik, hanem a legjelentősebb alakja a romantikának, játszom tőle átdolgozásokat, variációkat is. Például Liszt-reminiszcenciáit, amelyek nála, egy műnél akár több változatban is léteznek, és némi idő elteltével, megváltozott zenei élet- és zenei környezetben kerültek a Mesternél újraértelmezésre. Ezt is, mint a muzsika egészét, folyamatos és boldog rácsodálkozásként tapasztalom meg, s szeretném újra meg újra odaajándékozni a közönségnek. Visszatérve a zeneakadémiai koncertre, különleges időpontban, a húsvétot megelőző nagyhét szerdáján kerül rá sor. H. E.: Számomra nagyon fontos, hogy éppen a húsvét előtti nagyböjt utolsó hetében, szerdán fogok a Zeneakadémián játszani. Azt remélem, hogy mindenki, aki eljön, meghallja ezeknek a csodálatos zeneműveknek az üzenetét, megnyílt és szeretetteli szívvel távozik majd a koncert után. |