2018. szeptember 24. / Jónás Ágnes
A harmincötödik jubileumát ünneplő István, a király című Szörényi–Bródy-rockoperát idén az ország első számú zenész színháza, a Budapesti Operettszínház mutatta be Székely Kriszta rendezésében Baján, a Petőfi Szigeten augusztus 24-én, 25-én és 26-án. A produkció az új évadban
az Operettszínházba is beköltözik. Polyák Lilla Sarolt szerepében lesz látható, aki szerint karaktere meghaladta a korát: megtestesíti mindazt, amit a nőktől ma elvárnak, s megmutatja azt, ahogyan a nők ma működnek, vagy ahogy működni kénytelenek a világban. A színésznővel a produkció újszerű nézőpontjairól és a karakter adta kihívásokról beszélgettünk.
Aki ismeri Székely Kriszta munkáit, tudja, hogy mindig igyekszik újszerű nézőponttal előállni. Milyen lesz az ő rendezése, hova esnek a fókuszok?
P. L.: Krisztát fantasztikusan tehetséges rendezőnek tartom, aki mindig képes újszerűt, frisset alkotni. Nem lesz ez másképp most sem, ízlésvilágában és képeiben is más lesz ez a darab, mint az eddigiek: egy modern köntösbe burkolt, Sarolt-centrikus István, a királyt láthat a bajai közönség, s egy politikai-történelmi réteg alatti mikrovilágba, a királyi család viszonyrendszereibe és konfliktusaiba nyerhet bepillantást. Sarolt mozgatja a szálakat, fia, István az ő útmutatásai és befolyása alatt áll a darab első felében, s kardinális döntéseket kell meghoznia egy konfliktusokkal terhelt időszakban arra nézve, hogy az ország kelet vagy nyugat felé haladjon tovább. A darab egyúttal bemutatja István jellemfejlődését is.
Számos nagyszabású produkcióban szerepelt már a Rebecca – A Manderley-ház asszonyától kezdve a Mozart!-on át az Elisabethig. Az István, a király miféle kihívásokat rejt az ön számára?
P. L.: Nem a legnehezebb hangi kihívásokat tartogatja ez a szerep. Sarolt mély lágéban éneklő karakter – a színészi játék mellett ebben is meg kell mutatnom az ő erőteljes és harcias jellegét. Szerintem Sarolt meghaladta a korát, ugyanis megtestesíti mindazt, amit a nőktől ma elvárnak, s ahogyan a nők ma működnek, vagy működni kénytelenek a világban: „egyszerre nő és férfi”, sebezhető és kemény. Akkoriban ezt a harcias, domináns és céltudatos attitűdöt bizonyára rossz szemmel nézték a királyi udvarban, kétségkívül ez egy későbbi kor elvárási szintjéhez áll közel. Karakterének lényege tulajdonképpen abban rejlik, hogy anyatigrisként küzd Istvánért, mindenben neki akar kedvezni, az ő érdekeiért harcol, a fia iránt érzett feltétlen szeretete hajtja.
Úgy tudom, hogy anyaként ön sokkal liberálisabb szemléletű, mint Sarolt.
P. L.: Igen, de persze vannak olyan helyzetek, amikor nekem is határozott véleményt kell formálnom, állást kell foglalnom, és ki kell jelölnöm a határokat a gyermekeim előtt. Sarolt és köztem a lényeges különbség az, hogy én próbálom a gyerekeimet arra nevelni, hogy legyenek önálló gondolataik, hogy amikor majd felnőtt életük során döntéshelyzetbe kerülnek, képesek legyenek megfontoltan rendelkezni a saját sorsukról.
Ön személy szerint milyen fontos üzenetet talált a történetben?
P. L.: Túlságosan bevonódtam már a történtbe ahhoz, hogy bármiféle objektív véleményt meg tudjak fogalmazni. Ez a darab számos síkon értelmezhető, ezért a legjobb, ha a nézőkre bízzuk a „megfejtést”. Minél többfélét tud jelenteni egy darab, annál izgalmasabb.
az Operettszínházba is beköltözik. Polyák Lilla Sarolt szerepében lesz látható, aki szerint karaktere meghaladta a korát: megtestesíti mindazt, amit a nőktől ma elvárnak, s megmutatja azt, ahogyan a nők ma működnek, vagy ahogy működni kénytelenek a világban. A színésznővel a produkció újszerű nézőpontjairól és a karakter adta kihívásokról beszélgettünk.
Aki ismeri Székely Kriszta munkáit, tudja, hogy mindig igyekszik újszerű nézőponttal előállni. Milyen lesz az ő rendezése, hova esnek a fókuszok?
P. L.: Krisztát fantasztikusan tehetséges rendezőnek tartom, aki mindig képes újszerűt, frisset alkotni. Nem lesz ez másképp most sem, ízlésvilágában és képeiben is más lesz ez a darab, mint az eddigiek: egy modern köntösbe burkolt, Sarolt-centrikus István, a királyt láthat a bajai közönség, s egy politikai-történelmi réteg alatti mikrovilágba, a királyi család viszonyrendszereibe és konfliktusaiba nyerhet bepillantást. Sarolt mozgatja a szálakat, fia, István az ő útmutatásai és befolyása alatt áll a darab első felében, s kardinális döntéseket kell meghoznia egy konfliktusokkal terhelt időszakban arra nézve, hogy az ország kelet vagy nyugat felé haladjon tovább. A darab egyúttal bemutatja István jellemfejlődését is.
Számos nagyszabású produkcióban szerepelt már a Rebecca – A Manderley-ház asszonyától kezdve a Mozart!-on át az Elisabethig. Az István, a király miféle kihívásokat rejt az ön számára?
P. L.: Nem a legnehezebb hangi kihívásokat tartogatja ez a szerep. Sarolt mély lágéban éneklő karakter – a színészi játék mellett ebben is meg kell mutatnom az ő erőteljes és harcias jellegét. Szerintem Sarolt meghaladta a korát, ugyanis megtestesíti mindazt, amit a nőktől ma elvárnak, s ahogyan a nők ma működnek, vagy működni kénytelenek a világban: „egyszerre nő és férfi”, sebezhető és kemény. Akkoriban ezt a harcias, domináns és céltudatos attitűdöt bizonyára rossz szemmel nézték a királyi udvarban, kétségkívül ez egy későbbi kor elvárási szintjéhez áll közel. Karakterének lényege tulajdonképpen abban rejlik, hogy anyatigrisként küzd Istvánért, mindenben neki akar kedvezni, az ő érdekeiért harcol, a fia iránt érzett feltétlen szeretete hajtja.
Úgy tudom, hogy anyaként ön sokkal liberálisabb szemléletű, mint Sarolt.
P. L.: Igen, de persze vannak olyan helyzetek, amikor nekem is határozott véleményt kell formálnom, állást kell foglalnom, és ki kell jelölnöm a határokat a gyermekeim előtt. Sarolt és köztem a lényeges különbség az, hogy én próbálom a gyerekeimet arra nevelni, hogy legyenek önálló gondolataik, hogy amikor majd felnőtt életük során döntéshelyzetbe kerülnek, képesek legyenek megfontoltan rendelkezni a saját sorsukról.
Ön személy szerint milyen fontos üzenetet talált a történetben?
P. L.: Túlságosan bevonódtam már a történtbe ahhoz, hogy bármiféle objektív véleményt meg tudjak fogalmazni. Ez a darab számos síkon értelmezhető, ezért a legjobb, ha a nézőkre bízzuk a „megfejtést”. Minél többfélét tud jelenteni egy darab, annál izgalmasabb.