Amikor a szavak zenévé változnak
2019. január 17. / Pavlovics Ágota

Az utóbbi 50 év egyik legjelentősebb zeneszerzője, Eötvös Péter 75. születésnapja tiszteletére hangversenyt rendez a Budapest Music Center (BMC) 2019. január 5-én. A műsorban a zeneszerző 21. századi művei hangzanak el, mások mellett a Moment’s Notice Trio és a Classicus Quartett
előadásában. Az esten, japán bemutatója előtt, magyarul hangzik el az ünnepelt Alessandro Baricco Selyem című regénye nyomán komponált, Secret Kiss című melodrámája Molnár Piroska köz­re­mű­kö­désével. A Bors néniként és a színházművészet legnagyobb szerepeiben is ragyogó, Kurtág György és Eötvös Péter műveiben lebilincselő Molnár Piroskával beszélgettünk.

Eötvös Péter Mese című, 12,5 perces hangjátéka éppen ötven éve ké­szült, száz magyar népmese motívumainak felhasználásával. A műben megszólaló minden hang, a vízcsobogás és a hegedű is az ön hangja volt.
M. P.: Péter különleges akusztikai élményt nyújtó művét Budapesten vettük fel, aztán a kölni rádió stúdiójában fél évig dolgozott rajta. Első alkalommal 1968-ban Darmstadtban mutatták be, ahol a mese három idősíkja a hallgatók előtt balra és jobbra, valamint hátul középen hang­zott el. A Mese megvalósította Péter zeneszerzői álmát, mely szerint: „Azt szeretném, hogy a hallgatóban az akusztikus élmény befogadása által ugyanaz a vízió is megszülessék, mintha színházban lenne. Cso­dá­la­tos elképzelésnek, a jövő látomásának tűnik számomra, hogy a láthatót hallhatóvá, a hallhatót pedig láthatóvá tegyük.”

Bemutató előtti verzióban, magyarul hangzik el az Alessandro Baricco Selyem című regénye nyomán kom­po­nált, öt hangszerre és narrátorra írt melodráma, a Secret Kiss, aminek ön lesz a mesélője.
M. P.: Még nem ismerem teljesen a művet, mert nem hallom úgy a kottából a zenét, mint a professzionális zenészek. Péter majd elmondja a szentenciáit. Úgy tudom, a darabot februárban Japánban, Tokióban fog­ják bemutatni, a január 5-i előbemutató. Izgalommal várom, rengeteg segítséget fogok kapni Pétertől, megtisztelő, hogy gondolt rám megint. Ezúttal nem énekes feladatot kaptam tőle, hanem prózait, én leszek a narrátor. Kiváló muzsikusokkal lesz alkalmam előadni a darabot, Ittzés Gergely (fuvola), Szűcs Péter (klarinét), Kruppa Bálint (hegedű), Rohmann Ditta (cselló), Fábry Boglárka (ütőhangszerek) lesznek a társaim. Izgalommal várom a próbákat.

A Selyemről a zenekritikusnak készült Baricco ezt írta: „Minden történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnként zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika.” Ön mit gondol a történetek zeneiségéről?
M. P.: A szövegek zeneiségét inkább a verseknél hallom, a prózai műveknél kevésbé. Leginkább a nagy orosz klasszikusokat szeretem újraolvasni, igaz, nem oroszul, hanem magyarul. De például Paul Verlaine Őszi chanson című verse Tóth Árpád legismertebb fordításában: „Ősz húrja zsong, / Jajong, búsong / A tájon, / S ont monoton / Bút konokon / És fájón.” – olyan lenyűgöző áttevés egy másik nyelvre, amit már nem is fordításnak, újraköltésnek nevezhetünk. A zenéje pedig csodálatos.
A 75. születésnap sokak számára a számvetés ideje, de Eötvös Péter nem tartozik közéjük. Jobban érdekli a jelen és a jövő, mint a múlt. A műsorban kizárólag az új évezredben született művek, zömében kamaradarabok hangzanak majd el, jó részük először lesz hallható Magyarországon.
M. P.: Mostanában sokan menekülnek vissza a múltba és nem is a legszebb időszakaiba, nagyon fon­tos­nak tartom, hogy Péter egy bizonyos életkorban is csak a jövőbe tekint, és nem a múltba. Azt, amit mi tudunk, csak a jövő nemzedéke viheti tovább. Azon nosztalgiázni, ami úgysem jöhet vissza, felesleges. A jövő elsöpri a múltat. Soha nem szerettem a bezzeg az én időmben… kezdetű mondatokat. Ha az ember sokat van fiatalok között, látja, hogy nem rossz szándékból vetik el, amit a korábbi generációk csinálnak, nem is gondolnak arra, hogy elvetik. Egyszerűen más a ritmusuk. Bizonyos generációknak pedig a mi olvasmányaink már nem mondanak semmit. Nem biztos, hogy nekik éppen az kell, ami nekünk kellett. Lehet, hogy majd megugranak valamit, amit mi már nem fogunk. Persze amikor ezt mondom, nem a klasszikus műveltségre gondolok, arra szükség van, az nem kétséges.

Arra kérem, a kerek születésnap okán mondja el, milyennek látja Eötvös Pétert, a zeneszerző-karmestert.
M. P.: A nagy művészek, legyenek írók vagy zeneszerzők, mindig előtte járnak a koruknak. Játszom egy darabban, ami G. B. Shaw és egy angol színésznő levelezéséről szól. G. B. Shaw például annyival előtte járt a korának, hogy honfitársai többsége árulónak nevezte. Péter a pályája kezdete óta jóval előtte járt és jár ma is a korának, és ez nagyszerű. Persze azokkal, akik szeretnek csak az orrukig látni, nehéz el­hi­tet­ni, hogy tovább is van.


Dióhéj
Eötvös Péter születésnapja előtt a BMC Records a kiadó gondozásában megjelent Eötvös-lemezekből két díszdobozos válogatást ad ki. A világ Eötvös-rajongóinak örömére az egyik válogatás (Eötvös 75 – The Composer) Eötvös Péter zeneszerzői munkásságából válogat, a másik (Eötvös 75 – The Conductor) a rendkívüli karmester által vezényelt művekből áll majd.