Volt egyszer egy… Tarantino
2019. július 30. / Kovács Gellért

És még egy ideig lesz is, mármint rendezői minőségében is, hisz a videotékásból direktoris­ten­séggé avanzsált fenegyerek makacsul tartott nyilatkozatai szerint egy filmet még biztosan készít (vagy mégsem) az augusztus 15-én mozikba kerülő Volt egyszer egy Hollywood után.
Bármit is tartogat tarantinóilag a jövő, mi már most végigtekintünk a véres-dicsőséges nagyjátékfilmes életművön!

Kutyaszorítóban (1992)
Mitől nagy film? Kis túlzással attól, ahogy a színekről elnevezett gengszterek lassítva sétálnak menő zenére – aztán egy kávézóban beszélgetnek mindenféléről. Tarantino két eladott forgatókönyvének (Tiszta románc, Született gyilkosok) gázsijából és többek között Harvey Keitel anyagi segítségével forgatta le első nagy­já­ték­filmjét – amely máig a legrövidebb mozija.
Mitől maradandó? Attól, hogy ma már senkit sem érdekel, miféle hongkongi filmnek csente el az alapötletét, mert az elcseszett rablás utóéletéről szóló gengszterkamarafilmet életben tartják a remek alakítások – és persze Tarantino imádnivalóan túlírt dialógjai.

Ponyvaregény (1994)
Mitől nagy film? Attól, hogy ez a Ponyvaregény. Cannes-ben megőrültek érte, a világ nagyközönsége megőrült érte – a szakma meg évtizedekig igyekezett lemásolni a megbolondított időkezelést, az abszurd fordulatokat, s persze az egész hangulatot, úgy, ahogy van.
Mitől maradandó? Attól, hogy ez a Ponyvaregény. John Travolta karrierje főnixként támadt fel, Samuel L. Jackson és Uma Thurman végképp beérkezett – Tarantino pedig kapott egy Oscart a forgatókönyvért egykori tékástársával, Roger Avaryvel közösen. Aztán összevesztek, s elváltak útjaik.

Jackie Brown (1997)
Mitől nagy film? Tarantino bebizonyította, hogy nem csak „titkosan” tud tehetségesen adaptálni. Elmore Leonard regényéből elegáns, érzékeny, kevéssé hivalkodó bűnfilmet készített – s közben még arra is jutott ideje, hogy azért ne hazudtolja meg önmagát.
Mitől maradandó? Többek között a fentebb említett visszafogottságtól – no és attól is, ahogy a film ki­szol­gál­ja a blaxploitation szexikonját, a középkorúan is mágneses erővel bíró Pam Griert.

Kill Bill Vol. 1-2. (2003, 2004)
Mitől nagy film? Mert igen, ez tulajdonképpen egy film – még ha Tarantino tiltakozna is ellene, hisz ő külön számolja őket. Érvelése mellett szól, hogy hangulatilag nagyjából tényleg kettészelhető a szamurájkardos menyasszony bosszúhadjárata: az első inkább ázsiai harcművészeti agymenés, a második rész inkább western. De fejben úgyis összeolvadnak!
Mitől maradandó? Attól, hogy még ma is tökéletes akciófilm mindkettő. És attól, hogy kiderült belőle (belőlük): QT nemcsak olyan alkotónak tűnik, aki az egyes zsánerek szabályait és legfontosabb ha­táse­lemeit kirázza a kisujjából, hanem valóban képes erre.

Grindhouse – Halálbiztos (2007)
Mitől nagy film? Nem lett ez olyan nagy. Mondjuk, kicsinek is készült. A hatvanas-hetvenes évek irtó olcsó trashfilmjei, az úgynevezett Grindhouse-vonulat előtt tisztelgő vállalkozás egyik filmjét a jó cimbora, Robert Rodriguez, a másikat Tarantino készítette. Sajnos ő, mármint Tarantino, nem mert annyira rossz filmet készíteni – ezért nem lett a Halálbiztos annyira jó mozi.
Mitől maradandó? Viszont hatásosak az autós üldözések, s Kurt Russell csodálatos a kaszkadőrből lett nőgyűlölő sorozatgyilkos szerepében – s végre saját névvel és arccal is a reflektorfénybe léphetett Uma Thurman állandó kaszkadőrje, Zoë Bell!
Becstelen brigantyk (2009)
Mitől nagy film? Ma már nem csodálkozunk rajta, hogy Tarantinónak lett egy „történelmi trilógiája”, de annak idején eléggé meghökkentette a népet. Nem is azzal, hogy ezúttal az európai mozgóképek előtt tisztelgett, s azzal sem, hogy második világháborús filmet készített többek között A piszkos tizenkettőre is erősen utalgatva – hanem leginkább azzal, ahogy átírta a törikönyveket.
Mitől maradandó? Sokaknak ez a kedvenc QT-filmje, mások szerint pont attól kevés, hogy túl sok benne minden – például Brad Pitt vállaltan karikatúraszerű alakítása. Amivel viszont mindenki egyetért, hogy Christoph Waltzot nagyon megtalálta magának Tarantino. Kapott is a színésze egy Oscart!

Django elszabadul (2012)
Mitől nagy film? Attól, hogy Tarantino humora is tud kicsit frissülni. A Django elszabadul egyszerre elszabadult westernvígjáték s kegyetlenül gonosz kirohanás az amerikaiak rasszizmusa ellen.
Mitől maradandó? Attól, hogy mocskosul szórakoztató. S persze Christoph Waltz játéka miatt, aki mintha a Becstelen brigantykban látható zsidóvadász szerepének inverzét alakította volna. Sokak szerint nem kellett volna neki ezért odaadni a második Oscart – minket nem zavar, hogy megkapta.

Aljas nyolcas (2015)
Mitől nagy film? Nem feltétlenül attól, hogy QT 70 mm-es nyersanyagra forgatta. Ez pusztán egy mutatós formai trükk, hogy a rendező (aki egy ideig nem is akarta leforgatni a filmet, mert kiszivárgott a scriptje) „megpróbálhassa” eltitkolni nézői elől, hogy tulajdonképpen egy roppant élvezetes színházi előadást látnak. Az Aljas nyolcas azért nagy film, mert Tarantino még akkor is kiváló, amikor próbára teszi a közönség türelmét.
Mitől maradandó? Természetesen a színészek, a párbeszédek miatt, s azért, mert a főnök azért még mindig tudja, milyen véleményt szeretne megfogalmazni az Egyesült Államok történelméről. S bár kissé kö­rül­mé­nye­sen ugyan, de át is tudja azt adni.

Volt egyszer egy Hollywood (2019)
[kep3]
Mitől lehet nagy film? A cannes-i beszámolók szerint leginkább azért, ahogy a klasszikus Hollywood alkonyáról mesél – arról, hogy miképpen változott meg az álomgyár a hatvanas évek legvégén. Akik már látták a filmet, különösképpen az eszeveszett fináléról zengenek ódákat – de persze azt sem felejtik el megemlíteni, hogy Brad Pitt és Leonardo DiCaprio egészen fergetegesek együtt!