Egy szépséges lemez, sok játékos meg mély érzésű dal
2020. január 04. / Pavlovics Ágota

Egyre több szó esik arról, hogy jó lenne kicsit lelassulni, szaporodik a slow life életmód kö­ve­tői­nek száma. A karácsonyi ünnepek előtt különösen fontos lenne az elcsendesedés. Legújabb lemezével, a Szabó T. Anna költő versciklusából született Zenés Adventi Kalendáriummal ebben
segít a JaMese együttes. A Tom-Tom Kiadó gondozásában megjelent lemez október óta kapható a bol­tok­ban, a lemezbemutató koncert pedig a MOM Kulturális Központban lesz december 8-án. A folyton új utakat kereső, a közös éneklés felszabadító erejét kitartóan hirdető Molnár Emesével beszélgettünk.­

Október óta a boltokban van a lemezetek, amellyel a karácsonyt meg­e­lő­ző várakozás időszakát szeretnétek meghittebbé tenni. Kik voltak az alkotótársaid?
M. E.: Az albumot a nyár folyamán fejeztük be – Badics Márk, Éder Ferenc és Udvarhelyi Gábor alkotta – zenekarommal, a JaMesével, a vendégművészekkel szeptemberben vettük fel a lemezt, és a ter­veink­nek megfelelően október közepére a boltokban volt. A lemezen 24 dal van, tehát advent minden napjára jut egy dal, alkotótársaim pedig ne­ves művészek voltak. A Vásárfia című dalt például Ferenczi Györggyel rögzítettük, és azt a részét mutatja meg az adventnek, amikor a karácsonyi vásárokat járja az ember. Nagy örömmel dolgoztam együtt a Dalinda a capella együttessel is, mert ez a három lány úgy nyúl a nép­ze­né­hez, hogy minden ősi benne van a dalokban, mégis 21. szá­za­di a végeredmény. A Dalinda a lemezbemutató koncertünkön is velünk lesz. A lemez utolsó dalát közösen énekeljük Palya Beával, ez a dal erős érzelmeket kiváltó alkotás lett, címe Az ünnep azé, aki várja, ami szerintem nagyon fontos mondat. A saját zenekarom és a többi közreműködő is szívvel-lélekkel vett részt a lemez elkészítésében. A MOM Kupolatermében hangszeres közreműködőink is lesznek, Subicz Gábor trombitálni fog, Furák Péter zongorázik, Tóth Eszter citerázik, Szőke Szabolcs gadulkán játszik. Többet nem szeretnék elárulni a koncertről, csak annyit, hogy a koncerttel közösségi élményt szeretnék lét­re­hozni.

Kortárs költők verseivel dolgozol, de mintha Szabó T. Anna versei állnának legközelebb hozzád. Mivel ra­gad­tak magukkal?
M. E.: Bölcsész vagyok, magyar szakon végeztem, közel állnak hozzám a versek. A kortárs költők, Buda Ferenc, Kántor Péter, Lackfi János verseivel is dolgoztam már, mégis Anna versei adták legjobban vissza a gondolataimat, mérföldövek voltak számomra. Nagyon szeretem olvasni a verseit, mert a szövegei tele vannak ritmussal és zenével. Lelki töltést adnak nekem, olyanok, hogy hallgatva őket megadják számomra a dallamot. Anna nagyon szépen énekel is. Ezt a játékos és változatos karácsonyi versciklust az internetes oldalán találtam két évvel ezelőtt, azóta terveztem, hogy megzenésítem a verseit. Amikor kötet formájában, Rofusz Kinga illusztrációival is megjelentek a versek, úgy éreztem, már csak a zene hiányzik, ezért megírtam. Nagyon hálás vagyok Annának azért, mert három új verset írt a Pagony által kiadott kötet verseihez. A Sürgölődő azt mutatja meg, hogy milyen a karácsony előtti rohanás, a második az Angyalok című versének átirata, amihez Anna írt mesét, és amit rádiójáték formájában csináltunk meg, két kisgyerek és Makranczi Zalán színművész közreműködésével. A harmadik azokról a szeretteinkről szól, akiket el­ve­szí­tet­tünk, és karácsonykor még jobban hiányoznak, mint máskor, a címe Fénykör.

A Szabó T. Anna-versek hol játékosak, hol mély érzésekről árulkodnak, gyönyörűszépek. Ugyanakkor az interneten rábukkantam a JaMese Dixit Impróra, ami nagy hatással volt rám, noha valódi szövegük nincs. Hogy születtek?
M. E.: A nagy lélegzetvételű projektek mindig gondolatszikrák alapján indulnak. Halandzsa szövegeket korábban már énekeltem, és jól hangzott. Hirdettünk egy közösségi asszociációs játékot JaMese Dixit Impro néven, amely keretében a népszerű Dixit játék kártyáira improvizáltam dallamokat a közönség kitalált szövegeivel. Ez egy szabad játék, kikerüli a sztereotípiákat, a megszokott szófordulatokat, az ember szabad teret kap, így könnyebben alkot.

Van egy ÉlményÉnek elnevezésű csoportod a Facebookon, ahol arra biztatod a tagokat, hogy próbálják ki, az éneklés micsoda erőket képes felszabadítani az emberben. Bátor kezdeményezés, hogy sikerült az idei?
M. E.: 2018-ban indult a JaMese ÉlményÉnek Workshop, amelynek során bárki zenei képzettség nélkül megtapasztalhatta a közösségben éneklés örömét. Idén februárban pedig meghirdettem az ország első, 21 napon át tartó Énekes Kihívását, aminek az volt a célja, hogy minél többen csatlakozzanak, ne féljenek kiereszteni a hangjukat, és ne csak a kihívás három hetében tegyék, hanem az év minden napján. Ehhez a kezdeményezéshez Facebook csoportban lehetett csatlakozni. Tíz éve tanítok éneket, és volt egy csomó ötletem, amit az egyéni órákon csak részben tudtam megvalósítani. Amikor sokan írtak és jelezték, hogy jönnének, de vidékiek vagy nem tudtak jönni a meghirdetett alkalmakra, született meg a kihívás ötlete. Igazából az ötlet a húgomtól, Molnár Évitől származik, ő biztatott, hogy ne féljek, kapcsoljam össze a virtuális térben az embereket.

Lesz folytatása a projektnek?
M. E.: Kell, hogy legyen. Nagyon sok munkám van benne, és azt hiszem, hogy ezen a területen is edukálni kell az embereket. Az éneklés nem tehetség kérdése, bárki lehet énekes, nem kell Pavarottinak vagy Beyoncénak lenni. Az a baj, hogy sokszor nem tudunk kapcsolódni a saját énekhangunkhoz, és sérül ez az amúgy természetes kapcsolat.

A decemberi MOM-koncert után hol láthatunk benneteket?
M. E.: Budapesten december 13-án a Pagony könyvesboltban, a Bartók Béla úton fogunk ízelítőt adni a lemezből, és dedikálni Annával. Majd országos turnéra indulunk a zenekarommal, amelynek vidéki állomásai között biztosan ott lesz Pécs és Hódmezővásárhely.