„Izgalmas lesz a következő év is”
2020. január 04. / Pavlovics Ágota

Alkotóként és zeneszerzőként egy zenei korszak lezárására készül a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában december 12-én Gyémánt Bálint. Termékeny és sikeres korszak után új ze­nész­tár­sai­val új utakon indult el triójával idén tavasszal. A több stílusban és műfajban otthonosan mozgó
Harcsa Veronikával közös projektjeikkel is komoly nemzetközi sikereket értek el a hazaiak mellett. A Gyémánt-Harcsa duó is különleges koncertre készül december 20-án az Opusban. A műfaji határokat bát­ran átlépő gitáros zeneszerzővel üdítő élmény volt beszélgetni.

Új zenei koncepciójához új zenésztársakat hívott, Bartók Vince basz­szus­gitárossal és Szabó Dániel Ferenc dobossal áprilisban mu­tat­koz­tak be a varázslatos hangulatú Pyramidionnal. Hogy foglalná össze, mi motiválta a váltást?
Gy. B.: Körülbelül másfél éve fogalmaztam meg, hogy új zenei vizekre szeretnék evezni. Fónay Tibor basszusgitáros és Csizi László dobos évek óta dolgoztak velem. Minden formációt sajátomnak érzek, amiben játszom, de a trió tükrözi leginkább a saját zenei nyelvemet. A határok feszegetése és az új zenei irányok keresése mindig is fontosak voltak számomra, ezért is szerettem volna ezt a koncepciót egy új rit­mus­szek­cióval közösen létrehozni. 2019-től egy frissebb, modernebb, ke­vés­bé jazzorientált formációval szerettem volna játszani. A klasszikus jazztrió maradt, ám a hangzásvilág sokkal modernebb lett, ami a ze­né­szek kreativitásának nagyobb teret enged. Bartók Vincéről és Szabó Dániel Ferencről pedig azt kell tudni, hogy fiatal, egyetemet végzett zenészek, generációjuk kiemelkedő képviselői.

Az új lehetőségek keresése azt is jelenti, hogy például a True Listener című album kompozíciói is újfajta megközelítésben hallhatók? Ha igen, mennyiben más a korábbiakhoz képest?
Gy. B.: A jazz izgalmas fúzió, a pillanat zenéje. Attól függően, hogy mikor, kivel és hol játszom, új értelmezést kap a zene, nem radikális a változás, de új értelmet nyer azért, mert másokkal játszom. Aki alkotóként vagy hallgatóként az improvizációba és a jazzbe szerelmes, ezeket a megismételhetetlen pillanatokat keresi az életben és a zenében is.

Triójával a Budapest Music Centerben december 12-én lesz koncertje, mit hallhat majd a közönség?
Gy. B.: A Gyémánt Bálint Trió ezen az esten teljesen új kompozíciókat is játszik majd, és az elmúlt évek legfontosabb dalaiból is válogatunk. Az új számok egy készülő lemez első darabjai, ami a hosszú előkészítés okán lehet, hogy jövőre még nem fog megjelenni. Szakmai életemben legfontosabb számomra a duó, a saját zene, a saját kompozíciók. A duóval készülünk új lemezre. Azok megjelenése pedig a kia­dók­kal való egyeztetés függvénye.

Lehet, hogy ez a kiadó ismét a BMC Records lesz?
Gy. B.: Gyerekkorom álma volt, hogy a Budapest Music Center művészei között szerepeljen a nevem, és ez a két éve megjelent szerzői lemezem, a True Listener esetében meg is valósult. Az albumon Shai Maestro, izraeli zongorista volt a vendégem, ami a BMC nélkül nem jöhetett volna létre. De persze minden kiadónak megvan a saját kiadói politikája, nem lehet tudni, abba beleillik-e egy éppen elkészült lemez. Először a zenei koncepciónak kell kialakulnia, aztán a kész albumot kell megmutatni, hogy érdekli-e a kiadót.
Miközben a triót tartja leginkább saját zenei nyelvének, Harcsa Veronikával alkotott duója évek óta erős zenei kötődésről, közös nyelvről árulkodik.
Gy. B.: Veronika a legközelebbi szakmai partnerem és nagyon közeli barátom. Egy osztályba jártunk a Zeneművészeti Egyetemen, de csak a tanulmányaink után találtunk egymásra. Volt egy elektronikus zenei projektünk is, a Bin-Jip, de sok más közös munkánk is volt, ami után rátaláltunk a mindkettőnk számára legizgalmasabb formára, a duóra.

Veronika a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszéke után Brüsszelben, ön Oslóban tanult to­vább, mégis egymás legfontosabb zenésztársai lettek. Mi a kulcsa szoros művészi együtt­mű­kö­désüknek?
Gy. B.: Termékeny együttműködés a miénk. Különleges zenei játszótéren játszunk, és a legnagyobb örömmel lubickolunk a lehetőségekben. Veronikával nem kísérő és énekes felállásban dolgozunk, sok mindenre képes a hangjával, szólista, kísérő, a ritmusszekció része. Öt-hat éve fedeztük fel, milyen inspirálóan hatunk egymásra. Bár az utolsó lemezünk quartett felállásban készült, a duónk sem fog hát­tér­be szorulni a jövőben. Összesen nyolc lemezen dolgoztunk eddig együtt, ebből a legutóbbi három jelent meg a kettőnk nevén.

Veronikával december 20-án lépnek fel a BMC Opus Jazz Clubjában, milyen műsorral készülnek?
Gy. B.: Gyakorlatilag az évet zárom Veronikával, annyira közel van ez az időpont karácsonyhoz. Ennyire még nem látok előre, ám ha tudnám pontosan a programot, akkor sem árulhatnám el, legyen meglepetés. Annyit azért szeretnék elmondani, hogy nagyon várunk mindenkit a koncertre. A jövő héten Grúziában találkozunk Veronikával, onnan együtt megyünk Azerbajdzsánba, utána Törökországba, majd néhány nap magyarországi tartózkodás után Németországban koncertezünk. Sokat leszünk együtt, lesz alkalmunk megbeszélni, milyen legyen a koncertünk.

A felsoroltakon kívül mi foglalkoztatja, mi mindenre készül?
Gy. B.: Igazából a fontos terveim mind ahhoz kötődnek, amiről eddig beszélgettünk. Számomra nagyon fontos a tanítás is. Sokan azt hiszik, hogy a pedagógia csak kényszerpálya lehet egy előadóművész életében, nálam ez nem így van. A Bartók Béla Konzervatórium jazz tanszékén jazzgitárt tanítok, ami nagyon megtisztelő és egyben óriási inspiráció számomra. Szeretnék komponálni a Veronikával közös lemezünkre és az új trióalbumra is. Ami pedig a magánéletemet illeti, a jövő év elején érkezik első kis­ba­bánk a feleségemmel, így nagy várakozással állunk a 2020-as év előtt. Szeretnék fejlődni művészként, szerzőként, tanárként, ez az, ami tól előre. Izgalmas lesz a következő év is.