Meddig nemes dolog a lojalitás?
2020. február 22. /

Delphine de Vigan Goncourt-díjas írónő No és én című regénye arra a kérdésre kereste a választ, hogy három kamasz képes-e eredményesen szembeszállni a társadalmi realitásokkal. Új re­gé­nyé­nek fókuszában is az emberi kapcsolatok szövevényes világa áll.

Hősei ismét kamaszok, akiket elképesztően pontosan, hitelesen mu­tat meg, elénk tárja, hogy a fájdalmas gyerekkor milyen módon vetíti előre a felnőtt életének kínjait.
A lojalitás problémájával gyakran kerülnek szembe az elvált szülők gyere­kei is. A regény egy tizenkét éves, szülei válása után rémes hely­zet­be került gyerek története. Théo a válásba pszichésen be­le­rok­kant szülei között vergődik, a „közös felügyeletnek” nevezett lelki ár­vaságban. Nem beszél senkinek a kettős pokolról, lojális a szüleihez is. Egyre inkább az alkoholba menekül. Egyedül a tanárnője, Héléne – akit apja gyerekkorában hosszú évekig vert – érzi, hogy baj van vele, de ő is tehetetlen. Théo barátja, Mathis sem tud a fiú bajairól, de fedezi a közös ivászatokat. Ő Théóhoz lojális. A kibontakozó dráma alap­kér­dé­sei: milyen láthatatlan lánc a lojalitás a szülőkhöz, barátokhoz, azok­hoz, akik szeretik egymást? Meddig nemes dolog a lojalitás, és mikor lesz bűnrészes egy tra­gé­diában a lojalitásból hallgató?

Delphine de Vigan: Láthatatlan láncok (Lojalitás)
Ab Ovo Kiadó, 2019
143 oldal / 2850 Ft