2020. március 13. / B. Á.
Csalódások is kellettek ahhoz, hogy 2020-ban legjobbnak ígérkező évére készüljön a Nunki Bay Starship. Már leszűrték a tanulságokat az első lemezükből, és idén még nagyobb közönségre
céloznak a többdimenziós agypoppal – ahogy saját stílusukat jellemzik. A zenekar énekes-hegedűsével, Tóth Dórival és dobosával, Huszár Ákossal beszélgettünk.
Sokféle stílus keveredik a zenétekben, kezdetektől egyértelmű volt, hogy a Nunki Bay Strarshipben minden ötlet elfér?
H. Á.: Egy ponton szabadjára engedtük az ötleteinket. Szerintem mindannyiunknak ez az első olyan zenekara, ahol szerelemzenélés van. Mostanában viszont már arra koncentrálunk, hogy jobban összerántsuk, mederbe tereljük azt a sok dolgot, amit ez a négy ember öszszead.
T. D.: A Hangfoglaló Program által szervezett Outbreaker’s Lab tábor hasznos volt számunkra, mert ott a mentorunkkal, Sally-Anne Gross-szal (a zenészek mentális egészségének kutatója – a szerk.) sokat beszélgettünk arról, hogy a dalainkon belül nem győzi felkapni a fejét. Azt érezte, hogy pont azon a határvonalon táncolunk, ahol ez a rengeteg impulzus egy számban akár bosszantóvá is válhat. Azóta azon dolgozunk, hogy határozottabb irányt adjunk a számainknak.
A Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának kiválasztottjai közé negyedjére kerültetek be, de emellett több tehetségkutatón is indultatok. Ezek az állomások mind kellettek a zenekar fejlődéséhez?
T. D.: A Lemming programmal nyertük el az erdélyi turné lehetőségét. A Soundchecknek pedig egy klip mellett Beck Zoli támogatását is köszönhetjük. Utóbbi azért sokat adott: gondolj bele, milyen érzés, amikor egy kora délutáni koncert után a tinikori hősöd odajön hozzád, és azt mondja, hogy baromi jó, amit csináltok. Egy zenekar életében amúgy is fontos, hogy ezeken a versenyeken kipróbálja magát. Persze, jó számokat kell írni, meg sokat próbálni, de azt érzem, hogy még mi sem használtuk ki eléggé, amit magunkba szívtunk az utóbbi években. Tudatosabb zenekari kommunikációval például lehet, hogy előrébb járnánk már.
Mi a tervetek 2020-ra?
T. D.: Inkább 5 éves tervben gondolkodunk. Ezt is az Outbreaker’s Laben verték belénk. Onnan annyi gondolattal jöttünk haza, hogy a rákövetkező héten egy kilencórás zenekari találkozót tartottunk, ahol mindent átbeszéltünk, és lefektettük ennek az öt évnek a vázát. Nyilván ez a terv útközben változhat, de fontos, hogy egy-egy célkitűzés után lássuk a következő lépcsőfokot. Az idei év végén jelentetnénk meg az új lemezünket, akkor tartanánk egy koncertet is. Nyáron pedig új live session videó kiadására készülünk. Jelenleg írjuk a számokat, áprilisig adtunk magunknak időt a dalszerzésre, utána ezerrel belevágunk a felvételekbe.
H. Á.: Az első lemezfelvételnél mindent a saját kezünkben tartottunk, most inkább változtatni akarunk a hangzásvilágon, és ehhez nemcsak külső embert vonnánk be, de valószínűleg élőben, egyben vennénk fel a dalokat.
T. D.: Sokszor megkapjuk, hogy a nagylemez steril ahhoz az energiához képest, amit a koncerteken mutatunk – erre reagálnánk most a lemezzel is.
céloznak a többdimenziós agypoppal – ahogy saját stílusukat jellemzik. A zenekar énekes-hegedűsével, Tóth Dórival és dobosával, Huszár Ákossal beszélgettünk.
Sokféle stílus keveredik a zenétekben, kezdetektől egyértelmű volt, hogy a Nunki Bay Strarshipben minden ötlet elfér?
H. Á.: Egy ponton szabadjára engedtük az ötleteinket. Szerintem mindannyiunknak ez az első olyan zenekara, ahol szerelemzenélés van. Mostanában viszont már arra koncentrálunk, hogy jobban összerántsuk, mederbe tereljük azt a sok dolgot, amit ez a négy ember öszszead.
T. D.: A Hangfoglaló Program által szervezett Outbreaker’s Lab tábor hasznos volt számunkra, mert ott a mentorunkkal, Sally-Anne Gross-szal (a zenészek mentális egészségének kutatója – a szerk.) sokat beszélgettünk arról, hogy a dalainkon belül nem győzi felkapni a fejét. Azt érezte, hogy pont azon a határvonalon táncolunk, ahol ez a rengeteg impulzus egy számban akár bosszantóvá is válhat. Azóta azon dolgozunk, hogy határozottabb irányt adjunk a számainknak.
A Hangfoglaló Program Induló Előadói Alprogramjának kiválasztottjai közé negyedjére kerültetek be, de emellett több tehetségkutatón is indultatok. Ezek az állomások mind kellettek a zenekar fejlődéséhez?
T. D.: A Lemming programmal nyertük el az erdélyi turné lehetőségét. A Soundchecknek pedig egy klip mellett Beck Zoli támogatását is köszönhetjük. Utóbbi azért sokat adott: gondolj bele, milyen érzés, amikor egy kora délutáni koncert után a tinikori hősöd odajön hozzád, és azt mondja, hogy baromi jó, amit csináltok. Egy zenekar életében amúgy is fontos, hogy ezeken a versenyeken kipróbálja magát. Persze, jó számokat kell írni, meg sokat próbálni, de azt érzem, hogy még mi sem használtuk ki eléggé, amit magunkba szívtunk az utóbbi években. Tudatosabb zenekari kommunikációval például lehet, hogy előrébb járnánk már.
Mi a tervetek 2020-ra?
T. D.: Inkább 5 éves tervben gondolkodunk. Ezt is az Outbreaker’s Laben verték belénk. Onnan annyi gondolattal jöttünk haza, hogy a rákövetkező héten egy kilencórás zenekari találkozót tartottunk, ahol mindent átbeszéltünk, és lefektettük ennek az öt évnek a vázát. Nyilván ez a terv útközben változhat, de fontos, hogy egy-egy célkitűzés után lássuk a következő lépcsőfokot. Az idei év végén jelentetnénk meg az új lemezünket, akkor tartanánk egy koncertet is. Nyáron pedig új live session videó kiadására készülünk. Jelenleg írjuk a számokat, áprilisig adtunk magunknak időt a dalszerzésre, utána ezerrel belevágunk a felvételekbe.
H. Á.: Az első lemezfelvételnél mindent a saját kezünkben tartottunk, most inkább változtatni akarunk a hangzásvilágon, és ehhez nemcsak külső embert vonnánk be, de valószínűleg élőben, egyben vennénk fel a dalokat.
T. D.: Sokszor megkapjuk, hogy a nagylemez steril ahhoz az energiához képest, amit a koncerteken mutatunk – erre reagálnánk most a lemezzel is.