2020. június 06. / B. A.
A Napfonat kilóg a Hangfoglaló Program idei induló előadói közül, hiszen egy öttagú a capella formációról van szó, amely sokféle népzenei hagyományt ötvöz dalaiban. Énekórákkal építik a közösségüket, de mára hangszeres repertoárjuk is van az a capella műsoruk mellett. Farkas
Kriszti, Szalay Heni, Szarka Anita, Tóth Eszter és Tóth Orsi válaszolt kérdéseinkre.
Miért pont ezt a speciális megszólalási módot választottátok?
Nagyon színes zenei (jazz, népzene, könnyűzene) és kulturális (Felvidék, Erdély, Oroszország) háttérből jövünk. Az a cappella műfajt azért választottuk még a megalakulásunk elején, mert mindannyian hiszünk az énekhang felszabadító, gyógyító hatásában. Valahogy természetes is volt, hogy egy energikus a cappella együttest fogunk létrehozni, egy többszólamú női kört, tele humorral, életerővel és ötletességgel. Azóta eltelt több mint 2 év, és egy teljes hangszeres repertoárunk is lett közben (Adventi műsor), mivel mindenki játszik több hangszeren is. Az a cappellát csináljuk tovább a jövőben is, mert még rengeteg lehetőséget látunk benne, de a következő album már lehet hangszeres lesz.
Hogyan osztjátok le a feladatokat, teljes a demokrácia közöttetek?
Hát, amikor a főnök is úgy gondolja, demokrácia van! Viccet félretéve, tényleg demokratikusan működünk. A Napfonatnak pont abban van az ereje, hogy egyenrangúan vagyunk benne, és ettől tud az is megtörténni, hogy amikor egyikünk-másikunk épp picit kevesebb energiát tud beletenni valamiért, akkor a többiek megtartják.
Itthon sokszor úgy tűnik, nincs annyira átfedés a klasszikus, népzenei világ és az inkább popzenei szcéna között. Ti egyfajta hidat képeznétek a két világ között?
Igen, egyértelműen „hídépítők” vagyunk. Szeretnénk a zenénkkel minél szélesebb közönséget megszólítani, és nem beszorulni műfaji korlátok közé. Nyitottak vagyunk a kísérletezésre is, zeneileg, műfajilag egyaránt. A zenénket el tudjuk képzelni a világzenei színpadok mellett, akár nagyobb könnyűzenei rendezvényeken, fesztiválokon is.
Milyen dalokra, témákra számíthatunk tőletek az első albumon?
Különböző népek dalait dolgoztuk át javarészt. Lesz a lemezen például mexikói, orosz, ólengyel, szlovák, cigány, magyar népdal. De szerepelni fog Weöres Sándor verseiből is egy megzenésítés, illetve az első, minden ízében saját dalunk is, amit egy közös alkotói hétvége alkalmával írtunk. A szöveg és a zene is teljesen közös erővel született. Talán pont az adja a természetességünket és a dalokét is, hogy a közös munka is egyfajta flow-élmény számunkra. Valaki bedob egy népdalt vagy egy saját dalkezdeményt, és elkezdünk együtt énekelni, alkotni, ötletelni. Így kötöttünk össze például orosz dalt somogyi népdallal, vagy éppen szlovák népdalba afrikai ritmusbetétek kerültek.
Kriszti, Szalay Heni, Szarka Anita, Tóth Eszter és Tóth Orsi válaszolt kérdéseinkre.
Miért pont ezt a speciális megszólalási módot választottátok?
Nagyon színes zenei (jazz, népzene, könnyűzene) és kulturális (Felvidék, Erdély, Oroszország) háttérből jövünk. Az a cappella műfajt azért választottuk még a megalakulásunk elején, mert mindannyian hiszünk az énekhang felszabadító, gyógyító hatásában. Valahogy természetes is volt, hogy egy energikus a cappella együttest fogunk létrehozni, egy többszólamú női kört, tele humorral, életerővel és ötletességgel. Azóta eltelt több mint 2 év, és egy teljes hangszeres repertoárunk is lett közben (Adventi műsor), mivel mindenki játszik több hangszeren is. Az a cappellát csináljuk tovább a jövőben is, mert még rengeteg lehetőséget látunk benne, de a következő album már lehet hangszeres lesz.
Hogyan osztjátok le a feladatokat, teljes a demokrácia közöttetek?
Hát, amikor a főnök is úgy gondolja, demokrácia van! Viccet félretéve, tényleg demokratikusan működünk. A Napfonatnak pont abban van az ereje, hogy egyenrangúan vagyunk benne, és ettől tud az is megtörténni, hogy amikor egyikünk-másikunk épp picit kevesebb energiát tud beletenni valamiért, akkor a többiek megtartják.
Itthon sokszor úgy tűnik, nincs annyira átfedés a klasszikus, népzenei világ és az inkább popzenei szcéna között. Ti egyfajta hidat képeznétek a két világ között?
Igen, egyértelműen „hídépítők” vagyunk. Szeretnénk a zenénkkel minél szélesebb közönséget megszólítani, és nem beszorulni műfaji korlátok közé. Nyitottak vagyunk a kísérletezésre is, zeneileg, műfajilag egyaránt. A zenénket el tudjuk képzelni a világzenei színpadok mellett, akár nagyobb könnyűzenei rendezvényeken, fesztiválokon is.
Milyen dalokra, témákra számíthatunk tőletek az első albumon?
Különböző népek dalait dolgoztuk át javarészt. Lesz a lemezen például mexikói, orosz, ólengyel, szlovák, cigány, magyar népdal. De szerepelni fog Weöres Sándor verseiből is egy megzenésítés, illetve az első, minden ízében saját dalunk is, amit egy közös alkotói hétvége alkalmával írtunk. A szöveg és a zene is teljesen közös erővel született. Talán pont az adja a természetességünket és a dalokét is, hogy a közös munka is egyfajta flow-élmény számunkra. Valaki bedob egy népdalt vagy egy saját dalkezdeményt, és elkezdünk együtt énekelni, alkotni, ötletelni. Így kötöttünk össze például orosz dalt somogyi népdallal, vagy éppen szlovák népdalba afrikai ritmusbetétek kerültek.