2021. november 15. / Nagy Klaudia
Vadász Zsolt 2001 óta a Budapesti Operettszínház művésze, aki a legjelentősebb bonvivánszerepeket formálja meg közel húsz éve. Tehetségét nemcsak operettekben tudja kamatoztatni, rendszeresen játszik operákban is. Rengeteg meghívást kap külföldről, fellépett többek között az
Egyesült Államok számos nagyvárosában, Németországban, Oroszországban, Ausztráliában, Japánban, Kínában és a Fülöp-szigeteken. Lehár Ferenc grandiózus művét, A mosoly országát eljátszotta magyar, német és orosz nyelven is. Most újból Szu Csong kínai herceg szerepében láthatjuk viszont, amelyet 2021. október 22-én mutatnak be az Operettszínházban Stephen Medcalf világhírű brit színházi alkotó rendezésében. Vadász Zsolt színművészt a készülő előadásról kérdeztük.
Lehár Ferenc több operettjében is játszottál a pályafutásod során. Mitől különleges zeneszerző számodra?
V. Zs.: Lehár Ferenc operai igényességgel komponált operetteket, mindegyik komoly teljesítményt követel az énekesektől. A mosoly országára ez fokozottan igaz, mert a két főszereplő, Liza és Szu Csong gyakorlatilag végigéneklik a darabot. Jóval több ária, duett követi egymást, mint egy klasszikus operában, ahol a zeneszerző ad lehetőséget a pihenésre. Itt viszont mindig minden hangnak, megszólalásnak pontosan a helyén kell lennie. A próbaidőszak alatt is folyamatosan trenírozni kell a hangunkat, hogy mire eljön a bemutató, addigra a szervezetünk hozzászokjon a fokozott terheléshez. Fontos, hogy mindennap gyakoroljunk, ugyanúgy, mint a sportolók, ha oda kell állni a rajthoz, tökéletes állapotban legyünk, és közben ne fáradjunk el.
Stephen Medcalf brit rendező állítja színpadra a művet. Milyen volt az első találkozás?
V. Zs.: Azonnal megtaláltuk a közös nevezőt, mert ugyanazt akarja elmondani a darabról, a szereplőkről, ugyanazt a világot akarja érzékeltetni, mint mi. Nagyon jó vele dolgozni, mert pontosan tudja, mit akar. Ugyanakkor nem ragaszkodik görcsösen az elképzeléseihez, megengedi, hogy mi, színészek is hozzáadjunk a lelkivilágunkból, akár teljesen új dolgokat is kitaláljunk, ami esetleg neki nem jutott eszébe. Beleépíti a rendezésébe, ami megtetszik neki.
Hogyan jellemeznéd Szu Csong figuráját?
V. Zs.: Ő az, aki egy kicsit más, mert idegenként érkezik Európába. Beleszeret egy európai nőbe, átveszi az európai tradíciókat, mégis, amikor visszamegy Kínába, kénytelen a helyi szokásokhoz alkalmazkodni. Mély érzésű, tiszta ember, aki magával viszi a szeretett nőt, és megpróbálja beintegrálni a saját társadalmába, közösségébe, azonban ez nagyon sok problémával jár. Lizával való szerelme Kínában nem tud beteljesülni.
A mosoly országa azon kevés operettek egyike, ahol a történet szomorú végkifejlettel zárul. Miben rejlik Szu Csong tragédiája?
V. Zs.: Két világ közé szorul, sem a saját közösségéhez nem tartozik igazán, de az európai közösséghez sem. Érdekes kérdés, innen hogy lép tovább, egyáltalán tovább tud-e lépni, vagy benne marad ebben a tragédiában.
Puccini Pillangókisasszony című operája hasonló témakört jár be, amelynek során egy japán lány, Cso-cso-szán beleszeret egy amerikai tengerészhadnagyba, Pinkertonba. Többször játszottad már Pinkertont is, aki teljesen más, mint Szu Csong.
V. Zs.: Pinkerton sokkal felületesebb, mint Szu Csong. Pinkerton csak a harmadik felvonásban döbben rá arra, hogy tönkretette egy ember életét. Szu Csong viszont már az első felvonásban nagyon szereti a nőt, és nem akarja boldogtalanná tenni. Ez a lényeges különbség kettejük között, ebben rejlik Szu Csong nagysága. A néző is azért tud vele folyamatosan szimpatizálni, mert megérti a helyzetét. Bár szerelemes Lizába, mégis meghozza azt a döntést, hogy elengedi, pontosan azért, mert szereti. Nem tartja erőszakkal egy olyan világban, amibe nem tud beilleszkedni, ami nem tudja befogadni. Ebből a szempontból túllépett a saját társadalmán is.
Sokadik alkalommal öltöd magadra Szu Csong szerepét. Ennyi idő után fel lehet még fedezni benne valami újat?
V. Zs.: Különféle stációkat járunk be előadásról előadásra, rendezésről rendezésre, az út folyamatosan tart, soha nem ér véget. Ez egy állandó útkeresés, ahol az irányok adottak, de az irányokon belül minden színész saját maga jelöli ki az útját. Tudatosan keresem az újdonságokat az adott előadáson belül, fontos, hogy ezeket megtaláljam.
Sosem fordult meg a fejedben, hogy inkább az operát választod?
V. Zs.: Szeretem az operát, de az én utam az operett, ezt a műfajt szeretném a lehetőségeim szerint a legjobban művelni. Az operettet – hasonlóan az operához – bárhol a világon szívesen fogadják. Több földrészen jártam, és azt tapasztaltam, minden országban rögtön megértik a műfaj sajátosságait, mivel a dallamok annyira kifejezők, hogy nem feltétlenül kell hozzá érteni a szöveget. Szélesebb rétegeket lehet vele elérni, mint az operával, bár az operett és a komolyzene alapja ugyanazok, az operett könnyebben befogadható azok számára is, akik nem annyira szeretik a komolyzenét.
Karácsonyra egy igazi meglepetésre készültök feleségeddel, Lukács Anitával, aki szintén az Operettszínház tagja.
V. Zs.: Lassan elkészül a CD, ami közös projektünk ifjabb Berki Bélával, a Duna TV Jó ebédhez szól a nóta című műsora cigányzenekarának vezetőjével. Egy lemezen fognak elhangzani nemzeti hungarikumaink: az operett, a magyar nóta, a cigányzene és a népzene. Szeretnénk megmutatni, hogy azonos gyökerekkel rendelkeznek. Ifjabb Johann Strauss, Lehár Ferenc és Kálmán Imre is rengeteget merített a magyar népzenéből, a magyar cigányzenéből. A CD-n egy cigányzenekar fog kísérni minket, segítségével szeretnénk kiemelni a cigányzene magyar zenei világban lévő motívumait, ahonnan ezek a fantasztikus zeneszerzők is merítették az ihletet.
Egyesült Államok számos nagyvárosában, Németországban, Oroszországban, Ausztráliában, Japánban, Kínában és a Fülöp-szigeteken. Lehár Ferenc grandiózus művét, A mosoly országát eljátszotta magyar, német és orosz nyelven is. Most újból Szu Csong kínai herceg szerepében láthatjuk viszont, amelyet 2021. október 22-én mutatnak be az Operettszínházban Stephen Medcalf világhírű brit színházi alkotó rendezésében. Vadász Zsolt színművészt a készülő előadásról kérdeztük.
Lehár Ferenc több operettjében is játszottál a pályafutásod során. Mitől különleges zeneszerző számodra?
V. Zs.: Lehár Ferenc operai igényességgel komponált operetteket, mindegyik komoly teljesítményt követel az énekesektől. A mosoly országára ez fokozottan igaz, mert a két főszereplő, Liza és Szu Csong gyakorlatilag végigéneklik a darabot. Jóval több ária, duett követi egymást, mint egy klasszikus operában, ahol a zeneszerző ad lehetőséget a pihenésre. Itt viszont mindig minden hangnak, megszólalásnak pontosan a helyén kell lennie. A próbaidőszak alatt is folyamatosan trenírozni kell a hangunkat, hogy mire eljön a bemutató, addigra a szervezetünk hozzászokjon a fokozott terheléshez. Fontos, hogy mindennap gyakoroljunk, ugyanúgy, mint a sportolók, ha oda kell állni a rajthoz, tökéletes állapotban legyünk, és közben ne fáradjunk el.
Stephen Medcalf brit rendező állítja színpadra a művet. Milyen volt az első találkozás?
V. Zs.: Azonnal megtaláltuk a közös nevezőt, mert ugyanazt akarja elmondani a darabról, a szereplőkről, ugyanazt a világot akarja érzékeltetni, mint mi. Nagyon jó vele dolgozni, mert pontosan tudja, mit akar. Ugyanakkor nem ragaszkodik görcsösen az elképzeléseihez, megengedi, hogy mi, színészek is hozzáadjunk a lelkivilágunkból, akár teljesen új dolgokat is kitaláljunk, ami esetleg neki nem jutott eszébe. Beleépíti a rendezésébe, ami megtetszik neki.
Hogyan jellemeznéd Szu Csong figuráját?
V. Zs.: Ő az, aki egy kicsit más, mert idegenként érkezik Európába. Beleszeret egy európai nőbe, átveszi az európai tradíciókat, mégis, amikor visszamegy Kínába, kénytelen a helyi szokásokhoz alkalmazkodni. Mély érzésű, tiszta ember, aki magával viszi a szeretett nőt, és megpróbálja beintegrálni a saját társadalmába, közösségébe, azonban ez nagyon sok problémával jár. Lizával való szerelme Kínában nem tud beteljesülni.
A mosoly országa azon kevés operettek egyike, ahol a történet szomorú végkifejlettel zárul. Miben rejlik Szu Csong tragédiája?
V. Zs.: Két világ közé szorul, sem a saját közösségéhez nem tartozik igazán, de az európai közösséghez sem. Érdekes kérdés, innen hogy lép tovább, egyáltalán tovább tud-e lépni, vagy benne marad ebben a tragédiában.
Puccini Pillangókisasszony című operája hasonló témakört jár be, amelynek során egy japán lány, Cso-cso-szán beleszeret egy amerikai tengerészhadnagyba, Pinkertonba. Többször játszottad már Pinkertont is, aki teljesen más, mint Szu Csong.
V. Zs.: Pinkerton sokkal felületesebb, mint Szu Csong. Pinkerton csak a harmadik felvonásban döbben rá arra, hogy tönkretette egy ember életét. Szu Csong viszont már az első felvonásban nagyon szereti a nőt, és nem akarja boldogtalanná tenni. Ez a lényeges különbség kettejük között, ebben rejlik Szu Csong nagysága. A néző is azért tud vele folyamatosan szimpatizálni, mert megérti a helyzetét. Bár szerelemes Lizába, mégis meghozza azt a döntést, hogy elengedi, pontosan azért, mert szereti. Nem tartja erőszakkal egy olyan világban, amibe nem tud beilleszkedni, ami nem tudja befogadni. Ebből a szempontból túllépett a saját társadalmán is.
Sokadik alkalommal öltöd magadra Szu Csong szerepét. Ennyi idő után fel lehet még fedezni benne valami újat?
V. Zs.: Különféle stációkat járunk be előadásról előadásra, rendezésről rendezésre, az út folyamatosan tart, soha nem ér véget. Ez egy állandó útkeresés, ahol az irányok adottak, de az irányokon belül minden színész saját maga jelöli ki az útját. Tudatosan keresem az újdonságokat az adott előadáson belül, fontos, hogy ezeket megtaláljam.
Sosem fordult meg a fejedben, hogy inkább az operát választod?
V. Zs.: Szeretem az operát, de az én utam az operett, ezt a műfajt szeretném a lehetőségeim szerint a legjobban művelni. Az operettet – hasonlóan az operához – bárhol a világon szívesen fogadják. Több földrészen jártam, és azt tapasztaltam, minden országban rögtön megértik a műfaj sajátosságait, mivel a dallamok annyira kifejezők, hogy nem feltétlenül kell hozzá érteni a szöveget. Szélesebb rétegeket lehet vele elérni, mint az operával, bár az operett és a komolyzene alapja ugyanazok, az operett könnyebben befogadható azok számára is, akik nem annyira szeretik a komolyzenét.
Karácsonyra egy igazi meglepetésre készültök feleségeddel, Lukács Anitával, aki szintén az Operettszínház tagja.
V. Zs.: Lassan elkészül a CD, ami közös projektünk ifjabb Berki Bélával, a Duna TV Jó ebédhez szól a nóta című műsora cigányzenekarának vezetőjével. Egy lemezen fognak elhangzani nemzeti hungarikumaink: az operett, a magyar nóta, a cigányzene és a népzene. Szeretnénk megmutatni, hogy azonos gyökerekkel rendelkeznek. Ifjabb Johann Strauss, Lehár Ferenc és Kálmán Imre is rengeteget merített a magyar népzenéből, a magyar cigányzenéből. A CD-n egy cigányzenekar fog kísérni minket, segítségével szeretnénk kiemelni a cigányzene magyar zenei világban lévő motívumait, ahonnan ezek a fantasztikus zeneszerzők is merítették az ihletet.