„Mi nemcsak fiatalosak, de fiatalok is vagyunk” 2023. május 18. / Soha nem hallott művek és Kurtág György egyetlen operájának hazai és külföldi bemutatója, formabontó előadások, hitelesség és magas színvonal – legfőképpen ezek jellemzik az egyik legfiatalabb hazai szimfonikus együttest, a Danubia Zenekart. Klasszikus és kortárs darabokról, gyerekeknek szánt előadásokról és kihívásokról beszélgetünk Hámori Mátéval, az idén 30. születésnapját ünneplő Danubia Zenekar művészeti vezetőjével. ![]() Harmincévesek vagytok idén. Ráncfelvarrás kell már ennyi idősen, vagy még tart a fiatalos lendület? H. M.: Akár meg is sértődhetnék ezen a kérdésen, de szerencsére van mire büszkének lennünk – mi nemcsak fiatalosak, de továbbra is nagyon fiatalok vagyunk. Ráadásul azzal kecsegtetjük magunkat, hogy a többi zenekarnál kicsivel jobban értjük a fiatalokat és a kor kihívásait. Ezért van túlsúlyban műsorainkban a beavató jellegű, szórakoztatva nevelő-informáló vagy éppen formabontó elem, mint például A zenegyűlölőben vagy különleges családi koncertjeinken, a Kalandra fül! sorozatban. A formabontás mellett azért sok koncertetek van a leghagyományosabb helyszíneken is, például a Zeneakadémián. Ha valaki ebbe a klasszikus térbe vágyik koncertre menni, miért épp titeket válasszon? H. M.: Mert mi egyszerre tudjuk meglepni, és az ismerős klasszikusokat is magas szinten eljátszani. A jubileumi szezonban minden zeneakadémiai koncertünk Esemény lesz, valami különlegessel, vagy ahogy az esküvőkön is kötelező, mindig lesz „valami régi, valami új”, és valami kék is persze, ha a hölgytagjaink estélyijét nézzük. Csajkovszkij egyik legismertebb műve, az V. szimfónia mellett például helyet kap egy magyarországi bemutató, a kortárs sztár szerző, Hans Abrahamsen balkezes zongoraversenye, vagy Bizet Carmen-szvitje mellett Thomas Adès zseniális kortárs operájának, a Powder her face-nek a legjobb részletei. Büszkék vagyunk rá, hogy egyszerre vezetünk tradicionális és fine dining konyhát, úgy, hogy aki egyszer nálunk eszik, nagy valószínűséggel visszatér hozzánk. Ha már kortárs zene: az évad egyik legnagyobb külföldi zenei eseményén is ti képviselitek hazánkat. H. M.: Igen, nagyon várjuk már Kurtág György Fin de partie című operájának németországi és hazai bemutatóját, amelyeken kifejezetten a mester kérésére fogunk mi játszani. A világ legjelentősebb zeneszerzőjének egyetlen operájáról van szó, amit a világ legfontosabb termeiben adhatunk elő – joggal nevezhetjük ezt jelentős eseménynek, ami az egész hazai zenei élet hírét viszi a nagyvilágban. Említetted a családi koncerteket, ott mire számítsunk egy ilyen bátor zenekartól? Kurtágot játszotok ott is kis Abrahamsennel dúsítva? H. M.: Akár játszhatnánk azt is, mert az a tapasztalat, hogy a gyerekek a legjobb, legnyitottabb és legértőbb közönség, szóval itt csak egy kritérium van: hitelesen és nagyon magas szinten kell játszani, különben elunják, és a dolog nem működik. A Budapest Music Centerben évek óta futó Kalandra fül! sorozatunk talán azért lett nagyon népszerű, mert mindig új előadásokat készítek a családok számára, amikben a színház, a tánc és a közös zenélés is megtalálható, legyen szó alternatív zenetörténetről (Zenesztorik), vagy Lackfi János verseinek félig improvizált megzenésítéséről (Hangfestett történetek), vagy gyorstalpaló karmestertanfolyamról (Karmesteriskola). A lényeg, hogy az előadások nem hosszabbak egy óránál, általában 4–6 éves kortól fogyaszthatók, és a szülőknek-nagyszülőknek is legalább olyan jó szórakozást nyújtanak, mint a gyerekeknek. Ugyanezen a helyszínen – a BMC-ben – esti koncertek is lesznek, gondolom, elsősorban felnőtteknek. H. M.: Igen, tudásra és élményekre egyaránt szomjas felnőtteknek és fiataloknak, mert a Zeneszerzőportré sorozatunk sajátossága, hogy három estén keresztül próbáljuk bemutatni azt, hogy mitől zseniális, izgalmas vagy épp forradalmi egy zeneszerző. Idén ősszel egy rangrejtett magyar zseni, Dohnányi Ernő lesz a sorozat sztárja, a házigazda pedig ismét Eckhardt Gábor, aki nagyon szórakoztató és tartalmas módon avat be a mesterek életébe és életművébe. Lebilincselő esték lesznek, ahol sok, egyébként szinte soha nem hallható művet is játszunk majd – ahogy az a zenekar védjegyévé is vált. Mit kívánjunk nektek így, a harmincadik szülinapon? Mi az, amire legjobban vágyik a Danubia? H. M.: Mi egyetlen dologra vágyunk olthatatlanul: a közönség figyelmére és szeretetére. Minden más csak ezután következik. |