A cím és a címzett 2024. szeptember 02. / Fáy Miklós Alapvetően azt szokás gondolni, hogy a mű címe a legkevésbé fontos része. Van maga a mű, ami kerek, egész, befejezett vagy befejezetlen, szép vagy silány, és jár hozzá egy cím, ami legfeljebb arra való, hogy meg tudjuk különböztetni a többi műtől. De hogy Mona Lisa vagy Mona Vanna, igazán mindegy, se szebb, se csúnyább nem lesz tőle a festmény. Vannak rossz címek, amelyek nehézzé teszik a műről beszélő emberek dolgát. G. A. úr X.-ben. Se nem mond sokat, se nem ragozható, ezt olvastam a G. A. úr X.-ben(ben). Déry Tibor is tudta, hogy ezzel magának okoz gondot, mégis ragaszkodott a címhez, és már nem tudjuk megkérdezni tőle, miért. Vannak semmitmondó címek, 15. szimfónia, g-moll szonáta, mintha csak igazolni akarták volna a szerzők a kiinduló tételt: a cím mellékes. De vannak épp ellenkezőleg, nagyon is határozott műnevek, amelyek meghatározzák a befogadónak a műhöz való hozzáállását: A négy évszak vagy Egy kiállítás képei. Nem tehetünk úgy a zene hallgatása közben, mintha nem akarna a komponista valami történetet is elmesélni a hangokkal. És vannak persze műmentő címek is, talán a leghíresebb Paolo Veronese hatalmas festménye, a Lakoma Lévi házában. Eredetileg Utolsó vacsora néven tette közzé a festményt Veronese, mire az inkvizíció felhorgadt: hogy képzeli ezt a festő? Középen Jézus és körülötte mindenféle kétes alak, mutatványosok, törpék, kétes erkölcsű nők? Azonnal átfesteni! Veronese gondolkodott, tudta, hogy remekművet festett, amit nem akart elrontani, így csak a címet változtatta meg: Lakoma Lévi házában. Így már maradhat, mondták a jólelkű inkvizítorok. Az egész kérdésnek szomorú az aktualitása: áprilisban meghalt Szabó Eszter Ágnes, aki sokféle műfajban alkotott, de a leghíresebb műve épp egy falvédő. A képen egy magas, hátrafésült hajú férfi látható, aki éppen segítene a csomagját vinni egy idős, apró hölgynek. A férfi mögött városi táj, az asszony mögött falusi templom. Fölöttük a felirat: Nagymamám, Zalai Imréné találkozása David Bowie-val. A hímzésből kimaradt a Bowie utáni kötőjel, de hát tudjuk, amit tudunk, a falvédőket nem szabad összetéveszteni a helyesírási szótárral. Szép darab, nem is kétséges, de valószínűleg senkinek nem jelentene sokat a cím nélkül. A cím meg rajta van a művön magán, így nem is kérdés, mire kell gondolnia a szemlélőnek: távolságra és közelségre. Két világra, amely természetesen a valóságban soha nem érintkezik, Zalai Imréné soha nem találkozott David Bowie-val, közben meg miért ne, miért is ne történhetne meg, hogy egy alternatív pop világsztár valami­képpen mégis segít egy vidéki nagymamának, ha nem is a szatyor cipelésében, de az élet terheinek könnyítésében, ezért is szeretjük, ezért vagyunk hálásak nekik. Kik szóban köszönik meg, kik lemez­vá­sár­lással, kik falvédővel.