2024. szeptember 10. / Lesti Árpád
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kiemelt feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését, támogatását és ösztönzését, így minden tagozata évente több díjat adományoz. A Képzőművészeti Tagozat díjazottjai minden évben közös kiállításon mutatkoznak be a Pesti
Vigadóban, ami idén szeptember 29-éig látogatható. Szabó Noémi művészettörténésszel, a tárlat kurátorával beszélgetettünk.
A MMA Képzőművészeti Tagozata idén már 10. alkalommal mutatja be díjazottjainak kiállítását. Mi a sorozat a koncepciója?
Sz. N.: Ez egy nagyszerű kezdeményezés, hiszen díjaival az MMA folyamatosan támogat fiatal, közép és idősebb generációs képzőművészeket. Idén a 2022-2023. évre vonatkozó díjazottak művei láthatóak. Egyfelől az életútdíjasoké, akiknek az egész életművét honorálja, ismeri el az MMA ezzel a díjjal. Itt vannak az ösztöndíjasok, akik a közép generációból kerülnek ki, és egyéves alkotói támogatást kaptak. Továbbá a tagozati díjazottak.
Kik a díjazottak? Kiknek az alkotásait mutatja be a tárlat?
Sz. N.: Az életútdíjat Bardócz Lajos és Szkok Iván kapta. A tagozati díjazottak Sulyok Gabriella és Antik Sándor, az ösztöndíjasok pedig Kopriva Attila, Bukta Norbert, Gaál Tamás és Katona Zoltán voltak. Összesen nyolc képzőművészről van szó, így egy nagyon izgalmas és nagyon sokszínű művész csapattal van dolgunk. A kiállítás pedig e három típusú díj díjazottjainak közös bemutatója.
Hogyan dőlt el, hogy kurátorként Ön hozza létre a tárlatot?
Sz. N.: Művészettörténészként tevékenykedem, a szakterületem a 20. századi és kortárs művészet, így a kiállításra kerülő alkotóknak is a jelentős részét ismerem személyesen. Bár tagadhatatlan, hogy nekem is vannak meglepetések a kiállítók közül, akikkel korábban még nem volt alkalmam együtt dolgozni. Úgyhogy ez egy nagyon szép és hálás feladat, ugyanakkor nyilván megvan a nehézsége is, hiszen itt most nem egy előzetes kurátori koncepciót, elképzelést vagy tematikát kell megvalósítani és ehhez megtalálni a művészeket, hanem már adottak a díjazott művészek, akiket a díjakat adományozók nagyon különböző szempontok alapján választottak be.
Milyen szempontok alapján kerültek kiválasztásra a bemutatandó művek?
Sz. N.: Mind a két életútdíjas a nyolcvanas éveiben jár, és nagyon hosszú képzőművészeti tevékenység áll mögöttük, ezért mindenképpen szerettem volna az egész életműről egyfajta áttekintést adni, meghatározó korszakaikból kiemelve egy-egy műtárgyat. Szkok Iván esetében egy hetvenes évekbeli, jellegzetes, homorú domborművet, a kétezres évek elejének egy expresszív alkotását, továbbá a jelenkorhoz kapcsolódó festményt válogattam ki. Bardócz Lajos erdélyi származású, a nyolcvanas évek végén költözött Magyarországra. Művészetében a hazától való elszakadtság érzése jelenik meg, ennek a traumáját dolgozza föl. Éppen ezért szerettem volna bemutatni még az erdélyi évek, a korai nyolcvanas évek elejének a fametszeteit, illusztrációs tevékenységéhez kapcsolható műveit és azt, hogy éppen most a már idősödő mester mivel foglalkozik.
Az ösztöndíjasok esetében az elmúlt egy év alkotásai lesznek láthatóak?
Sz. N.: Igen, próbáltam úgy válogatni, hogy az elmúlt éveik legyenek megismerhetőek. Például Bukta Norberttől egy olyan műtárgy installációt fogunk bemutatni, ami a korábbi műveiből készül, de a kiállításon egy új tartalmi és egy új jelentésbeli egységgé áll majd össze. Gaál Tamás szobrászművésznek lesz szobra is, de főleg az újabb fotóalapú montázs-kollázs jellegű műveivel fog megjelenni. Katona Zoltánnak szintén az elmúlt rövidebb időszakából válogattam alkotásait, a Kárpátalján élő Kopriva Attila pedig a háború traumáját feldolgozó műveivel lesz jelen. A tagozati díjazottak közül Antik Sándor Erdélyben él, Nagyváradon tanít, roppantul komplex alkotásai vannak, amiket nehéz lenne elszállítani, úgyhogy egy budapesti magángyűjtőnél lévő, kilencvenes évekből származó műveiből válogattam. Látható lesz egy 2022-es videója is, amiben egy kicsit vissza is tekint a saját három-négy évtizedes alkotói tevékenységére. Sulyok Gabriella esetében pedig az elmúlt tíz-tizenöt év munkáiból válogattunk, nemrégen volt egy nagyszabású kiállítása, szempont volt esetében, hogy ne ismétlődjenek meg a bemutatandó alkotásai.
Vigadóban, ami idén szeptember 29-éig látogatható. Szabó Noémi művészettörténésszel, a tárlat kurátorával beszélgetettünk.
A MMA Képzőművészeti Tagozata idén már 10. alkalommal mutatja be díjazottjainak kiállítását. Mi a sorozat a koncepciója?
Sz. N.: Ez egy nagyszerű kezdeményezés, hiszen díjaival az MMA folyamatosan támogat fiatal, közép és idősebb generációs képzőművészeket. Idén a 2022-2023. évre vonatkozó díjazottak művei láthatóak. Egyfelől az életútdíjasoké, akiknek az egész életművét honorálja, ismeri el az MMA ezzel a díjjal. Itt vannak az ösztöndíjasok, akik a közép generációból kerülnek ki, és egyéves alkotói támogatást kaptak. Továbbá a tagozati díjazottak.
Kik a díjazottak? Kiknek az alkotásait mutatja be a tárlat?
Sz. N.: Az életútdíjat Bardócz Lajos és Szkok Iván kapta. A tagozati díjazottak Sulyok Gabriella és Antik Sándor, az ösztöndíjasok pedig Kopriva Attila, Bukta Norbert, Gaál Tamás és Katona Zoltán voltak. Összesen nyolc képzőművészről van szó, így egy nagyon izgalmas és nagyon sokszínű művész csapattal van dolgunk. A kiállítás pedig e három típusú díj díjazottjainak közös bemutatója.
Hogyan dőlt el, hogy kurátorként Ön hozza létre a tárlatot?
Sz. N.: Művészettörténészként tevékenykedem, a szakterületem a 20. századi és kortárs művészet, így a kiállításra kerülő alkotóknak is a jelentős részét ismerem személyesen. Bár tagadhatatlan, hogy nekem is vannak meglepetések a kiállítók közül, akikkel korábban még nem volt alkalmam együtt dolgozni. Úgyhogy ez egy nagyon szép és hálás feladat, ugyanakkor nyilván megvan a nehézsége is, hiszen itt most nem egy előzetes kurátori koncepciót, elképzelést vagy tematikát kell megvalósítani és ehhez megtalálni a művészeket, hanem már adottak a díjazott művészek, akiket a díjakat adományozók nagyon különböző szempontok alapján választottak be.
Milyen szempontok alapján kerültek kiválasztásra a bemutatandó művek?
Sz. N.: Mind a két életútdíjas a nyolcvanas éveiben jár, és nagyon hosszú képzőművészeti tevékenység áll mögöttük, ezért mindenképpen szerettem volna az egész életműről egyfajta áttekintést adni, meghatározó korszakaikból kiemelve egy-egy műtárgyat. Szkok Iván esetében egy hetvenes évekbeli, jellegzetes, homorú domborművet, a kétezres évek elejének egy expresszív alkotását, továbbá a jelenkorhoz kapcsolódó festményt válogattam ki. Bardócz Lajos erdélyi származású, a nyolcvanas évek végén költözött Magyarországra. Művészetében a hazától való elszakadtság érzése jelenik meg, ennek a traumáját dolgozza föl. Éppen ezért szerettem volna bemutatni még az erdélyi évek, a korai nyolcvanas évek elejének a fametszeteit, illusztrációs tevékenységéhez kapcsolható műveit és azt, hogy éppen most a már idősödő mester mivel foglalkozik.
Az ösztöndíjasok esetében az elmúlt egy év alkotásai lesznek láthatóak?
Sz. N.: Igen, próbáltam úgy válogatni, hogy az elmúlt éveik legyenek megismerhetőek. Például Bukta Norberttől egy olyan műtárgy installációt fogunk bemutatni, ami a korábbi műveiből készül, de a kiállításon egy új tartalmi és egy új jelentésbeli egységgé áll majd össze. Gaál Tamás szobrászművésznek lesz szobra is, de főleg az újabb fotóalapú montázs-kollázs jellegű műveivel fog megjelenni. Katona Zoltánnak szintén az elmúlt rövidebb időszakából válogattam alkotásait, a Kárpátalján élő Kopriva Attila pedig a háború traumáját feldolgozó műveivel lesz jelen. A tagozati díjazottak közül Antik Sándor Erdélyben él, Nagyváradon tanít, roppantul komplex alkotásai vannak, amiket nehéz lenne elszállítani, úgyhogy egy budapesti magángyűjtőnél lévő, kilencvenes évekből származó műveiből válogattam. Látható lesz egy 2022-es videója is, amiben egy kicsit vissza is tekint a saját három-négy évtizedes alkotói tevékenységére. Sulyok Gabriella esetében pedig az elmúlt tíz-tizenöt év munkáiból válogattunk, nemrégen volt egy nagyszabású kiállítása, szempont volt esetében, hogy ne ismétlődjenek meg a bemutatandó alkotásai.