2024. november 14. /
Két királynő. I. (Tudor) Erzsébet az angol trónon, Stuart Mária skót királynő az ő fogságában. Sorstársak, rokonok, ellenségek. Ketten vannak, de se az angol trónon, se a férfiak szívében nincs helye csak egynek. A börtön szűk, a vád hamis, az ítélet halálos. A rang kötelez, a nép
követel, az érdekek kényszerítenek. Az egyiknek halnia, a másiknak ölnie kell. Minden eldőlt már, de még minden megfordulhat: ez az utolsó előtti pillanat. Egy férfiak által kitalált világban, ahol a politikai érvényesülés kíméletlen mészárszék-logikája uralkodik minden felett, két nő áll szemben egymással – és képükben a szabadság fordul szembe az önkénnyel. De lehet-e esélye előbbinek az utóbbi felett? Két királynő a két térfélen. Az egyikük beletörik, a másikuk hozzátöri magát a rendszerhez.
Mária utolsó levele Erzsébethez (Részlet)
„Nem vádolok senkit, hanem őszintén megbocsátok mindenkinek, ahogyan azt kívánom, hogy mások is, de mindenekelőtt Isten bocsásson meg nekem. És mivel tudom, hogy az ön szívét, jobban, mint bárki másét, meg kell, hogy érintse a saját vérének és egy királynőnek, egy király leányának becsülete vagy gyalázata, kérem Önt, asszonyom, Jézus nevében, hogy miután ellenségeim kielégítették mélységes szomjúságukat ártatlan véremmel, engedje meg szegény, vigasztalan szolgáimnak, hogy elszállítsák holttestemet Franciaországba…”
Erzsébet utolsó beszéde a parlamentben (Részlet)
„Ha bármit is saját magamnak vagy nememből fakadó gyengeségeimnek tulajdonítanék, azt jelentené, hogy nem voltam méltó arra, hogy éljek, de mindenekelőtt nem voltam méltó az Istentől kapott irgalomra. Ki adott nekem olyan szívet, amely soha nem félt sem idegen, sem hazai ellenségtől? Azért mondom ezt, hogy Istent dicsérjem tanúságul előttetek, és ne tulajdonítsak magamnak semmit. Mert én, ó, Uram, ki vagyok én, kinek nem kell félnie a múltbeli cselekedetek veszedelmeitől? Ó, hogy is beszélhetnék én bármiféle dicsőségről? Isten őrizz.”
Kálnoky László fordítása alapján a szövegkönyvet készítette Sándor Júlia és Nagy Péter István. Szereplők: Mária – Pallagi Melitta, Erzsébet – Homonnai Katalin, Leicester – Nagypál Gábor, Burleigh – Kaszás Gergő m.v., Talbot – Fodor Tamás, Mortimer / Davison – Samudovszky Adrian, Paulet / Őr1 – Lovas Dániel, Aubespine / Őr2 – Spilák Lajos.
Dramaturg: Sándor Júlia, látványtervező: Schnábel Zita, zeneszerző: Matisz Flóra Lili, technikus: Berta Ninett, asszisztens: Papp Letícia, rendező: Nagy Péter István.
követel, az érdekek kényszerítenek. Az egyiknek halnia, a másiknak ölnie kell. Minden eldőlt már, de még minden megfordulhat: ez az utolsó előtti pillanat. Egy férfiak által kitalált világban, ahol a politikai érvényesülés kíméletlen mészárszék-logikája uralkodik minden felett, két nő áll szemben egymással – és képükben a szabadság fordul szembe az önkénnyel. De lehet-e esélye előbbinek az utóbbi felett? Két királynő a két térfélen. Az egyikük beletörik, a másikuk hozzátöri magát a rendszerhez.
Mária utolsó levele Erzsébethez (Részlet)
„Nem vádolok senkit, hanem őszintén megbocsátok mindenkinek, ahogyan azt kívánom, hogy mások is, de mindenekelőtt Isten bocsásson meg nekem. És mivel tudom, hogy az ön szívét, jobban, mint bárki másét, meg kell, hogy érintse a saját vérének és egy királynőnek, egy király leányának becsülete vagy gyalázata, kérem Önt, asszonyom, Jézus nevében, hogy miután ellenségeim kielégítették mélységes szomjúságukat ártatlan véremmel, engedje meg szegény, vigasztalan szolgáimnak, hogy elszállítsák holttestemet Franciaországba…”
Erzsébet utolsó beszéde a parlamentben (Részlet)
„Ha bármit is saját magamnak vagy nememből fakadó gyengeségeimnek tulajdonítanék, azt jelentené, hogy nem voltam méltó arra, hogy éljek, de mindenekelőtt nem voltam méltó az Istentől kapott irgalomra. Ki adott nekem olyan szívet, amely soha nem félt sem idegen, sem hazai ellenségtől? Azért mondom ezt, hogy Istent dicsérjem tanúságul előttetek, és ne tulajdonítsak magamnak semmit. Mert én, ó, Uram, ki vagyok én, kinek nem kell félnie a múltbeli cselekedetek veszedelmeitől? Ó, hogy is beszélhetnék én bármiféle dicsőségről? Isten őrizz.”
Kálnoky László fordítása alapján a szövegkönyvet készítette Sándor Júlia és Nagy Péter István. Szereplők: Mária – Pallagi Melitta, Erzsébet – Homonnai Katalin, Leicester – Nagypál Gábor, Burleigh – Kaszás Gergő m.v., Talbot – Fodor Tamás, Mortimer / Davison – Samudovszky Adrian, Paulet / Őr1 – Lovas Dániel, Aubespine / Őr2 – Spilák Lajos.
Dramaturg: Sándor Júlia, látványtervező: Schnábel Zita, zeneszerző: Matisz Flóra Lili, technikus: Berta Ninett, asszisztens: Papp Letícia, rendező: Nagy Péter István.