2009. július 03. /
Nemcsak zenekarok és énekesek lesznek híresek az internet áldásos meglétének köszönhetően, hanem esetenként írók is, legalábbis a hátborzongató Hús című regény szerzőjével, Joseph D’Laceyvel ez esett meg. Első novelláit az interneten publikálta,
s olyan gyorsan terjedtek el és lettek sikeresek a világháló angol nyelvet beszélö felhasználói körében, hogy rövidesen kiadói szerződést ajánlottak neki. A Hús D’Lacey első regénye, s nem kisebb nevet kértek fel, hogy véleményezze a könyvet, mint Stephen King. Kőkemény, így az ajánlás, s ehhez csak csatlakozni lehet. Mert D’Lacey regénye valóban az, kőkemény. Ha a műfaját kellene meghatározni, talán az antiutópia lenne a legmegfelelőbb, még akkor is, ha a szerző végig horror-elemekkel operál.
A konkrétabban meg nem határozott időben és térben játszódó regény egy olyan világba kalauzol el, ahol a nélkülözés teljesen hétköznapi dolog, s ahol Abyrne város lakóit vallási fanatikusok és autoriter világi erők tartják sakkban és agymosott állapotban. A település legfontosabb intézménye a vágóhíd, ahonnan a hús érkezik, de hogy az honnét kerül a oda – ez a regény nagy kérdése. Persze a szerző nem vár vele sokat, hamar kiderül az igazság, ami lassan, de biztosan taszítja káoszba a bűnös várost. D’Lacey érenye egyfelől, hogy bár könnyen lehetne hatásvadász, a csapdákat minden egyes alkalommal elegánsan kikerüli, másfelől pedig végig gyomorideget okozó feszültséget képes teremteni. Az már egy másik kérdés, hogy nem sikerült a mű egészéhez fogható kiváló befejezést találnia, úgyhogy amikor végzünk a Hússal, marad bennünk némi csalódottság.
Ulpius-ház Könyvkiadó
426 oldal, 2999 Ft
Kritika (3,5)
s olyan gyorsan terjedtek el és lettek sikeresek a világháló angol nyelvet beszélö felhasználói körében, hogy rövidesen kiadói szerződést ajánlottak neki. A Hús D’Lacey első regénye, s nem kisebb nevet kértek fel, hogy véleményezze a könyvet, mint Stephen King. Kőkemény, így az ajánlás, s ehhez csak csatlakozni lehet. Mert D’Lacey regénye valóban az, kőkemény. Ha a műfaját kellene meghatározni, talán az antiutópia lenne a legmegfelelőbb, még akkor is, ha a szerző végig horror-elemekkel operál. A konkrétabban meg nem határozott időben és térben játszódó regény egy olyan világba kalauzol el, ahol a nélkülözés teljesen hétköznapi dolog, s ahol Abyrne város lakóit vallási fanatikusok és autoriter világi erők tartják sakkban és agymosott állapotban. A település legfontosabb intézménye a vágóhíd, ahonnan a hús érkezik, de hogy az honnét kerül a oda – ez a regény nagy kérdése. Persze a szerző nem vár vele sokat, hamar kiderül az igazság, ami lassan, de biztosan taszítja káoszba a bűnös várost. D’Lacey érenye egyfelől, hogy bár könnyen lehetne hatásvadász, a csapdákat minden egyes alkalommal elegánsan kikerüli, másfelől pedig végig gyomorideget okozó feszültséget képes teremteni. Az már egy másik kérdés, hogy nem sikerült a mű egészéhez fogható kiváló befejezést találnia, úgyhogy amikor végzünk a Hússal, marad bennünk némi csalódottság.
Ulpius-ház Könyvkiadó
426 oldal, 2999 Ft
Kritika (3,5)