2012. május 17. / Kovács Gellért
Miután Sacha Baron Cohen kisebb-nagyobb sikerrel felforgatta az idei Oscar-gála előkészületeit, minden akadály elhárult, hogy legújabb karakterét rászabadíthassa a világra. Mert végre eljött az idő, hogy A diktátor (hazai bemutató: május 17.) bevonulhasson a filmszínházakba.
Ebből az örvendetes alkalomból nézzük gyorsan, hogy a komikusvilág legmenőbb Dr. Jekyllje hányféle Mr. Hyde-dal provokálja az emberiséget.
A Fukszos
Ali G Indahouse (2002)
Nagyon laza, rendkívül korlátolt, és kicsit sem zavarja, hogy roggyant elméjének halvány csillogását is elnyomják minden testrészén csüngő, ronda gangsztaékszerei. Ali G saját tévéműsorban simogatta a kerek hátsó feleket és szólt be a nyárspolgároknak, 2002-ben pedig külön nagyfilmet kapott – és marketing szempontból az sem volt elhanyagolható, hogy az akkor éppen cowboykalapos diszkókirálynő korszakát élő Madonna is szerepeltette Music című, azóta klasszikussá vált videoklipjében.
A Bajszos
Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika (2006)
Borat Sagdiyev aztán végképp kicsapta a biztosítékot – és végérvényesen szupersztárt csinált Cohenből. A kazah nép lábszagú gyermeke nagy vihart kavart mozifilmjében hátrahagyta szülőföldjét, és miután menni Amerika, az úgynevezett civilizált világ nem győzte kapkodni a levegőt. Igen ám, de Borat ellen tiltakozott Kazahsztán és úgy egyébként egész Kelet-Európa is, mondván, nemcsak azokból csinált bolondot, akiket meglátogatott, hanem azokból is, akiket „képviselt”. Bár egyes sajtóorgánumoknak eltartott egy ideig, amire felfogták, hogy Borat igazából nem létezik, a fizetőközönség azonban értette az (ál) reality-eszközökkel felépített tréfát, és igazi kasszasikert csinált belőle. A szakma végül egészen a színészi Golden Globe-ig, a meglehetősen rafinált forgatókönyvet pedig az Oscar-jelölésig repítette.
A Rövidnacis
Brüno (2009)
Bár a meleg és osztrák divatdiktátor volt az első, aki SBC alteregói közül a nyilvánosság elé lépett még a kilencvenes évek végén, a filmszínházakba csak Borat hódítása után merészkedett. A 2009-es Brüno igen hatékonyan váltotta valóra a létező összes homofób rémálmot, sőt, szépen rá is játszott azokra, ám ez a merénylet sokak szerint korántsem ütött akkorát, mint a kazah paraszt ámokfutása. Viszont azzal senki sem vitatkozik, hogy ha más nem, hát Brüno végefőcím előtti nagy együtténeklése a produkciójához lelkesen asszisztáló, seregnyi világsztárral (többek között Bonóval, Chris Martinnal és Elton Johnnal) úgy zseniális, ahogy van. És hozzáad egy újabbat a már egyébként is nagy számban létező, kegyetlenül szellemes zárójelekhez.
A Kitüntetéses
A diktátor (2012)
Hogy pontosan mit is tud A diktátor, csak a premier után derül majd ki, mindenesetre már az előzetesek alapján is biztosra vehető, hogy nem ez lesz a kedvenc filmje a földkerekség jelen pillanatban is uralkodó, nagypályás zsarnokainak. Cohen most sem bízott semmit a véletlenre: ahogy fentebb is utaltunk rá, kihisztizett magának egy belépőt az Oscar-ceremóniára, szolidan felforgatta a vörös szőnyeges bevonulást – de az előzetes hírek szerint még ezen és a trailerben látottakan kívül is maradt azért olyan poén, ami csak a nagyvásznon fog eldurranni.
A Színész
Sacha Baron Cohen talán legmeglepőbb oldala – legalábbis azoknak, akik azt gondolták, hogy az angol vicchős nem képes mások által kitalált figurák bőrében nagyot alakítani. Pedig dehogynem: túlzás nélkül remek volt Tim Burton Sweeney Toddjában; a Taplógázban bravúrosan hozta a lökött autóversenyző, Ricky Bobby francia ellenlábasát, és Martin Scorsese sem a két szép szeméért szerepeltette A leleményes Hugóban. A nem túl távoli jövőben a Nyomorultak filmmusicalben és Quentin Tarantino Djangójában várható a felbukkanása, ám ne legyen kétségünk afelől sem, hogy ha egyszer lesz valami a régóta beígért Freddie Mercury életrajzi moziból, abban is a lehető legnagyobb beleéléssel markolja majd a mikrofont.
Ebből az örvendetes alkalomból nézzük gyorsan, hogy a komikusvilág legmenőbb Dr. Jekyllje hányféle Mr. Hyde-dal provokálja az emberiséget.
A Fukszos
Ali G Indahouse (2002)
Nagyon laza, rendkívül korlátolt, és kicsit sem zavarja, hogy roggyant elméjének halvány csillogását is elnyomják minden testrészén csüngő, ronda gangsztaékszerei. Ali G saját tévéműsorban simogatta a kerek hátsó feleket és szólt be a nyárspolgároknak, 2002-ben pedig külön nagyfilmet kapott – és marketing szempontból az sem volt elhanyagolható, hogy az akkor éppen cowboykalapos diszkókirálynő korszakát élő Madonna is szerepeltette Music című, azóta klasszikussá vált videoklipjében.
A Bajszos
Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika (2006)
Borat Sagdiyev aztán végképp kicsapta a biztosítékot – és végérvényesen szupersztárt csinált Cohenből. A kazah nép lábszagú gyermeke nagy vihart kavart mozifilmjében hátrahagyta szülőföldjét, és miután menni Amerika, az úgynevezett civilizált világ nem győzte kapkodni a levegőt. Igen ám, de Borat ellen tiltakozott Kazahsztán és úgy egyébként egész Kelet-Európa is, mondván, nemcsak azokból csinált bolondot, akiket meglátogatott, hanem azokból is, akiket „képviselt”. Bár egyes sajtóorgánumoknak eltartott egy ideig, amire felfogták, hogy Borat igazából nem létezik, a fizetőközönség azonban értette az (ál) reality-eszközökkel felépített tréfát, és igazi kasszasikert csinált belőle. A szakma végül egészen a színészi Golden Globe-ig, a meglehetősen rafinált forgatókönyvet pedig az Oscar-jelölésig repítette.
A Rövidnacis
Brüno (2009)
Bár a meleg és osztrák divatdiktátor volt az első, aki SBC alteregói közül a nyilvánosság elé lépett még a kilencvenes évek végén, a filmszínházakba csak Borat hódítása után merészkedett. A 2009-es Brüno igen hatékonyan váltotta valóra a létező összes homofób rémálmot, sőt, szépen rá is játszott azokra, ám ez a merénylet sokak szerint korántsem ütött akkorát, mint a kazah paraszt ámokfutása. Viszont azzal senki sem vitatkozik, hogy ha más nem, hát Brüno végefőcím előtti nagy együtténeklése a produkciójához lelkesen asszisztáló, seregnyi világsztárral (többek között Bonóval, Chris Martinnal és Elton Johnnal) úgy zseniális, ahogy van. És hozzáad egy újabbat a már egyébként is nagy számban létező, kegyetlenül szellemes zárójelekhez.
A Kitüntetéses
A diktátor (2012)
Hogy pontosan mit is tud A diktátor, csak a premier után derül majd ki, mindenesetre már az előzetesek alapján is biztosra vehető, hogy nem ez lesz a kedvenc filmje a földkerekség jelen pillanatban is uralkodó, nagypályás zsarnokainak. Cohen most sem bízott semmit a véletlenre: ahogy fentebb is utaltunk rá, kihisztizett magának egy belépőt az Oscar-ceremóniára, szolidan felforgatta a vörös szőnyeges bevonulást – de az előzetes hírek szerint még ezen és a trailerben látottakan kívül is maradt azért olyan poén, ami csak a nagyvásznon fog eldurranni.
A Színész
Sacha Baron Cohen talán legmeglepőbb oldala – legalábbis azoknak, akik azt gondolták, hogy az angol vicchős nem képes mások által kitalált figurák bőrében nagyot alakítani. Pedig dehogynem: túlzás nélkül remek volt Tim Burton Sweeney Toddjában; a Taplógázban bravúrosan hozta a lökött autóversenyző, Ricky Bobby francia ellenlábasát, és Martin Scorsese sem a két szép szeméért szerepeltette A leleményes Hugóban. A nem túl távoli jövőben a Nyomorultak filmmusicalben és Quentin Tarantino Djangójában várható a felbukkanása, ám ne legyen kétségünk afelől sem, hogy ha egyszer lesz valami a régóta beígért Freddie Mercury életrajzi moziból, abban is a lehető legnagyobb beleéléssel markolja majd a mikrofont.