Utóélet 2014. szeptember 10. / SzB A Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál „East of the West” szekciójában idén két magyar film is indult, és bár díj nélkül maradtak, jelentőségük vitathatatlan: Zomborácz Virág (Utóélet) és Reisz Gábor (Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan) első egész estései egyaránt frissességet sugárzó, a húszas-harmincas generációt megszólító Így jöttem filmek. A forgatókönyvíró-rendező Zomborácz munkája tulajdonképpen egy saját családi tragédia feldolgozása. Mózes (Kristóf Márton) némi „kény­szer­pi­he­nő” után tér vissza a vidéki idillbe. A zárkózott fiú nem találja a hangot karakteres, lelkész apjával (Gálffi László), akinek ha­tá­ro­zott elképzelései vannak arról, hogy a fiú mihez kezdjen az életével. Amikor a férfi váratlanul szívrohamban meghal, Mózes legnagyobb meg­döb­be­nésére látni kezdi apja szellemét. Ahhoz, hogy az öreg vég­leg nyugovóra térjen, Mózesnek meg kell békélnie vele – és persze saját magával. Az Utóélet nem harsány komédia, választott témáját nem csapja agyon olcsó poénokkal. Helyette finom, érzékeny és egyedi humorú dramedy, ami minden ponton pont annyira komoly és annyira vicces, amennyire annak kell lennie. Zomborácz kiválóan érzi az arányokat, miközben filmje korántsem patikamérlegen kiszámolva játszik a néző érzelmeivel, hanem szívvel-lélekkel készített, lendületes, a maga tökéletlenségével együtt tökéletes első film. Az Utóélet – továbbra is párban a Van valami furcsával – végre olyan mozi, ami nagyon hiányzott a hazai filmgyártásból. Csak remélni lehet, hogy nem csupán csepp a tengerben, hanem a valóban megújuló magyar film egyik zászlóshajója. Utóélet (16) Magyar film Rendező: Zomborácz Virág Főszereplők: Kristóf Márton, Gálffi László, Anger Zsolt, Petrik Andrea 95 perc Forgalmazó: Vertigo Média Bemutató: 09. 11.