2014. október 24. / Kovács Gellért
Októberben Vlad Tepest is eléri hollywoodi végzete: Luke Evansszel a főszerepben fantasys-akciós-kalandos változat készült a legendából. Várható volt, hogy egyszer ez is bekövetkezik – úgyhogy Az ismeretlen Drakula (premier: 10. 23.) apropóján a PM is felköltözik a Kárpátokba,
hogy utánanézzen a nagy vérszívónak. Mivel Bram Stoker denevérbarát, történelmi gyökerekkel rendelkező regényhősének megformálói olyan sokan vannak, hogy ha tornasorba állnának, Erdélyig érnének, ezért szigorúan a kedvencekre koncentrálunk.
A német Drakula
Friedrich Wilhelm Murnau filmtörténeti jelentőségű, bűnronda Drakuláját az eredeti változatban Orlok grófnak hívják – leginkább azért, mert a rendezőnek így nem kellett Stoker jogörököseivel bíbelődnie. Ettől aztán az adaptáció nem számít „hivatalosnak”, ám ez nem akadályozta meg Nosferatut abban, hogy lerakja az alapokat, azaz Murnau zseniális, sokszor idézett horrorfilmjével megüzenje a jövőnek, miképpen is lehet igazán félelmetesnek mutatni a vámpírok királyát. A mutatvány sikerült: Max Schrecknek már az árnyéka is parásabb, mint egyes követőinek egész alakos, jól megvilágított, beszélő Drakulája.
A magyar Drakula
Blaskó Béla Ferenc Dezső. Ezen a néven anyakönyvezték az 1882-ben született Lugosi Bélát, a mi Bélánkat, ahogy könnyes szemmel, valódi tisztelettel emlegetni szoktuk a hollywoodi rémfilmek szupersztárját. Az 1931-ben bemutatott Universal-produkció máig az egyik legnagyobb becsben tartott nagyvásznas jelenése a figurának, Lugosira pedig úgy csukódott rá a horrorfilmes skatulya, mint Drakulára a pihenőhelynek használt, ikonikus jelentőségű koporsó. A skatulyák felől nézve az eset tanulságos, a popkultúra felől viszont Lugosi karrierje nagyon is bámulatosnak tetszik. Fura történetekkel teli életútja, különös személyisége pedig számos filmben, dalban, könyvben visszaköszön és tovább él.
Az angol Drakula
A rajongóknak nyilván nem kell bemutatni Christopher Lee-t sem. A máig aktív, többek között A Gyűrűk Ura Szarumánjaként is elhíresült veterán rengeteg alkalommal alakította Drakulát – ezeken a váltakozó minőségű szemfogzásokon kívül hozzá kötődik a kultikus brit horrorgyár, a Hammer Film Productions megszámlálhatatlan másik alkotása és réme is. Lee legalább akkora fejedelme a szélesvásznú sötétségnek, mint Lugosi, sőt, mivel Christopher bácsi még mindig itt van nekünk, s igen találékony, valamint tisztelői is jó sokan vannak, narrátorként-mesélőként is rettentően népszerű – valamint a zsáner olyan bizarr megnyilvánulásait is kipróbálhatta, mint például a lemezkészítés: nehezebb és könnyebb zenei műfajokban egyaránt használták már egyedi, frászkeltő orgánumát.
Az amerikai Drakula
Azt azért már annak idején, 1992 előtt is lehetett sejteni, hogy ha Francis Ford Coppola megidézi a szerelmes, mindenben csalódott uralkodót, Vlad Tepest és a romantika után sóvárgó, démoni alakot, aki lett belőle… Nos, akkor Drakula igazán meg lesz idézve! Keresztapánk aligha találhatott tökéletesebb színészt erre a feladatra Gary Oldmannél, aki ha kellett, elegánsan, ha arra volt szükség, gyomorforgatóan szolgálta a művészetet. Érzékeny, ám irtó gonosz: Oldman alakításának ott a helye a legdrakulább Drakulák között.
A kanadai Drakula
Volt egyszer, a tán igaz sem volt nyolcvanas években egy remek és szórakoztató filmecske, melyben horrorfanatikus srácok szálltak szembe klasszikus rémekből verbuvált hadsereggel. Ez a Szörnyosztag, amely még mai szemmel is rendkívül szerethető és a maga módján bájos alkotás – a szörnyek osztagvezetője pedig nem más, mint Drakula, akit a nem túl ismert, kanadai Duncan Regehr formált meg, nem túl izgalmasan, de akinek kedvence ez a mozi, annak nagyon is megjegyezhetően.
A vicces(kedő) Drakula
Az old school paródiák mestere, Mel Brooks a kilencvenes évek közepén, utolsó nagyjátékfilmes rendezésében öltöztette vámpírnak Mr. Csupasz Pisztolyt, azaz Leslie Nielsent. A Drakula halott és élvezi nem igazán sikerült szellemesre, közhelyek és gyengén kifigurázott toposzok sorakoztak benne szép egymásutánban – az igazi poénok valahol az ódon pince egyik ismeretlen szegletében maradtak leláncolva. Ám a felszabadult komédiás annyira csinos volt a kosztümben, s annyira neki találták ki a szerepet, hogy már azon is nevettünk, amikor csak szimplán belenézett a kamerába.
Az animációs Drakula
Vámpírunk persze képregényekben és animációs filmekben is feltűnik olykor-olykor. A Marvelnél külön sorozat foglalkozott vele, a DC Comics unvierzumában pedig még Batmannel is megküzdött! A japánoktól eredő mangáknak és animéknek is megvannak a maguk drakulás vonatkozásai – s mivel egy vámpír nem éppen korhatártalan karakter, Hollywood leginkább a humor felől mer csak hozzá közelíteni, ha animációról van szó. A félős rajzfilmkutyának, Scooby-Doo-nak például voltak vele kalandjai, a mozikban pedig viszonylag friss, pár éves példa a Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak, amelyben Adam Sandler volt a családi problémákkal küszködő, kissé szerencsétlen Drakula eredeti hangja. És azt kell mondanunk, ezen a produkción (és az alakításon) nincs mit szégyellnie!
hogy utánanézzen a nagy vérszívónak. Mivel Bram Stoker denevérbarát, történelmi gyökerekkel rendelkező regényhősének megformálói olyan sokan vannak, hogy ha tornasorba állnának, Erdélyig érnének, ezért szigorúan a kedvencekre koncentrálunk.
A német Drakula
Friedrich Wilhelm Murnau filmtörténeti jelentőségű, bűnronda Drakuláját az eredeti változatban Orlok grófnak hívják – leginkább azért, mert a rendezőnek így nem kellett Stoker jogörököseivel bíbelődnie. Ettől aztán az adaptáció nem számít „hivatalosnak”, ám ez nem akadályozta meg Nosferatut abban, hogy lerakja az alapokat, azaz Murnau zseniális, sokszor idézett horrorfilmjével megüzenje a jövőnek, miképpen is lehet igazán félelmetesnek mutatni a vámpírok királyát. A mutatvány sikerült: Max Schrecknek már az árnyéka is parásabb, mint egyes követőinek egész alakos, jól megvilágított, beszélő Drakulája.
A magyar Drakula
Blaskó Béla Ferenc Dezső. Ezen a néven anyakönyvezték az 1882-ben született Lugosi Bélát, a mi Bélánkat, ahogy könnyes szemmel, valódi tisztelettel emlegetni szoktuk a hollywoodi rémfilmek szupersztárját. Az 1931-ben bemutatott Universal-produkció máig az egyik legnagyobb becsben tartott nagyvásznas jelenése a figurának, Lugosira pedig úgy csukódott rá a horrorfilmes skatulya, mint Drakulára a pihenőhelynek használt, ikonikus jelentőségű koporsó. A skatulyák felől nézve az eset tanulságos, a popkultúra felől viszont Lugosi karrierje nagyon is bámulatosnak tetszik. Fura történetekkel teli életútja, különös személyisége pedig számos filmben, dalban, könyvben visszaköszön és tovább él.
Az angol Drakula
A rajongóknak nyilván nem kell bemutatni Christopher Lee-t sem. A máig aktív, többek között A Gyűrűk Ura Szarumánjaként is elhíresült veterán rengeteg alkalommal alakította Drakulát – ezeken a váltakozó minőségű szemfogzásokon kívül hozzá kötődik a kultikus brit horrorgyár, a Hammer Film Productions megszámlálhatatlan másik alkotása és réme is. Lee legalább akkora fejedelme a szélesvásznú sötétségnek, mint Lugosi, sőt, mivel Christopher bácsi még mindig itt van nekünk, s igen találékony, valamint tisztelői is jó sokan vannak, narrátorként-mesélőként is rettentően népszerű – valamint a zsáner olyan bizarr megnyilvánulásait is kipróbálhatta, mint például a lemezkészítés: nehezebb és könnyebb zenei műfajokban egyaránt használták már egyedi, frászkeltő orgánumát.
Az amerikai Drakula
Azt azért már annak idején, 1992 előtt is lehetett sejteni, hogy ha Francis Ford Coppola megidézi a szerelmes, mindenben csalódott uralkodót, Vlad Tepest és a romantika után sóvárgó, démoni alakot, aki lett belőle… Nos, akkor Drakula igazán meg lesz idézve! Keresztapánk aligha találhatott tökéletesebb színészt erre a feladatra Gary Oldmannél, aki ha kellett, elegánsan, ha arra volt szükség, gyomorforgatóan szolgálta a művészetet. Érzékeny, ám irtó gonosz: Oldman alakításának ott a helye a legdrakulább Drakulák között.
A kanadai Drakula
Volt egyszer, a tán igaz sem volt nyolcvanas években egy remek és szórakoztató filmecske, melyben horrorfanatikus srácok szálltak szembe klasszikus rémekből verbuvált hadsereggel. Ez a Szörnyosztag, amely még mai szemmel is rendkívül szerethető és a maga módján bájos alkotás – a szörnyek osztagvezetője pedig nem más, mint Drakula, akit a nem túl ismert, kanadai Duncan Regehr formált meg, nem túl izgalmasan, de akinek kedvence ez a mozi, annak nagyon is megjegyezhetően.
A vicces(kedő) Drakula
Az old school paródiák mestere, Mel Brooks a kilencvenes évek közepén, utolsó nagyjátékfilmes rendezésében öltöztette vámpírnak Mr. Csupasz Pisztolyt, azaz Leslie Nielsent. A Drakula halott és élvezi nem igazán sikerült szellemesre, közhelyek és gyengén kifigurázott toposzok sorakoztak benne szép egymásutánban – az igazi poénok valahol az ódon pince egyik ismeretlen szegletében maradtak leláncolva. Ám a felszabadult komédiás annyira csinos volt a kosztümben, s annyira neki találták ki a szerepet, hogy már azon is nevettünk, amikor csak szimplán belenézett a kamerába.
Az animációs Drakula
Vámpírunk persze képregényekben és animációs filmekben is feltűnik olykor-olykor. A Marvelnél külön sorozat foglalkozott vele, a DC Comics unvierzumában pedig még Batmannel is megküzdött! A japánoktól eredő mangáknak és animéknek is megvannak a maguk drakulás vonatkozásai – s mivel egy vámpír nem éppen korhatártalan karakter, Hollywood leginkább a humor felől mer csak hozzá közelíteni, ha animációról van szó. A félős rajzfilmkutyának, Scooby-Doo-nak például voltak vele kalandjai, a mozikban pedig viszonylag friss, pár éves példa a Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak, amelyben Adam Sandler volt a családi problémákkal küszködő, kissé szerencsétlen Drakula eredeti hangja. És azt kell mondanunk, ezen a produkción (és az alakításon) nincs mit szégyellnie!