Két nap, egy éjszaka 2014. november 19. / Dercsényi Dávid Ha kiadnák az „Európa élő filmes lelkiismerete” díjakat, a Dardenne fivérek jó sokat elnyernének belőlük, hisz általában az elesetteket és gyámolításra szorulókat éneklik meg a maguk zümmögősen halk hangján. A címben jelzett időintervallum egy fiatal nő, Sandra rendelkezésére álló idő: miután az üzemben, ahol dolgozik, a vezetőség választás elé állította a dolgozókat, ők arra szavaztak, hogy inkább a prémiumukat szeretnék megkapni, mintsem Sandrát továbbra is a kollégájukként. Az épphogy felépült, de még labilis nőnek egy hétvégéje van, hogy elzarándokoljon a többiekhez, és megpróbálja őket véleményük megváltoztatására bírni, hogy a hétfői, megismételt szavazáson inkább mellé és ne a pénz mellé álljanak. Míg Friedrich Dürrenmatt öreg hölgye még egy morálisan könnyű helyzetet ajánl fel a közönségnek (pénz vs. bosszú), addig a Dardenne-ek nem engedik, hogy a néző ilyen olcsón megússza – Sandra groteszk Canossa-járása közben bőven van mód megérteni a prémium mellett szavazókat is. Rendszerkritika ez, de túlságosan leegyszerűsítenénk, ha csak a piacgazdaság piramisának építőit sújtó embertelen választási helyzetekre vonatkoztatnánk a filmet. Bármilyen rendszer, amely szétzilálja az emberi kapcsolatok, családok, barátok, kollégák kötelékeit, s szembefordít sorstársakat, felháborítja a belga rendezőfivéreket. És a maguk csendes módján tiltakoznak, konok beállításaikat mindig kettészeli középen egy határ, egy vonal, ahogy a felsőbb érdekek kettészelik a szerves kapcsolatokat. Nekünk, magyaroknak is érdekes film ez, hisz nálunk sokaknak csak vágyálom mind az 1000 eurós prémium, mind a munkahelyi szolidaritás – innen nézve ez a történet nem tűnik akkora tragédiának. De ez a lényege a szolidaritásnak: megráz téged is a mások baja, még ha neked akár annál nagyobbak is vannak. A kamera sem tolakodik, egy közeli barát szemszögéből, sokszor hátulról, oldalról kíséri végig a látottakat. Amelyek közül kiemelkedik Marion Cotillard teljesítménye – bár a Piaf óta nem lepődhetnénk meg semmin, Cotillard oly mértékben lényegül át, s válik vészesen önbizalom-hiányos, lelki beteg Sandrává, hogy még a mosolya, a járása, a nézése is más. A film kerüli a nagy érzelmeket, a kirobbanó szenvedélyeket – épp ezért erős, a mindennapok alávetettségének tragikumára hívja fel a figyelmet. Két nap, egy éjszaka (12) (Deux jours, une nuit) Belga, feliratos film Rendező: Jean-Pierre Dardenne, Luc Dardenne Főszereplők: Marion Cotillard, Catherine Salée, Fabrizio Rongione 112 perc Forgalmazó: Mozinet Már a mozikban |