2014. december 29. / G. I.
Az epikus film közel áll az Oscar-díjas rendező és színészlegenda, Clint Eastwood szívéhez, ért hozzá, és jól is csinálja. Szerencse, hogy többször hangoztatott „fenyegetéseit” ő sem veszi komolyan, miszerint most aztán tényleg visszavonul.
Mert például ez a film Eastwood rutinja és tehetsége nélkül könnyen zátonyra futhatott volna, sok mindenki más csak legyintett volna, ó, Marshall Brickman és Rick Elice musicalje olyan sikeres, hogy szinte magától a vászonra mászik. Nem kell hozzátenni semmit. Holott de. Kell. Pont ott dől el minden, mit és hogyan lehet hozzátenni az alapanyaghoz – és az öreg mester elsőrangú, jellemfejlődésre alapuló, sokszálas zenés drámát rajzolt.
A Fiúk Jerseyből négy külvárosi szegénylegény 1960-as évekbeli álomkarrierjét meséli el, az álmodozásokkal átitatott nyomorgástól az elsöprő sikereken át a kudarcokig és az újra önmagukra találásig. A srácok – Frankie Valli (John Lloyd Young), Tommy DeVito (Vincent Piazza), Nick DeVito (Johnny Cannizzaro), Nick Massi (Michael Lomenda) – Frank Valli and the Four Seasons nevű zenekara Beatles-méretű sikerekkel büszkélkedhet. Fejhangú frontemberük jellegzetes orgánumán felcsendülő slágereiket ma is ismeri (ha nem is szereti) mindenki: Sherry, Big Girls Don’t Cry, Walk Like A Man… A bejárt hosszú út feszültségekkel teli, egyrészt mindenkinek megvan a sötét oldala (hűtlenség, maffiatartozások, kisebb-nagyobb árulások), másrészt négy ember együttműködése sosem mentes a súrlódásoktól.
Eastwoodban az a mesteri, ahogy a központi jellemek alakulását és viszonyait bemutatja, miközben érzékletes képet fest a korszakról, akárha mindig a keleti parti városban lakott volna a hatvanas években. A zeneeposzból a színészek közül külön nem tudunk kiemelni senkit sem, de nem azért, mert jellegtelen a munkájuk, pont ellenkezőleg: mert az egész játékerőssége szintén az együttműködésben rejlik (erre mondják mai tehetségkutató-műsoros megfogalmazásban: nagyon együtt vannak). Persze, Gyp DeCarlo producer szerepében hálásak vagyunk Christopher Walken jelenlétéért.
DVD
ProVideo
Kritika (3)
Mert például ez a film Eastwood rutinja és tehetsége nélkül könnyen zátonyra futhatott volna, sok mindenki más csak legyintett volna, ó, Marshall Brickman és Rick Elice musicalje olyan sikeres, hogy szinte magától a vászonra mászik. Nem kell hozzátenni semmit. Holott de. Kell. Pont ott dől el minden, mit és hogyan lehet hozzátenni az alapanyaghoz – és az öreg mester elsőrangú, jellemfejlődésre alapuló, sokszálas zenés drámát rajzolt.
A Fiúk Jerseyből négy külvárosi szegénylegény 1960-as évekbeli álomkarrierjét meséli el, az álmodozásokkal átitatott nyomorgástól az elsöprő sikereken át a kudarcokig és az újra önmagukra találásig. A srácok – Frankie Valli (John Lloyd Young), Tommy DeVito (Vincent Piazza), Nick DeVito (Johnny Cannizzaro), Nick Massi (Michael Lomenda) – Frank Valli and the Four Seasons nevű zenekara Beatles-méretű sikerekkel büszkélkedhet. Fejhangú frontemberük jellegzetes orgánumán felcsendülő slágereiket ma is ismeri (ha nem is szereti) mindenki: Sherry, Big Girls Don’t Cry, Walk Like A Man… A bejárt hosszú út feszültségekkel teli, egyrészt mindenkinek megvan a sötét oldala (hűtlenség, maffiatartozások, kisebb-nagyobb árulások), másrészt négy ember együttműködése sosem mentes a súrlódásoktól.
Eastwoodban az a mesteri, ahogy a központi jellemek alakulását és viszonyait bemutatja, miközben érzékletes képet fest a korszakról, akárha mindig a keleti parti városban lakott volna a hatvanas években. A zeneeposzból a színészek közül külön nem tudunk kiemelni senkit sem, de nem azért, mert jellegtelen a munkájuk, pont ellenkezőleg: mert az egész játékerőssége szintén az együttműködésben rejlik (erre mondják mai tehetségkutató-műsoros megfogalmazásban: nagyon együtt vannak). Persze, Gyp DeCarlo producer szerepében hálásak vagyunk Christopher Walken jelenlétéért.
DVD
ProVideo
Kritika (3)