Körberajzolva
2015. január 01. / Dercsényi Dávid

Hogy egy színész mire jó a szorosabb munkaköri leírásán túl, ideális vígjátéki alapötletnek tűnik, elvégre Lars von Trier Főfőnöke is innen indul, aztán a filmtörténet egyik legmulatságosabb gya­láz­ko­dó monológjával zárul. Persze Trierből kevés van, Jean-Paul Saloméből meg több, utóbbi

rendezte ezt a filmet meg az Arséne Lupint mondjuk 2004-ből, ami nem túl izgalmas kalandfilm volt, a Körberajzolva pedig nem túl hu­mo­ros vígjáték.
A tét nagyjából hiányzik, még ha a téte, azaz az arc meg is volna: Fran­cois Damienst lehetett szeretni a Nathalie második életében, ahogy előadta a betűrt pulcsis svéd szerelmest. Most is a sze­ren­csét­len fajtát alakítja, Jean Renault-ként élő paródiája Jean Renónak, kiáll­ha­tat­lan színész, aki hashajtóreklámokra kénytelen pazarolni te­het­sé­gét. Összetett karakter, kár, hogy a belőle fakadó tragikumból semmit nem érzékelünk – mintha a rendezőből hiányozna az a beleélő ké­pes­ség, amire Renault annyira büszke. A színészt végül a francia he­gyek­be szólítja a kötelesség és a rendőrség: egy gyilkosság re­kon­struk­ciós munkáin kell eljátszania a halottat. Itt még inkább kitágul az univerzum: ködös hegyek, furcsa bűntény, abszurd helyzet, csinos bírónő, helyzetkomikum és elrontott életek – más ebből kihozta az Erőszakikat, Salomé nem tudja meghaladni a 80-as évek francia tévés vígjátékait. Sőt, ügyetlenül bonyolít, próbál feszültséget szítani, ahol már nem lehet, valahogy egyre szétesőbb és kétségbeesettebb az egész. Francia vígjátéktól nem ilyen jelzőket várunk.

Körberajzolva (16)
(Je fais le mort)
Francia, feliratos film
Rendező: Jean-Paul Salomé
Szereplők: Francois Damiens, Géraldine Nakache, Lucien Jean-Baptiste
104 perc
Forgalmazó: Mozinet
Már a mozikban