2015. január 08. / L. K.
Csík János jubileumhalmozó, hiszen tavaly ünnepelték zenekara fennállásának 25. évfordulóját, idén decemberben pedig 50. születésnapját ülik majd meg, de nem akárhogyan, hanem új lemezzel és koncerttel a Fonóban, zenészbarátok társaságában.
Egy művésznek talán nem is olyan nehéz az összegzés egy ilyen kerek évforduló nyomán, hiszen elég, ha visszatekint a munkásságára, majd csokorba gyűjtve megmutatja azt.
Cs. J.: A valóságban nem volt szándékomban a munkásságomról öszszegezni bármit is. A születésnapomról van szó, ennek örömére készítek egy lemezt, amely valóban más ízű munka, mint a Csík zenekarral való lemezkészítés, hiszen az hét ember gondolataiból és ízléséből áll össze. Az pedig már 25 éve nagyon jól működik, hogy hoz valaki egy ötletet, heten rágjuk, aztán megszületik a végeredmény. Ez a fél évszázados születésnap pedig igazán jó alkalom arra, hogy a saját érzéseimet és gondolataimat elmondjam egy lemezen magyar népdalokkal, saját írásaimmal és szerzeményeimmel, ennek minden kockázatával. Több kedves zenészbarátomat, kollégámat megkérdeztem, jó ötlet-e ez, és mindenki támogatott, vagy zenével, mint Dresch Mihály, vagy javaslatokkal, jó szándékkal, mint Presser Gábor, aki jó gondolatnak tartotta, és muzsikál is a lemezen. Most egy picit fény derül arra, mit tartok szépnek, jónak, mi az érték számomra, és az is, hogy milyen kedves és jó zenészek vannak körülöttem, akiknek nagyon sokat köszönhetek.
A lemez címe Ratkó József versének címe is: Úgy élni, mint a fák.
Cs. J.: A címadó dalban részlet hangzik el a versből. Az idézet arról szól, hogy a fák is növekednek, dolgoznak, küzdenek, ha kell, a viharral, a tűzzel, ahogy nekünk is nap mint nap meg kell küzdenünk, hogy szép „termést”, „gyümölcsöt” hozzon a munkánk, és saját példánkkal biztatnunk kell a jövő generációt, hogy éljen, fejlődjön. Fontos, hogy az életünket hasznosan és bölcsen éljük meg.
A dalok pedig, mint a fák évgyűrűi, mutatják az útját a zenében.
Cs. J.: A nagymamámnál a Kiskunságban egy tanyán találkoztam először a népzenével gyermekként, és ez a pillanat is megszólal majd a lemezen. Elhangzik majd egy írás is, egy történet, melyhez Presser Gábor zongorázik szép aláfestő muzsikát. Olyan pillanatok is felelevenednek, amik jelzik, miért tartom szépnek a kalotaszegi és az észak-mezőségi népzenét. Mivel városi ember vagyok, néha szeretek kávéházban üldögélni, ahol élő zene szól. A lemezen zenél egy idős bárzongorista barátom, aki mindig a régi falusi zenészekre emlékeztet. Nekik megvan a saját zenei tudásuk, miközben a saját ízük, saját világuk szerint díszítik, varázsolják olyanná a dallamokat, amilyenek ők maguk. Felcsendül olyan dallam is a lemezen, amit régen egy bábszínházi darabhoz írtam, most pedig Szabó Balázst kértem meg, hogy írjon hozzá szöveget. És mivel a saját szerzemények is az életem részei, új dal is készült, amit Ferenczi Gyurival és a Rackajammel adunk elő. Egyedül a klasszikus zene marad ki, de nem bánom, hiszen már sok korábbi Csík zenekar lemezen bizonyítást nyert, hogy azt is nagyon szeretem, és szeretném továbbadni minél többeknek.
December 27-én lemezbemutató koncertet is tartanak a Fonóban, három nappal a szokásos óévbúcsúztató zenekari koncert előtt.
Cs. J.: Jó apropó lesz ez, hogy mindenki itt legyen, hiszen az összes zenészbarátom fellép majd, akikkel a lemezt felvettük, s bemutatjuk a lemez anyagát Persze ez nem akarja háttérbe szorítani a 30-i nagyszabású zenekari koncertet, hiszen ezt inkább egy bensőséges, családias ünneplésnek szánom.
Egyébként is arról tanúskodik az élete, hogy a zenésznek lenni nem „csupán” muzsikálást jelent.
Cs. J.: Hogy milyen fajta képzettséggel, zenével, emberekkel, világgal találkozik az ember élete során, az a személyiségét, a gondolatait és a magatartását is meghatározza, tájékozottságot, bölcsességet, tiszteletet, megbecsülést, de legfőképpen barátokat ad. Egy kolozsvári bábfesztiválon játszottam egyszer A Hegedűs Ember története című mesedarabban, amely után a vendéglátó család vacsorával kínált. Az étel pedig annyira finom volt, hogy azonnal elkértem a receptet, és azóta is gyakran készítem el jeles napokon, ünnepeken. Vagyis sokkal többet tanulhat az ember így, mint gondolná, ha nyitott és figyel, mert ez valóban nemcsak arról szól, hogy sokat tanulunk az iskolában, aztán kiállunk a színpadra muzsikálni. A színpadon is embernek kell lenni, ahol nemcsak a zene a kommunikációs eszközünk, hanem mi magunk, a személyiségünk is. Helyesen kell bánni a minket körülvevő szeretettel, és fontos, hogy tiszteljük a nehezebb körülmények között létrejött műsorokat éppúgy, mint a nagy apparátussal készülőket. Vagyis zenésznek lenni igazán érdekes, emberformáló dolog.
Folyamatosan dolgoznak, nem torpantak meg a zenekar 25 éves jubileumától vagy az ön közelgő 50. születésnapjától sem.
Cs. J.: Valóban az a cél, hogy haladjanak tovább a dolgok. Én szeretem az ünnepeket. Úgy gondolom, vannak pillanatok, amikor meg kell állni és szeretni, hogy létezünk. Sokan mondják, hogy nem olyan nagy dolgok az ünnepek, miközben ezek jelzik, hogy élünk, hol tartunk, és hová juthatunk.
Egy művésznek talán nem is olyan nehéz az összegzés egy ilyen kerek évforduló nyomán, hiszen elég, ha visszatekint a munkásságára, majd csokorba gyűjtve megmutatja azt.
Cs. J.: A valóságban nem volt szándékomban a munkásságomról öszszegezni bármit is. A születésnapomról van szó, ennek örömére készítek egy lemezt, amely valóban más ízű munka, mint a Csík zenekarral való lemezkészítés, hiszen az hét ember gondolataiból és ízléséből áll össze. Az pedig már 25 éve nagyon jól működik, hogy hoz valaki egy ötletet, heten rágjuk, aztán megszületik a végeredmény. Ez a fél évszázados születésnap pedig igazán jó alkalom arra, hogy a saját érzéseimet és gondolataimat elmondjam egy lemezen magyar népdalokkal, saját írásaimmal és szerzeményeimmel, ennek minden kockázatával. Több kedves zenészbarátomat, kollégámat megkérdeztem, jó ötlet-e ez, és mindenki támogatott, vagy zenével, mint Dresch Mihály, vagy javaslatokkal, jó szándékkal, mint Presser Gábor, aki jó gondolatnak tartotta, és muzsikál is a lemezen. Most egy picit fény derül arra, mit tartok szépnek, jónak, mi az érték számomra, és az is, hogy milyen kedves és jó zenészek vannak körülöttem, akiknek nagyon sokat köszönhetek.
A lemez címe Ratkó József versének címe is: Úgy élni, mint a fák.
Cs. J.: A címadó dalban részlet hangzik el a versből. Az idézet arról szól, hogy a fák is növekednek, dolgoznak, küzdenek, ha kell, a viharral, a tűzzel, ahogy nekünk is nap mint nap meg kell küzdenünk, hogy szép „termést”, „gyümölcsöt” hozzon a munkánk, és saját példánkkal biztatnunk kell a jövő generációt, hogy éljen, fejlődjön. Fontos, hogy az életünket hasznosan és bölcsen éljük meg.
A dalok pedig, mint a fák évgyűrűi, mutatják az útját a zenében.
Cs. J.: A nagymamámnál a Kiskunságban egy tanyán találkoztam először a népzenével gyermekként, és ez a pillanat is megszólal majd a lemezen. Elhangzik majd egy írás is, egy történet, melyhez Presser Gábor zongorázik szép aláfestő muzsikát. Olyan pillanatok is felelevenednek, amik jelzik, miért tartom szépnek a kalotaszegi és az észak-mezőségi népzenét. Mivel városi ember vagyok, néha szeretek kávéházban üldögélni, ahol élő zene szól. A lemezen zenél egy idős bárzongorista barátom, aki mindig a régi falusi zenészekre emlékeztet. Nekik megvan a saját zenei tudásuk, miközben a saját ízük, saját világuk szerint díszítik, varázsolják olyanná a dallamokat, amilyenek ők maguk. Felcsendül olyan dallam is a lemezen, amit régen egy bábszínházi darabhoz írtam, most pedig Szabó Balázst kértem meg, hogy írjon hozzá szöveget. És mivel a saját szerzemények is az életem részei, új dal is készült, amit Ferenczi Gyurival és a Rackajammel adunk elő. Egyedül a klasszikus zene marad ki, de nem bánom, hiszen már sok korábbi Csík zenekar lemezen bizonyítást nyert, hogy azt is nagyon szeretem, és szeretném továbbadni minél többeknek.
December 27-én lemezbemutató koncertet is tartanak a Fonóban, három nappal a szokásos óévbúcsúztató zenekari koncert előtt.
Cs. J.: Jó apropó lesz ez, hogy mindenki itt legyen, hiszen az összes zenészbarátom fellép majd, akikkel a lemezt felvettük, s bemutatjuk a lemez anyagát Persze ez nem akarja háttérbe szorítani a 30-i nagyszabású zenekari koncertet, hiszen ezt inkább egy bensőséges, családias ünneplésnek szánom.
Egyébként is arról tanúskodik az élete, hogy a zenésznek lenni nem „csupán” muzsikálást jelent.
Cs. J.: Hogy milyen fajta képzettséggel, zenével, emberekkel, világgal találkozik az ember élete során, az a személyiségét, a gondolatait és a magatartását is meghatározza, tájékozottságot, bölcsességet, tiszteletet, megbecsülést, de legfőképpen barátokat ad. Egy kolozsvári bábfesztiválon játszottam egyszer A Hegedűs Ember története című mesedarabban, amely után a vendéglátó család vacsorával kínált. Az étel pedig annyira finom volt, hogy azonnal elkértem a receptet, és azóta is gyakran készítem el jeles napokon, ünnepeken. Vagyis sokkal többet tanulhat az ember így, mint gondolná, ha nyitott és figyel, mert ez valóban nemcsak arról szól, hogy sokat tanulunk az iskolában, aztán kiállunk a színpadra muzsikálni. A színpadon is embernek kell lenni, ahol nemcsak a zene a kommunikációs eszközünk, hanem mi magunk, a személyiségünk is. Helyesen kell bánni a minket körülvevő szeretettel, és fontos, hogy tiszteljük a nehezebb körülmények között létrejött műsorokat éppúgy, mint a nagy apparátussal készülőket. Vagyis zenésznek lenni igazán érdekes, emberformáló dolog.
Folyamatosan dolgoznak, nem torpantak meg a zenekar 25 éves jubileumától vagy az ön közelgő 50. születésnapjától sem.
Cs. J.: Valóban az a cél, hogy haladjanak tovább a dolgok. Én szeretem az ünnepeket. Úgy gondolom, vannak pillanatok, amikor meg kell állni és szeretni, hogy létezünk. Sokan mondják, hogy nem olyan nagy dolgok az ünnepek, miközben ezek jelzik, hogy élünk, hol tartunk, és hová juthatunk.