2015. január 09. / Pavlovics Ágota
2007-ben Oscar-díjra jelölték Maestro című animációs rövidfilmjét. Az Ergo filozofikus tartalmával nyűgözte le a műfaj kedvelőit. Izgalmasan mesélt el egy hétköznapi történetet Mama című filmjében. A rendező, producer, animációs filmes M. Tóth Géza munkásságának bemutatása
szétfeszítené az oldal kereteit, ezért fájó szívvel erős önkorlátozásra kényszerülünk. A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektoraként is dolgozó alkotóművésszel a Maestrótól a Bogyó és Babóca sorozat új epizódjain át egy Wagner-bemutatóig tartó ív mentén haladva beszélgettünk.
A Maestro ma is éppoly izgalmas, mint közel tíz éve volt. Mi járt a fejében, amikor kitalálta?
M. T. G.: A Maestro a szándékos siker reményével elindított produkció volt. Minden film elkészítése során fontos szempont, hogy a film hova készül, a közönsége milyen ismeretekkel, kulturáltsággal, elvárásokkal, filmnézői rutinnal rendelkezik. Mindig igyekszem tudatosan, alaposan felkészülni a munkáimra, és törekszem rá, hogy pontosan kijelöljem a célomat is. Sem a Maestro előtt, sem utána nem akartam ennyire, hogy a nemzetközi fesztiválokon ilyen jó eséllyel indulhasson egy filmem. A Maestro egyetlen snitt, vágás nélküli, ötperces jelenet, a végén csattanóval. Sokáig törtem a fejem, míg megszületett a forgatókönyv, tudtam, olyan szakmai minőséget képvisel, ami kiemelkedik a mezőnyből. Állami támogatást alig kaptunk, viszont fantasztikus stábot sikerült összehozni, mindenki a maximumot hozta. Az elkészülte után is sokat kellett tenni azért, hogy Oscar-díj jelöltként esélye legyen a filmnek. Vannak rövidfilmjeim, amelyek számomra fontosabbak, talán szakmailag is értékesebbek, mint a Maestro, de ezekről már a forgatókönyvírás fázisában tudtam, hogy nincs hasonló elismerésre esélyük.
Minden munkája különleges látásmódról árulkodik, és érzékelhető az is, hogy remek csapattal dolgozik. Hogy indult a KEDD?
M. T. G.: Amikor pályakezdőként azt tapasztaltam, hogy a rövid animációs műfaj megy nekem, és a filmjeim pozitív visszajelzéseket kapnak nemzetközi fesztiválokon, azzal is szembesülnöm kellett, hogy Magyarországon ez inkább úri huncutság, megélni nem tudok belőle. Nem engedhettem meg magamnak, hogy egy évig foglalkozzak valamivel annak érdekében, hogy az elvárásaimnak megfelelő produktum szülessen. Hiába képviseltem az országot közel kétszáz rangos nemzetközi versenyen, köztük az Annecyi, a Berlini, a Cannes-i Filmfesztiválon, ez nekem és a családomnak nem biztosított megélhetést. A 2002-ben alapított KEDD Kreatív Műhelyben főként televízió-arculatokat, tévésorozatokat, reklámokat, csatornaazonosítókat csinálunk. A KEDD az a háttér, amely szervezetileg és anyagilag biztosítja a filmek elkészülését és az eljuttatását a hazai és nemzetközi közönség elé. Többen dolgozunk együtt, munkatársam zöme teljes jogú alkotó és szellemi partner. A filmjeinkhez nyert támogatást stúdiónk a megrendeléses munkáinkból származó bevételekből egészíti ki. Eddig minden filmünknél szükség volt erre.
Jó hír a kisgyerekes szülőknek és a sorozat minden rajongójának korhatár nélkül, hogy folytatódik a Bogyó és Babóca sorozat, amely további epizódokban mutatja be a szeretni való csigafiú és a tűzrőlpattant katicalány kalandjait.
M. T. G.: Igen, a Médiatanács támogatta a folytatást. A Bartos Erika gyermekkönyv-sorozata alapján készült Bogyó és Babóca azért remek alapanyag, mert a szerző közvetlenül a gyerekhez szól. Nem beszél el a fejük fölött, nem a szülőknek csinálja a könyveit, nem a szakmai babérokért alkot. Nagy empátiájú, nagy mesélőkedvű, háromgyerekes anyukaként írta és rajzolta meg a Bogyó és Babóca sorozatot.
Mi mindenre volt szükség ahhoz, hogy a kicsik által könyvekből ismert tartalom és látvány animációs film formájában is számukra izgalmas módon jelenjen meg?
M. T. G.: A kisgyerekek, nevezetesen a 2-7 éves korosztály gondolkodásában nem egységes, bár a médiában egy korosztálynak tekintik őket. Számos sajátosság alapján lehet jellemezni őket. Kérdés, hogy mennyi filmet láttak. Milyen szinten értik a nyelvi absztrakciókat? Mennyi ideig, milyen összetettségig képesek követni egy történetet? Ezeknek és a sok hasonló kérdésnek a megválaszolásban segítségemre volt, hogy tíz éve az ELTE Neveléstudományi Tanszékén végeztem a témában egy több évig tartó empirikus kutatást. A PhD kutatási témám és a doktori értekezés címe „A televízió és a közönség kapcsolatának vizsgálata rajzteszttel 6-10 éves gyerekek körében” volt. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a kisgyerekkorú nézők miként értelmezik, hogyan dolgozzák fel azokat az élményeket, amelyek a televíziónézés közben érik őket, illetve hogy miként lehet megfogalmazni azt a szoros és különös kapcsolatot, ami életkortól függetlenül a legtöbb embert a televízióhoz köti. Persze a kutatási tapasztalatok mellett az is fontos volt, amikor a Bogyó és Babóca sorozatot készítettük, hogy mozgósítsuk magunkban a magunk kisgyerek-énjét. Csak így tudjuk átültetni az animációs film nyelvére a rajzokat és a szöveget. Kicsit olyan ez, mint a műfordítók munkája. Ennek az összetett és rendkívül érdekes feladatnak a megoldásában rendezőtársam Antonin Krizsanics volt.
Hogyan alakult a sorozat finanszírozása? Most is a KEDD állta a költségeket?
M. T. G.: Eleinte nehezen indult a finanszírozás, az első körben elkészült huszonhat részből tizenkilencet a KEDD finanszírozott, csupán hét epizód készült állami támogatásból. Vagyis a KEDD jelentős kockázatot vállalt. Tavaly megváltozott a helyzet, amikor a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának keretén belül, a Macskássy Gyula-pályázaton három nyertes pályázatunk is volt a Bogyó és Babóca teljes harmadik évadára. A pályázatokon nyert támogatásokat mindig igyekeztünk lelkiismeretesen felhasználni, és a szükséges anyagiakkal kiegészíteni. A KEDD több sikeres rövidfilmre, ismeretterjesztő filmre, összművészeti produkcióra és rajzfilmsorozatra lehet büszke. A munkáinkat több mint száz nemzetközi díjjal ismerték el. Volt olyan periódus az életünkben, amikor anyagilag túlvállaltuk magunkat, de szerencsére mindig sikerült megerősödnünk.
Lenyűgözően sokszínű alkotói világban mozog. Az eddig felsoroltakon kívül dolgozik a Magyar Állami Operaháznak is. Készített nekik rövid spotokat, félórás ismeretterjesztő filmeket, színpadi előadást. Hamarosan újra rendezni fog náluk.
M. T. G.: Igen, nagy örömömre felkérést kaptam Richard Wagner A Rajna kincse című operájának rendezésére.
szétfeszítené az oldal kereteit, ezért fájó szívvel erős önkorlátozásra kényszerülünk. A Színház- és Filmművészeti Egyetem rektoraként is dolgozó alkotóművésszel a Maestrótól a Bogyó és Babóca sorozat új epizódjain át egy Wagner-bemutatóig tartó ív mentén haladva beszélgettünk.
A Maestro ma is éppoly izgalmas, mint közel tíz éve volt. Mi járt a fejében, amikor kitalálta?
M. T. G.: A Maestro a szándékos siker reményével elindított produkció volt. Minden film elkészítése során fontos szempont, hogy a film hova készül, a közönsége milyen ismeretekkel, kulturáltsággal, elvárásokkal, filmnézői rutinnal rendelkezik. Mindig igyekszem tudatosan, alaposan felkészülni a munkáimra, és törekszem rá, hogy pontosan kijelöljem a célomat is. Sem a Maestro előtt, sem utána nem akartam ennyire, hogy a nemzetközi fesztiválokon ilyen jó eséllyel indulhasson egy filmem. A Maestro egyetlen snitt, vágás nélküli, ötperces jelenet, a végén csattanóval. Sokáig törtem a fejem, míg megszületett a forgatókönyv, tudtam, olyan szakmai minőséget képvisel, ami kiemelkedik a mezőnyből. Állami támogatást alig kaptunk, viszont fantasztikus stábot sikerült összehozni, mindenki a maximumot hozta. Az elkészülte után is sokat kellett tenni azért, hogy Oscar-díj jelöltként esélye legyen a filmnek. Vannak rövidfilmjeim, amelyek számomra fontosabbak, talán szakmailag is értékesebbek, mint a Maestro, de ezekről már a forgatókönyvírás fázisában tudtam, hogy nincs hasonló elismerésre esélyük.
Minden munkája különleges látásmódról árulkodik, és érzékelhető az is, hogy remek csapattal dolgozik. Hogy indult a KEDD?
M. T. G.: Amikor pályakezdőként azt tapasztaltam, hogy a rövid animációs műfaj megy nekem, és a filmjeim pozitív visszajelzéseket kapnak nemzetközi fesztiválokon, azzal is szembesülnöm kellett, hogy Magyarországon ez inkább úri huncutság, megélni nem tudok belőle. Nem engedhettem meg magamnak, hogy egy évig foglalkozzak valamivel annak érdekében, hogy az elvárásaimnak megfelelő produktum szülessen. Hiába képviseltem az országot közel kétszáz rangos nemzetközi versenyen, köztük az Annecyi, a Berlini, a Cannes-i Filmfesztiválon, ez nekem és a családomnak nem biztosított megélhetést. A 2002-ben alapított KEDD Kreatív Műhelyben főként televízió-arculatokat, tévésorozatokat, reklámokat, csatornaazonosítókat csinálunk. A KEDD az a háttér, amely szervezetileg és anyagilag biztosítja a filmek elkészülését és az eljuttatását a hazai és nemzetközi közönség elé. Többen dolgozunk együtt, munkatársam zöme teljes jogú alkotó és szellemi partner. A filmjeinkhez nyert támogatást stúdiónk a megrendeléses munkáinkból származó bevételekből egészíti ki. Eddig minden filmünknél szükség volt erre.
Jó hír a kisgyerekes szülőknek és a sorozat minden rajongójának korhatár nélkül, hogy folytatódik a Bogyó és Babóca sorozat, amely további epizódokban mutatja be a szeretni való csigafiú és a tűzrőlpattant katicalány kalandjait.
M. T. G.: Igen, a Médiatanács támogatta a folytatást. A Bartos Erika gyermekkönyv-sorozata alapján készült Bogyó és Babóca azért remek alapanyag, mert a szerző közvetlenül a gyerekhez szól. Nem beszél el a fejük fölött, nem a szülőknek csinálja a könyveit, nem a szakmai babérokért alkot. Nagy empátiájú, nagy mesélőkedvű, háromgyerekes anyukaként írta és rajzolta meg a Bogyó és Babóca sorozatot.
Mi mindenre volt szükség ahhoz, hogy a kicsik által könyvekből ismert tartalom és látvány animációs film formájában is számukra izgalmas módon jelenjen meg?
M. T. G.: A kisgyerekek, nevezetesen a 2-7 éves korosztály gondolkodásában nem egységes, bár a médiában egy korosztálynak tekintik őket. Számos sajátosság alapján lehet jellemezni őket. Kérdés, hogy mennyi filmet láttak. Milyen szinten értik a nyelvi absztrakciókat? Mennyi ideig, milyen összetettségig képesek követni egy történetet? Ezeknek és a sok hasonló kérdésnek a megválaszolásban segítségemre volt, hogy tíz éve az ELTE Neveléstudományi Tanszékén végeztem a témában egy több évig tartó empirikus kutatást. A PhD kutatási témám és a doktori értekezés címe „A televízió és a közönség kapcsolatának vizsgálata rajzteszttel 6-10 éves gyerekek körében” volt. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a kisgyerekkorú nézők miként értelmezik, hogyan dolgozzák fel azokat az élményeket, amelyek a televíziónézés közben érik őket, illetve hogy miként lehet megfogalmazni azt a szoros és különös kapcsolatot, ami életkortól függetlenül a legtöbb embert a televízióhoz köti. Persze a kutatási tapasztalatok mellett az is fontos volt, amikor a Bogyó és Babóca sorozatot készítettük, hogy mozgósítsuk magunkban a magunk kisgyerek-énjét. Csak így tudjuk átültetni az animációs film nyelvére a rajzokat és a szöveget. Kicsit olyan ez, mint a műfordítók munkája. Ennek az összetett és rendkívül érdekes feladatnak a megoldásában rendezőtársam Antonin Krizsanics volt.
Hogyan alakult a sorozat finanszírozása? Most is a KEDD állta a költségeket?
M. T. G.: Eleinte nehezen indult a finanszírozás, az első körben elkészült huszonhat részből tizenkilencet a KEDD finanszírozott, csupán hét epizód készült állami támogatásból. Vagyis a KEDD jelentős kockázatot vállalt. Tavaly megváltozott a helyzet, amikor a Médiatanács Magyar Média Mecenatúra programjának keretén belül, a Macskássy Gyula-pályázaton három nyertes pályázatunk is volt a Bogyó és Babóca teljes harmadik évadára. A pályázatokon nyert támogatásokat mindig igyekeztünk lelkiismeretesen felhasználni, és a szükséges anyagiakkal kiegészíteni. A KEDD több sikeres rövidfilmre, ismeretterjesztő filmre, összművészeti produkcióra és rajzfilmsorozatra lehet büszke. A munkáinkat több mint száz nemzetközi díjjal ismerték el. Volt olyan periódus az életünkben, amikor anyagilag túlvállaltuk magunkat, de szerencsére mindig sikerült megerősödnünk.
Lenyűgözően sokszínű alkotói világban mozog. Az eddig felsoroltakon kívül dolgozik a Magyar Állami Operaháznak is. Készített nekik rövid spotokat, félórás ismeretterjesztő filmeket, színpadi előadást. Hamarosan újra rendezni fog náluk.
M. T. G.: Igen, nagy örömömre felkérést kaptam Richard Wagner A Rajna kincse című operájának rendezésére.