Hármaskönyv (Bevezetés egy személyes színházba – Átvezetés - Kivezetés a szépirodalomból) 2008. augusztus 29. / Illés Mihály Sándor György neve véglegesen összeforrt a Burda magazinéval, talán még jogdíjat is követelhetne a divatlaptól a népszerűsítésért. Neve hallatán szinte mindenkinek az „utcai játékok” egyik kulcsjelenete ugrik be; ekkor egy térképként mutogatott szabásminta segítségével kért útbaigazítást a fejüket vakaró pesti polgároktól. Kapásból tíz másik kandikamerás jelenetet tudna bárki felsorolni, a felfelé alkuszó zálogostól kezdve a vezetni tanuló taxisofőrig, vagy a kizárólag nyúlhúst áruló hentesig. Az általa sétáló kabarénak, vagy szatirikus színháznak nevezett műfaj számos közszájon forgó urbánlegenda alapja lett, miközben korántsem biztos, hogy ez a szerzőt maradéktalan örömmel tölti el. Az idén hetvenéves humoralista munkásságának ugyanis csak vékonyka szeletét teszik ki a tévének szánt szórakoztató miniepizódok. Persze ezek is vérre menően kidolgozott pillanatok, tőle tudjuk a szabályt, épp a kalauzt idegösszeomlásba kergető jegylyukasztásos számból: „nagyon komolyan kell csinálni, hogy kiessem a kategóriái közül, ne tudja, jópofa vagyok-e, szemtelen, vagy őrült?”. Hát, Sándor György nagyon komolyan csinálja. A könnyebb irányba haladó nevettetés ugyanakkor más közönséget talált meg, mint a patikamérleg pontossággal megalkotott önálló estek, amelyeket évtizedek óta mutat be a kis befogadóképességű klubokban, művelődési házakban, kamaraszínházakban. A nagy mutatvány kevés értő előtt, a kisebb mutatvány pedig szélesebb tömegek előtt zajlik. Talán jó is így, szép is így. A sokszor mély filozófiai tartalommal bíró, moralizáló, súlyos kérdéseket feszegető műsorok nehezített pályát jelentenek. (Lásd még: Egyenlő pályák – egyenlő esélyek. Én kerékpárral megyek.) Még nehezebb kérdés, hogy ezek a poénok maradéktalanul megélnek-e, átjönnek-e írásban is. Nem halljuk a jellegzetes, sokszor értelmezően ható hanghordozást, nem látjuk a színpadi játékot („Ezért kell személyesen megnézni a műsoromat…”) A legvégső határig kidolgozott groteszk működik-e más terepen, mint ahová eredetileg szánták? A jubileumra megjelent, tényleg szemet gyönyörködtetően szép, ünnepélyes hármaskönyv Dömény Csaba és Nagy Rita tervezőmunkáját dicséri. Sok-sok fotójával, illusztrációjával talán visszaad valamit az önálló estek hangulatából is. Ha már a visszafojtott hangú, félillegális légkört úgysem tudja. A hármas tagolást nehéz másképp értelmezni, mint egy Sándor György Best of-ot. Egyetlen kételyünk csupán abban áll, hogy ha elfogadjuk, hogy az önálló estek egységes, harmonikus egységben készültek el a maguk idejében, miként lehetséges egyes részeiket, külön-külön jeleneteiket lényegében esetleges sorrendbe szétpakolni, vagy akár – mint ahogy az a zárókötet egyik művében szerepel – párhuzamosan közölni? Ha így is működnek a gondolatok, akkor az önálló estek törékeny harmóniája vonódik kétségbe, ha nem, akkor viszont sérül a koherencia. A legvalószínűbb, hogy teljesen felesleges ezen rágódni, emeljünk kalapot a hetvenéves szerző, valamint e szép kiállású, érzékeny hármaskönyv előtt. Arcus Kiadó 3200 Ft – 2800 Ft – 2100 Ft Kritika (5)